Orvosi Hetilap, 1959. május (100. évfolyam, 18-22. szám)
1959-05-24 / 21. szám - KAZUISZTIKA - Kondrai Gerő - Gerlei Ferenc: A duodenum lymphoreticularis sarcomája
ORVOSI HETILAP 1959. 21. KAZUISZTIKA A Járási Kórház, Kisvárán (igazgató: Kondrai Gera dr.) Sebészeti Osztályának (főorvos: Kondrai Gera dr.) és a Megyei Kórház Nyíregyháza, (igazgató: Bankó László dr.) Kórbonctani-kórszövettani Osztályának (főorvos: Gerlei Ferenc dr. egyetem. tanár) közleménye A duodenum lymphoreticularis sarcomája írta: KONDRAI GERŐ dr. és GERLEI FERENC dr. A vékonybél, különösen a duodenum jó- és rosszindulatú daganatai ritkák. Ezt úgy régebbi, mint újabb nagy anyagra vonatkozó statisztikák meggyőzően bizonyítják. A duodenum daganatainak ritka volt a feltűnő jelenség, mert fala rögzített helyzeténél fogva meglehetősen sérülékeny, és izgató hatású bennéke, gordélyképződésének viszonylagos gyakorisága folytán rosszindulatú daganatok keletkezésére mintegy praedisponáltnak látszik (Paschold, Ladányi). A duodenum daganatainak, főleg a sarcoménak a ritkaságára jellemző, hogy sok sebészeti és kórbonctani nagyobb tan-, ill. kézikönyv vagy csak egy mondattal utal rá, vagy meg sem említi. Nothnagel 1882—1893-ig terjedő időre 21358 boncolt esetet felölelő statisztikájában 335=1,56% sarcoma-eset szerepel, amiből csak 12-0,06%, vagy a 335 sarcoméra vonatkoztatva 3,6% esik a bélrendszerre. A 12 sarcoméból csupán egy foglalt helyet a duodenumiban. Két nagy statisztikára hivatkozással csak érinteni szeretnék, hogy a duodenum carcinomája is — a papilla Vateri rákját nem számítva — mennyire ritka. Eger 350286 boncolt esetre vonatkoztatva 0,033, Kleinerman és m társai pedig 487695 boncolt esetben 0,035% elsődleges duodenumcarcinomát találtak. Tudtunkkal a hazai irodalomban csak Sarkady, Fogél és Radnai, Volni, Ladányi között nem a papilla vidékére lokalizálódó carcinomát. A rendelkezésünkre álló irodalmi adatok szerint a duodenum elsődleges sarcoméinak a száma 150 körül mozog. Legnagyobb részük kereksejtes sarcoma, főleg lymphosarcoma, ill. lymphoreticularis sarcoma. Utánuk gyakoriságban a leiomyosarcoma következik. Megállapításunk szerint Prey és m társainak van legnagyobb olyan statisztikája, amelyben az eseteknek több mint 8 része szövetileg is meg van vizsgálva: 80% lymphosarcoma, 20% orsósejtes, myo-, melano- és myxosarcoma között oszlott meg. Staemmler különbséget tesz a kereksejtes és a lymphosarcoma között. Szerinte a kereksejtes isarcoma a leggyakoribb, utána a lymphosarcoma következik. Már Krompecher rámutatott azonban arra, hogy az általa lymphoma malignumnak szívesebben nevezett lymphosarcoma a kiskereksejtes sarcomáktól sokszor nehezen különböztethető meg. A lymphosarcomára vonatkozó régebbi adatokat mellőzve, idézzük Copeland és Greiner megállapítását, amely szerint 1932—1947-ig összesen 132 vékonybél-lymphosarcoma közül 15 foglalt helyet a duodenumban. A duodenumsarcoma férfiakban kb. kétszer gyakoribb, mint nőkben (H. Simon). Perry és Shaw 9 esetében az arány 7:2 volt. Utóbbi szerzők szerint az átlagkor 31 év. A duodenum sarcoméit célszerű a vékonybél sarcoméitól elkülönítve tárgyalni, mert inkább okoz gyomor-, mint bélpanaszokat. Sem a duodenumsarcomára, sem a carcinomájára jellegzetes, klinikai tünetek nincsenek (Hirsch). A duodenumtumorokatnemcsak ritkaságuk miatt nehéz kórismézni — nem gondolnak rá —, hanem azért is, mert a tünetek nagyon változatosak lehetnek. A duodenumsarcomára feltétlenül jellemző röntgen-elváltozások sincsenek. Kivételesen sikerül a sarcomét mint ilyet röntgen-vizsgálattal kórismézni. Hrabovszky megállapítása szerint a hoszszabb szakaszra kiterjedő, infiltráló sarcomét a duodenum csőszerű merevsége és a carcinomával szemben sokkal egyenletesebb határ jellemzi. Szerinte a bélfalban való terjedés esetén a duodenum nyálkahártyájának hosszanti redőzöttsége keletkezik. Viszont a nyálkahártyát beszűrő, felületes daganat esetében a nyálkahártya durva hosszanti ráncokat mutat, amelyeknek az alakja alig változtatható. Hrabovszky szerint továbbá különösen jellemző, hogy a különben annyira élénk duodenummotilitás hiányzik. Hrabovszkynak a duodenum falának a merevségére és a peristaltika hiányára vonatkozó megállapításait Schinz és m társai is fontos diagnostikus jelként értékelik. Újabban vannak szerzők, akik agyomor és duodenum lymphomáinak és a duodenum carcinomájának a kórismézésében a bennek cytológiai vizsgálatának a fontosságát hangsúlyozzák. A duodenum-daganatok kórismézése még hasmetszés után is nehézségbe ütközhet (Nisnévitch, Volni), vagy teljesen lehetetlen (Schulthess). Ezt Poer esete igen tanulságosan, szemlélteti. A 40 éves férfi duodenumának első harmadában ülő lymphosarcoma első ízben átfúródott emésztéses fekély tüneteit utánozta. A hasmetszés alkalmával a fekély széléből próbakimetszést végeztek, majd a fekélyt elvarrták. A kimetszett részbe daganatszövet nem került bele, a kórszöveti vizsgálat csak egyszerű fekélyt állapított meg. Az átfúródás igazi oka a hasmetszés után csak 7 hónap múlva derült ki a hasfal hegében keletkezett daganatos csomó kórszöveti vizsgálata alapján. A duodenum sarcoméinak — és rosszindulatú daganatainak általában — a kór jóslata igen rossz. Marcuse és Stout szerint a műtét kilátásai kevésbé reménytelenek olyesetekben, amikor a táji nyirok 771