Orvosi Hetilap, 1961. április (102. évfolyam, 14-18. szám)

1961-04-02 / 14. szám - Darabos Pál: 1961. április 4.

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PA L D R. * FISCHER ANTAL DR. . HIRSCHLER IMRE DR. LENART GYÖRGY DR. . SÓS JÓZSEF DR. . SZANTÖ GYÖRGY D R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. . Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 10 2. ÉVFOLYAM 14. SZÁM, 196 1. ÁPRILIS 2 1961. április 4. Tízmilliót meghaladó népességű ország ünnepli felszabadulásunk 16. évfordulóját, köztük ünnepel több mint százezer orvos-egészségügyi dolgozó. 1961-ben olyan ország emlékezik meg felszabadu­lásáról, melyben a népgazdaság minden ágában, városban és falun egyaránt egyeduralkodóvá vál­tak a szocialista termelési viszonyok. A mi ünnepeink az emlékezés, a számvetés órái. Visszapillantunk a megtett útra s előre tekin­tünk a jövőbe. Mérlegre tesszük, hogy mit végez­tünk, s megtervezzük, mit kell tennünk. Az emlékezés első szavai a hála szavai. A hála szavai ahhoz a nagy néphez, amely felszabadította országunkat a zsarnokság, az elnyomás alól, amely elhozta nekünk a szabadságot és megteremtette a lehetőségét, hogy szabadon éljünk, dolgozzunk, pártunk vezetésével építsük a szocializmust, s szo­cialista egészségügyet teremtsünk népünknek. A hála szavai ahhoz a nagy néphez, amely az elmúlt tizenhat évben újra és újra segítséget adott munkánkhoz, önzetlenül rendelkezésünkre bocsá­totta orvostudománya eredményeit, egészségügye megszervezésének tapasztalatait, úgy, hogy maga is nagyra becsüli a mi eredményeinket. A hála szavai ahhoz a nagy néphez, amely elő­ször mondta ki, hogy az emberiséget véglegesen meg kell és meg lehet szabadítani a háború borzal­maitól, és a legnagyobb részt, a legnehezebb fel­adatot vállalja abban a harcban, amely azért fo­lyik, hogy már a mi generációnk számára biztosít­suk a békét, a nyugodt, munkás, építő életet. Az emlékezés óráiban megbecsüléssel kell szól­nunk a magyar egészségügy dolgozóiról. Azokról, akik tudományos eredményekkel előre viszik orvos- tudományunkat, világszerte elismerést biztosítva a magyar orvostudománynak. Azokról, akik helyt­állnak, nem egyszer nagyon nehéz, egész embert követelő feladatokban, eredményesen gyógyítják 40 betegeiket, védik a dolgozó nép egészségét. Azok­ról, akik gondosan, szeretettel ápolják a rájuk bi- zott betegeket. Mindazokról, akik mindinkább meg­felelnek annak az eszménynek, amit Weil Emil elvtárs így fogalmazott meg: .......egész tudásunk­k al, egész életünkkel, a magyar nép egészségét szolgáljuk!” Az ünnepnap órái 1961-ben különösen alkal­masak a számvetésre. Hozzáfogtunk második öt­éves tervünk megvalósításához, és olyan, vagy még nagyobb utat tervezünk meg előre, mint amilyet 1945 óta bejártunk. Számvetésünk sok biztatót mutat. 103 ezer egészségügyi dolgozó — több mint kétszerese a felszabadulás utáni évekének — je­lentős eredmény. 15 és félezer orvos, kiknek majd kétharmada szakorvos, olyan eredmény jelzője, ami világ- viszonylatban előkelő helyet biztosít a magyar egészségügynek. 70 ezret meghaladó gyógyintézeti ágy, a szak­orvosi órák növekedése, üzemegészségügyünk ala­kulása, kiépülőben levő, s működésében mind tel­jesebbé váló közegészségügyi és járványügyi háló­zat nagyarányú fejlődés jelzői, de egyben még je­lentős gondok, nagyon komoly erőfeszítéssel le­gyűrhető nehézségek mutatói. Különösen most, amikor a társadalombiztosításba bevontak száma rendkívüli gyorsasággal 9 és félmillióra emelke­dik. Nehéz volna túlbecsülni egészségügyi ellátá­sunk elért eredményeit. A tízezrelék alá süllyedt halálozási arányszám még az igen alacsony szüle­tési szám mellett is mintegy félszázalékos termé­szetes szaporodást biztosít. A csecsemőhalálozás, amely 1960-ban az előző évhez képest egytizedével csökkenve, az eddigi leg­alacsonyabb értékét, 4,7 százalékot ért el, nagy

Next

/
Thumbnails
Contents