Orvosi Hetilap, 1960. december (101. évfolyam, 49-52. szám)

1960-12-04 / 49. szám - Korpássy Béla: A hypothalamus-eredetű endokrinopathiák némely formájáról

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 185 7-BEN Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR., DARABOS PÁL DR., FISCHER ANTAL DR., HIRSCHLER IMRE DR.t LENART GYÖRGY DR., SÓS JÓZSEF DR., SZÁNTÓ GYÖRGY DR., WALD BÉLA DR.f Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 101. ÉVFOLYAM, 49. SZÁM, 1960. DECEMBER 4. Szegedi Orvostudományi Egyetem, Kórbonctani Intézet A hypothalamuseredetií endokrinopafhiák némely formájáról* írta: KORPÁSSY ß É L A dr. Babinski 1900-ban, majd két évvel később Fröhlich az általuk először leírt, elhízással és geni­talis dystrophiával jellemzett tünetcsoportot a hypophysis megbetegedésére vezette vissza. Erd- heim azonban már 1904-ben annak a véleménynek adott hangot, hogy a dystrophia adiposogenitalis egyik kardinális tünetéért, az elhízásért, nem a hypophysis, hanem a hypothalamus felelős. Később pathologiai, vagy klinikai megfigyelések alapján más endokrin tünetcsoportokkal kapcsolatban is többen feltételezték, hogy az elsődleges functio- zavar helye nem a hypophysis, hanem a hypotha­lamus. Már régóta beszélnek hypophysis-hypotha­lamus rendszerről, ezzel is hangsúlyozva az agy­alapi mirigy és a köztiagy feltételezett szoros functionalis kapcsolatát. Mégis csak az utolsó év­tized kísérletes kutatásai adtak szilárd tudományos bázist annak a konceptiónak, mely szerint az en­dokrin működések irányítója és szabályozója nem a hypophysis, hanem a hypothalamus, másrészt, hogy a hypothalamus ezt a feladatot bonyolult neurohumoralis mechanizmus útján, az általa ter­melt chemiai mediatorok, specifikus hypothala- mushormonok révén látja el. Az újabb morpholo- giai és physiológiai megismerések természetszerű­leg reorientációt tesznek szükségessé a neuro- endokrin rendszer pathologiájának nem egy feje­zetében. Először a natrium- és vízháztartás neuro- endokrin ellenőrzésének kérdésével óhajtanék rö­viden foglalkozni. A Na és víz renalis retentiója, mint ismeretes, igen gyakori kísérője a betegség­nek, s számos adat szól amellett, hogy ez meglehe­tősen bonyolult regulatiós mechanizmus zavarának a következménye, amennyiben a zavar a központi * A szentesi megyei kórház neuroendokrin ankét- ján, 1960. július 2-án tartott előadás alapján. idegrendszertől a hypothalamuson át a só- és víz- háztartást szabályozó perifériás mirigyeket egy­aránt illetheti. A vízháztartás szempontjából az antidiureti- kus hormon az egyik jelentősebb tényező. Ismere­tes, hogy az ADH ä biológiailag legaktívabb anya­gok közé tartozik. A physiologiás antidiuresist v. Dyke és mtsai (1955) szerint 1 1 vérre 3—4 milli- mikrogramm vasopressin tartja fenn, ami kb. 1:300 milliárd hígításnak f.elel meg. Az ADH sec­retio jának mechanizmusa a 30-as évek végén tel­jesen tisztázottnak látszott. Verney (1926), vala­mint Ranson és mtsai (17) ui. meggyőzően demon­strálták, hogy a neurohypophysis secretiora képes, Gersh (1939) pedig az ideglebeny pituicytáit jelölte meg, mint az ADH secretiójának helyét. Ranson és Magoun 1939-ben végzett klasszikus kísérletei bebizonyították, hogy emlősökben a tractus supra- optico-neurohypophyseos átmetszése a vízháztartás drámai zavarát, diabetes insipidust eredményez. Ezek a vizsgálatok felhívták a figyelmet a hypo­thalamus fontos szerepére az endokrin működé­sekben, ebben az időben azonban a dúcsejtek neurotroph befolyásának feltételezése a neuro­hypophysis segretorikus sejtjeire kielégítő és elfo­gadott magyarázat volt. A Scharrer-házaspárnak a neurosecretióra vo­natkozó, még 1928-ban megkezdett kutatásai hoz­ták meg a forradalmi jelentőségű változást nem­csak a hypothálamus-hypophysis kapcsolatok vo­natkozásában, hanem azt az új irányt, ami az endokrinológiát neuroendokrinológiává formálta. A neurosecretio tana voltaképpen Kopéc-cél kez­dődik, aki 1922-ben közölte, hogy bizonyos pillan­gók agya olyan anyagot secernál, ami kiváltja bábbá való átalakulásukat. Ezt a megállapítást a rovarok idegrendszerében termelődő hormonokra vonatkozó kutatások egész sora követte. Scharrer 148' 1729

Next

/
Thumbnails
Contents