Orvosi Hetilap, 1960. február (101. évfolyam, 6-9. szám)

1960-02-07 / 6. szám - Rauss Károly: A salmonellosisról

ALFÖLDY ZOLTÄN DR., DARABOS PÁL DR., FISCHER ANTAL D R„ HIRSCHLER IMRE DR., LÉNÁRT GYÖRGY DR., SÓS JÓZSEF DR., SZÁNTÓ GYÖRGY DR., WALD BÉLA DR. Felelős szerkesztő : TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 101. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM, 1960. FEBRUÁR 7. ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­837-BEN Szerkesztő bizottság: Pécs/ Orvostudományi Egyetem, Mikrobiologiai intézet A salmonellosisról* írta: RÁÜSS KÁROLY ur. I. A salmonellosisról általában A salmonellosis története hosszú és változatos. Már a XIX. század végén felismerték a salmonel­­lák kórokozó szerepét állati megbetegedésekben, az emberi enterális lázban, valamint tömeges étel­­mérgezésben. Már ebben a korai időszakban nyil­vánvaló volt, hogy bizonyos típusok a typhus abdominalishoz hasonló megbetegedést okoznak, mások pedig csak bizonyos fajlagos állati­ meg­betegedésekben fordulnak elő. De a tulajdon­ságaikban egymáshoz közelálló törzseknek em­beri betegségekből és különféle állatfajokból való kitenyésztése a későbbiek során nehezen ki­bogozható zűrzavarra vezetett. Röviddel a század­­forduló után angol kutatók [Boycott (1), Bain­­bridge és O’Brien (2)] agglutinin absorptióval igye­keztek a különféle törzseket differenciálni míg a kieli kutatók [Fischer, Reiner-Müller és Bitter (1, 3)] biokémiai próbákat alkalmaztak. Fokozatosan elfogadták azt a tényt, hogy a S. paty­r és­­ em­­beri kórokozó és emberről emberre terjed, a typhus abdominálishoz hasonló betegséget okoz, míg a S. typhi murium, a breslau bacilus, változatos beteg­ségeket idéz elő állatokban, emberben pedig gastroenteritissel jellemzett, sokszor tömegesen fellépő ételmérgezést okoz. Ez utóbbi megállapítá­sokat az ún. kiéli doktrínának nevezték, amely a Salmonella-fertőzések emberi jelentőségét főleg az ételmérgezések előidézésében kereste. A Salmonella bakteriológiai diagnosztikája terén­ uralkodó zűrzavart Bruce White (4) és Kauff­­mann (5) vizsgálatai oldották meg, akik felfedték a Salmonella-csoport antigén sajátságait, megve­tették a systhematika és a serológiai diagnosztika alapjait. Ezek a vizsgálatok tették lehetővé a Sal­­monella-típusok exakt jellemzését, aminek köszön­hető, hogy 400 körüli serotypust ismerünk ez idő szerint. A számtalan következő tanulmány kiderí­tette a csoport ecológiáját és epidemiológiáját is. E tanulmányok során világossá vált, hogy a csopor­ton belül előfordulnak bizonyos gazdákhoz, ember­hez — mint a S. paty­i, В és C —, vagy állathoz adaptált típusok — mint a S. ab­equi és pullorum — és hogy ezeknek a típusoknak az előfordulása több-kevesebb kivétellel fajlagos gazdájukhoz kö­tött. Azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy lénye­gesen nagyobb számban fordulnak elő törzsek, amelyek nem adaptálódtak gazdához és betegséget okozhatnak bármely állatfajban és emberben egy­aránt. Ennek legkirívóbb példája a S. typhi mu­rium, amely az egész világon nagy gyakoriságban található emberi és állati salmonellosis kapcsán. Ismeretessé vált az is, hogy a Salmonellák szé­les körben elterjedtek az állatvilágban és hogy a salmonellák az esetek nagy részében sporadikus fertőzéseket okoznak. A Salmonella-fertőzések gyakori sporadikus karakterét Smith (6), Hormae­­che (7) és Neter (8) hangoztatták. A fertőzések gyakori sporadikus természete, a gyermekek kü­lönleges fogékonysága és a fertőzés klinikai képé­nek változatossága, amely enyhe diarrhoeától sú­lyos septid­emiáig a baktériumfertőzések úgyszól­ván valamennyi tünetét mutathatja, késztette Hor­­maechet az ún. montevideói doktrínának hangoz­tatására, szemben a kiéli doktrínával, amely a Sal­monella-fertőzések jelentőségét egyoldalúan az ételmérgezések előidézésében látta. E rövid bevezető után először az emberi sal­­monellosisra vonatkozó néhány újabb megállapí­tást ismertetem, majd a hazai helyzetet vázolom a rendelkezésemre álló adatok tükrében. Nem látom * A M. Tud. Akadémia, az Orvos-Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezetének Egészségtudományi Szakcso­portja, a Közalkalmazottak Szakszervezetének Állat­orvosi Szakosztályával közösen rendezett ankéton, 1958. II. 3-án elhangzott előadás.

Next