Orvosi Hetilap, 1960. december (101. évfolyam, 49-52. szám)

1960-12-04 / 49. szám - Korpássy Béla: A hypothalamus-eredetű endokrinopathiák némely formájáról

ORVOSI HETILAP 1960. 49. Anderson és mtsai (1959) legutóbbi vizsgálatai sze­rint a vascularis rendszer térfogatváltozásait érzé­kelő „volumen receptor”-ok, vagy „feszítési recep­­tor”-ok a szív jobb pitvarának falában helyezked­nek el. Ezek izgalmi állapota fokozza a fa- és víz­­retentiót. Legutóbb az is megállapítást nyert (Fine és mtsai, 1958), hogy a heveny hypovolaemia fokozza az aldosteronnak, az elektrolytháztartásban fontos szerepet játszó mellékvesekéreg hormonnak a mo­­bilisatióját. Az amerikai iskola az aldosteron sec­­retiót a mellékvesekéreg legkülső rétegének, a 7. glomerulosának tulajdonítja, s ez a réteg nem áll az adenohypophysis ellenőrzése alatt. Az utóbbi évek egyik legfigyelemreméltóbb felfedezése ezen a területen Farrell (14, 15, 43, 35) nevéhez fűződik, akinek sikerült a hátsó hypothalamusban terme­lődő, s­elektív módon az aldosteron secretiót sza­bályozó neurohormont kimutatni. Bár számtalan részletkérdés vár még tisztázás­ra, a diencephalon centralis helyzete a só- és víz­­háztartás szabályozásában ma már aligha vitat­ható.2. A következőkben néhány olyan endokrino­­pathiával óhajtanék foglalkozni, amelyeket eddig főleg az adenohypophysis megváltozott működésé­vel hoztak összefüggésbe. Előbb azonban röviden érintenem kell a hypothalamus és adenohypophy­sis kapcsolatainak anatómiáját és physiologiáját. Az elülső hypothalamus magvakban eredő neuro­­nok a hypophysis hátsó lebenyében végződnek, az adenohypophysisben pedig mind ez ideig nem si­került secretomotoros idegrostokat kimutatni. Ho­gyan irányítja és ellenőrzi tehát a diencephalon az adenohypophysis sokrétű működését? A Harris nevéhez fűződő modern konceptió a hypothalamus és hypophysis közti vascularis kapcsolatra épül. Úgy látszik, hogy először Rainer bukaresti kórboncnok professzor lett figyelmes a hypophysis­­nyélben a hypothalamusból a hypophysisbe haladó erekre. Rainer egyik tanítványát, Popát bízta meg azzal a feladattal, hogy ezt a kérdést rendszeresen tanulmányozza. Popa sorozatmetszeteket készített, s megfigyelte, hogy a nyél erei a tuber cinereum­­ban kezdődnek, mint capillarisok, majd vastag törzsek formájában a nyél mentén az elülső le­benybe lépnek, s ott sinusoidok formájában vég­ződnek. Popa később a londoni University College­ban dolgozott, s metszeteit bemutatta Elliot Smith professzornak. Ő felismerte a hypophysis és hypo­thalamus ezen vascularis kapcsolatának feltehető functionális jelentőségét, s Popa mellé Fielding-et jelölte ki munkatársnak, így született meg azután 1930-ban, ill. 1933-ban Popa és Fielding nevezetes közleménye. Ma általánosan elfogadott, hogy az adenohypophysis sinusoidjaiban keringő vér nagy része a portalis erekből származik. Crooke (1952) 300 emberi hypophysist tanulmányozott sorozat­­metszetekben, s csak 6 esetben talált a capsula fe- 3. ábra. 19 éves nő (109/49. Bj.). A mesencephalonban helyet foglaló tumor. 4. ábra. Az előbbi tumor szövettani képe (pinealoma). 2000 nagyítás. 5. ábra. 31 éves férfi (101/49. Bj.). Infantilis testalkat és genitaliák, kevés szeméremszőrzettel.

Next