Orvosi Hetilap, 1961. április (102. évfolyam, 14-18. szám)
1961-04-02 / 14. szám - Darabos Pál: 1961. április 4.
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PA L D R. * FISCHER ANTAL DR. . HIRSCHLER IMRE DR. LENÁRT GYÖRGY DR. . SÓS JÓZSEF DR. . SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. . Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 102. ÉVFOLYAM 14. SZÁM, 1961. ÁPRILIS 2 1961. április 4. Tízmilliót meghaladó népességű ország ünnepli felszabadulásunk 16. évfordulóját, köztük ünnepel több mint százezer orvos-egészségügyi dolgozó. 1961-ben olyan ország emlékezik meg felszabadulásáról, melyben a népgazdaság minden ágában, városban és falun egyaránt egyeduralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. A mi ünnepeink az emlékezés, a számvetés órái. Visszapillantunk a megtett útra s előre tekintünk a jövőbe. Mérlegre tesszük, hogy mit végeztünk, s megtervezzük, mit kell tennünk. Az emlékezés első szavai a hála szavai. A hála szavai ahhoz a nagy néphez, amely felszabadította országunkat a zsarnokság, az elnyomás alól, amely elhozta nekünk a szabadságot és megteremtette a lehetőségét, hogy szabadon éljünk, dolgozzunk, pártunk vezetésével építsük a szocializmust, s szocialista egészségügyet teremtsünk népünknek. A hála szavai ahhoz a nagy néphez, amely az elmúlt tizenhat évben újra és újra segítséget adott munkánkhoz, önzetlenül rendelkezésünkre bocsátotta orvostudománya eredményeit, egészségügye megszervezésének tapasztalatait, úgy, hogy maga is nagyra becsüli a mi eredményeinket. A hála szavai ahhoz a nagy néphez, amely először mondta ki, hogy az emberiséget véglegesen meg kell és meg lehet szabadítani a háború borzalmaitól, és a legnagyobb részt, a legnehezebb feladatot vállalja abban a harcban, amely azért folyik, hogy már a mi generációnk számára biztosítsuk a békét, a nyugodt, munkás, építő életet. Az emlékezés óráiban megbecsüléssel kell szólnunk a magyar egészségügy dolgozóiról. Azokról, akik tudományos eredményekkel előre viszik orvostudományunkat, világszerte elismerést biztosítva a magyar orvostudománynak. Azokról, akik helytállnak, nem egyszer nagyon nehéz, egész embert követelő feladatokban, eredményesen gyógyítják 40 betegeiket, védik a dolgozó nép egészségét. Azokról, akik gondosan, szeretettel ápolják a rájuk bízott betegeket. Mindazokról, akik mindinkább megfelelnek annak az eszménynek, amit Weil Emil elvtárs így fogalmazott meg: .......egész tudásunkkal, egész életünkkel, a magyar nép egészségét szolgáljuk!” Az ünnepnap órái 1961-ben különösen alkalmasak a számvetésre. Hozzáfogtunk második ötéves tervünk megvalósításához, és olyan, vagy még nagyobb utat tervezünk meg előre, mint amilyet 1945 óta bejártunk. Számvetésünk sok biztatót mutat. 103 ezer egészségügyi dolgozó — több mint kétszerese a felszabadulás utáni évekének — jelentős eredmény. 15 és félezer orvos, kiknek majd kétharmada szakorvos, olyan eredmény jelzője, ami világviszonylatban előkelő helyet biztosít a magyar egészségügynek. 70 ezret meghaladó gyógyintézeti ágy, a szakorvosi órák növekedése, üzemegészségügyünk alakulása, kiépülőben levő, s működésében mind teljesebbé váló közegészségügyi és járványügyi hálózat nagyarányú fejlődés jelzői, de egyben még jelentős gondok, nagyon komoly erőfeszítéssel legyűrhető nehézségek mutatói. Különösen most, amikor a társadalombiztosításba bevontak száma rendkívüli gyorsasággal 9 és félmillióra emelkedik. Nehéz volna túlbecsülni egészségügyi ellátásunk elért eredményeit. A tízezrelék alá süllyedt halálozási arányszám még az igen alacsony születési szám mellett is mintegy félszázalékos természetes szaporodást biztosít. A csecsemőhalálozás, amely 1960-ban az előző évhez képest egytizedével csökkenve, az eddigi legalacsonyabb értéket, 4,7 százalékot ért el, nagy