Orvosi Hetilap, 1960. február (101. évfolyam, 6-9. szám)
1960-02-07 / 6. szám - Rauss Károly: A salmonellosisról
ALFÖLDY ZOLTÄN DR., DARABOS PÁL DR., FISCHER ANTAL D R„ HIRSCHLER IMRE DR., LÉNÁRT GYÖRGY DR., SÓS JÓZSEF DR., SZÁNTÓ GYÖRGY DR., WALD BÉLA DR. Felelős szerkesztő : TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 101. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM, 1960. FEBRUÁR 7. ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1837-BEN Szerkesztő bizottság: Pécs/ Orvostudományi Egyetem, Mikrobiologiai intézet A salmonellosisról* írta: RÁÜSS KÁROLY ur. I. A salmonellosisról általában A salmonellosis története hosszú és változatos. Már a XIX. század végén felismerték a salmonellák kórokozó szerepét állati megbetegedésekben, az emberi enterális lázban, valamint tömeges ételmérgezésben. Már ebben a korai időszakban nyilvánvaló volt, hogy bizonyos típusok a typhus abdominalishoz hasonló megbetegedést okoznak, mások pedig csak bizonyos fajlagos állati megbetegedésekben fordulnak elő. De a tulajdonságaikban egymáshoz közelálló törzseknek emberi betegségekből és különféle állatfajokból való kitenyésztése a későbbiek során nehezen kibogozható zűrzavarra vezetett. Röviddel a századforduló után angol kutatók [Boycott (1), Bainbridge és O’Brien (2)] agglutinin absorptióval igyekeztek a különféle törzseket differenciálni míg a kieli kutatók [Fischer, Reiner-Müller és Bitter (1, 3)] biokémiai próbákat alkalmaztak. Fokozatosan elfogadták azt a tényt, hogy a S. patyr és emberi kórokozó és emberről emberre terjed, a typhus abdominálishoz hasonló betegséget okoz, míg a S. typhi murium, a breslau bacilus, változatos betegségeket idéz elő állatokban, emberben pedig gastroenteritissel jellemzett, sokszor tömegesen fellépő ételmérgezést okoz. Ez utóbbi megállapításokat az ún. kiéli doktrínának nevezték, amely a Salmonella-fertőzések emberi jelentőségét főleg az ételmérgezések előidézésében kereste. A Salmonella bakteriológiai diagnosztikája terén uralkodó zűrzavart Bruce White (4) és Kauffmann (5) vizsgálatai oldották meg, akik felfedték a Salmonella-csoport antigén sajátságait, megvetették a systhematika és a serológiai diagnosztika alapjait. Ezek a vizsgálatok tették lehetővé a Salmonella-típusok exakt jellemzését, aminek köszönhető, hogy 400 körüli serotypust ismerünk ez idő szerint. A számtalan következő tanulmány kiderítette a csoport ecológiáját és epidemiológiáját is. E tanulmányok során világossá vált, hogy a csoporton belül előfordulnak bizonyos gazdákhoz, emberhez — mint a S. patyi, В és C —, vagy állathoz adaptált típusok — mint a S. abequi és pullorum — és hogy ezeknek a típusoknak az előfordulása több-kevesebb kivétellel fajlagos gazdájukhoz kötött. Azonban az is nyilvánvalóvá vált, hogy lényegesen nagyobb számban fordulnak elő törzsek, amelyek nem adaptálódtak gazdához és betegséget okozhatnak bármely állatfajban és emberben egyaránt. Ennek legkirívóbb példája a S. typhi murium, amely az egész világon nagy gyakoriságban található emberi és állati salmonellosis kapcsán. Ismeretessé vált az is, hogy a Salmonellák széles körben elterjedtek az állatvilágban és hogy a salmonellák az esetek nagy részében sporadikus fertőzéseket okoznak. A Salmonella-fertőzések gyakori sporadikus karakterét Smith (6), Hormaeche (7) és Neter (8) hangoztatták. A fertőzések gyakori sporadikus természete, a gyermekek különleges fogékonysága és a fertőzés klinikai képének változatossága, amely enyhe diarrhoeától súlyos septidemiáig a baktériumfertőzések úgyszólván valamennyi tünetét mutathatja, késztette Hormaechet az ún. montevideói doktrínának hangoztatására, szemben a kiéli doktrínával, amely a Salmonella-fertőzések jelentőségét egyoldalúan az ételmérgezések előidézésében látta. E rövid bevezető után először az emberi salmonellosisra vonatkozó néhány újabb megállapítást ismertetem, majd a hazai helyzetet vázolom a rendelkezésemre álló adatok tükrében. Nem látom * A M. Tud. Akadémia, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének Egészségtudományi Szakcsoportja, a Közalkalmazottak Szakszervezetének Állatorvosi Szakosztályával közösen rendezett ankéton, 1958. II. 3-án elhangzott előadás.