Orvosi Hetilap, 1960. december (101. évfolyam, 49-52. szám)
1960-12-04 / 49. szám - Korpássy Béla: A hypothalamus-eredetű endokrinopathiák némely formájáról
Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR., DARABOS PÁL DR., FISCHER ANTAL DR., HIRSCHLER IMRE DR., LENÁRT GYÖRGY DR., SÓS JÓZSEF DR., SZÁNTÓ GYÖRGY DR., WALD BÉLA DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 101. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM, 1960. DECEMBER 4. ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Szegedi Orvostudományi Egyetem, Kórbonctani Intézet A hypothalamus eredetű endokrinoparhiák némely formájáról* írta: KORPÁSSY BÉLA dr. Babinski 1900-ban, majd két évvel később Fröhlich az általuk először leírt, elhízással és genitalis dystrophiával jellemzett tünetcsoportot a hypophysis megbetegedésére vezette vissza. Erdheim azonban már 1904-ben annak a véleménynek adott hangot, hogy a dystrophia adiposogenitalis egyik kardinális tünetéért, az elhízásért, nem a hypophysis, hanem a hypothalamus felelős. Később pathologiai, vagy klinikai megfigyelések alapján más endokrin tünetcsoportokkal kapcsolatban is többen feltételezték, hogy az elsődleges functiozavar helye nem a hypophysis, hanem a hypothalamus. Már régóta beszélnek hypophysis-hypothalamus rendszerről, ezzel is hangsúlyozva az agyalapi mirigy és a köztiagy feltételezett szoros functionális kapcsolatát. Mégis csak az utolsó évtized kísérletes kutatásai adtak szilárd tudományos bázist annak a konceptiónak, mely szerint az endokrin működések irányítója és szabályozója nem a hypophysis, hanem a hypothalamus, másrészt, hogy a hypothalamus ezt a feladatot bonyolult neurohumorális mechanizmus útján, az általa termelt chemiai mediátorok, specifikus hypothalamushormonok révén látja el. Az újabb morphologiai és physiológiai megismerések természetszerűleg reorientációt tesznek szükségessé a neuroendokrin rendszer pathologiájának nem egy fejezetében. Először a nátrium- és vízháztartás neuroendokrin ellenőrzésének kérdésével óhajtanék röviden foglalkozni. A fa és víz renalis retentiója, mint ismeretes, igen gyakori kísérője a betegségnek, s számos adat szól amellett, hogy ez meglehetősen bonyolult regulatiós mechanizmus zavarának a következménye, amennyiben a zavar a központi idegrendszertől a hypothalamuson át a só- és vízháztartást szabályozó perifériás mirigyeket egyaránt illetheti. A vízháztartás szempontjából az antidiuretikus hormon az egyik jelentősebb tényező. Ismeretes, hogy az ADH a biológiailag legaktívabb anyagok közé tartozik. A physiologiás antidiuresist v. Dyke és mtsai (1955) szerint 11 vérre 3—4 millimikrogramm vasopressin tartja fenn, ami kb. 1.300 milliárd hígításnak felel meg. Az ADH secretiojának mechanizmusa a 30-as évek végén teljesen tisztázottnak látszott. Verney (1926), valamint Ranson és mtsai (17) ui. meggyőzően demonstrálták, hogy a neurohypophysis secretiora képes, Gersh (1939) pedig az ideglebeny pitultytáit jelölte meg, mint az ADH secretiójának helyét. Ranson és Magoun 1939-ben végzett klasszikus kísérletei bebizonyították, hogy emlősökben a tractus supraoptico-neurohypophyseos átmetszése a vízháztartás drámai zavarát, diabetes insipidust eredményez. Ezek a vizsgálatok felhívták a figyelmet a hypothalamus fontos szerepére az endokrin működésekben, ebben az időben azonban a dússejtek neurotroph befolyásának feltételezése a neurohypophysis secretorikus sejtjeire kielégítő és elfogadott magyarázat volt. A Scharrer-házaspárnak a neurosecretióra vonatkozó, még 1928-ban megkezdett kutatásai hozták meg a forradalmi jelentőségű változást nemcsak a hypothalamus-hypophysis kapcsolatok vonatkozásában, hanem azt az új irányt, ami az endokrinológiát neuroendokrinológiává formálta. A neurosecretio tana voltaképpen Kopec-cel kezdődik, aki 1922-ben közölte, hogy bizonyos pillangók agya olyan anyagot decernál, ami kiváltja bábbá való átalakulásukat. Ezt a megállapítást a rovarok idegrendszerében termelődő hormonokra vonatkozó kutatások egész sora követte. Scharrer * A szentesi megyei kórház neuroendokrin ankétján, 1960. július 2-án tartott előadás alapján. 1729