Orvosi Hetilap, 1960. december (101. évfolyam, 49-52. szám)

1960-12-04 / 49. szám - Korpássy Béla: A hypothalamus-eredetű endokrinopathiák némely formájáról

Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 185­7-BEN Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR., DARABOS PÁL DR., FISCHER ANTAL DR., HIRSCHLER IMRE DR., LENÁRT GYÖRGY DR., SÓS JÓZSEF DR., SZÁNTÓ GYÖRGY DR., WALD BÉLA DR.­ Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 101. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM, 1960. DECEMBER 4. ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Szegedi Orvostudományi Egyetem, Kórbonctani Intézet A hypothalamus eredetű­ endokrinoparhiák némely formájáról* írta: KORPÁSSY B­É­L­A dr. Babinski 1900-ban, majd két évvel később Fröhlich az általuk először leírt, elhízással és geni­talis dystrophiával jellemzett tünetcsoportot a hypophysis megbetegedésére vezette vissza. Erd­­heim azonban már 1904-ben annak a véleménynek adott hangot, hogy a dystrophia adiposogenitalis egyik kardinális tünetéért, az elhízásért, nem a hypophysis, hanem a hypothalamus felelős. Később pathologiai, vagy klinikai megfigyelések alapján más endokrin tünetcsoportokkal kapcsolatban is többen feltételezték, hogy az elsődleges functio­­zavar helye nem a hypophysis, hanem a hypotha­lamus. Már régóta beszélnek hypophysis-hypotha­lamus rendszerről, ezzel is hangsúlyozva az agy­alapi mirigy és a köztiagy feltételezett szoros functionális kapcsolatát. Mégis csak az utolsó év­tized kísérletes kutatásai adtak szilárd tudományos bázist annak a konceptiónak, mely szerint az en­dokrin működések irányítója és szabályozója nem a hypophysis, hanem a hypothalamus, másrészt, hogy a hypothalamus ezt a feladatot bonyolult neurohumorális mechanizmus útján, az általa ter­melt chemiai mediátorok, specifikus hypothala­­mushormonok révén látja el. Az újabb morpholo­­giai és physiológiai megismerések természetszerű­leg reorientációt tesznek szükségessé a neuro­­endokrin rendszer pathologiájának nem egy feje­zetében. Először a nátrium- és vízháztartás neuro­­endokrin ellenőrzésének kérdésével óhajtanék rö­viden foglalkozni. A fa és víz renalis retentiója, mint ismeretes, igen gyakori kísérője a betegség­nek, s számos adat szól amellett, hogy ez meglehe­tősen bonyolult regulatiós mechanizmus zavarának a következménye, amennyiben a zavar a központi idegrendszertől a hypothalamuson át a só- és víz­­háztartást szabályozó perifériás mirigyeket egy­aránt illetheti. A vízháztartás szempontjából az antidiureti­­kus hormon az egyik jelentősebb tényező. Ismere­tes, hogy az ADH a biológiailag legaktívabb anya­gok közé tartozik. A physiologiás antidiuresist v. Dyke és mtsai (1955) szerint 1­1 vérre 3—4 milli­­mikrogramm vasopressin tartja fenn, ami kb. 1.300 milliárd hígításnak f­elel meg. Az ADH sec­retio­jának mechanizmusa a 30-as évek végén tel­jesen tisztázottnak látszott. Verney (1926), vala­mint Ranson és mtsai (17) ui. meggyőzően demon­strálták, hogy a neurohypophysis secretiora képes, Gersh (1939) pedig az ideglebeny pitultytáit jelölte meg, mint az ADH secretiójának helyét. Ranson és Magoun 1939-ben végzett klasszikus kísérletei bebizonyították, hogy emlősökben a tractus supra­­optico-neurohypophyseos átmetszése a vízháztartás drámai zavarát, diabetes insipidust eredményez. Ezek a vizsgálatok felhívták a figyelmet a hypo­thalamus fontos szerepére az endokrin működé­sekben, ebben az időben azonban a dússejtek neurotroph befolyásának feltételezése a neuro­hypophysis secretorikus sejtjeire kielégítő és elfo­gadott magyarázat volt. A Scharrer-házaspárnak a neurosecretióra vo­natkozó, még 1928-ban megkezdett kutatásai hoz­ták meg a forradalmi jelentőségű változást nem­csak a hypothalamus-hypophysis kapcsolatok vo­natkozásában, hanem azt az új irányt, ami az endokrinológiát neuroendokrinológiává formálta. A neurosecretio tana voltaképpen Kopec-cel kez­dődik, aki 1922-ben közölte, hogy bizonyos pillan­gók agya olyan anyagot decernál, ami kiváltja bábbá való átalakulásukat. Ezt a megállapítást a rovarok idegrendszerében termelődő hormonokra vonatkozó kutatások egész sora követte. Scharrer * A szentesi megyei kórház neuroendokrin ankét­­ján, 1960. július 2-án tartott előadás alapján. 1729

Next