Orvosi Hetilap, 1961. április (102. évfolyam, 14-18. szám)

1961-04-02 / 14. szám - Darabos Pál: 1961. április 4.

ORVOSI HETILAP eredmény, de még mindig jelentős egyenetlenségek mutatója. Az egy év óta termelőszövetkezeti járássá lett hatvani járás (s ilyet nagy számmal sorolhat­nánk) 3,5 százalékos csecsemőhalandósága, egész megyék, mint Vas megye, vagy a nagyalföldi Szol­nok megye, a fővárosénál lényegesen jobb adatai azt mutatják, hogy a már elért eredményeket meg­haladó célokat kell magunk elé tűznünk. A világ­­viszonylatban kialakult jó átlagos eredmények el­érésének a magyar egészségügy számára ma már megvannak a feltételei, mint ahogy reálisak a tbc­­törvényben kitűzött feladatok. Hogy az orvostudo­mány jelenlegi fejlettsége és a szocialista egészség­ügy keretei között merész célkitűzések is reálisak, azt mutatják a poliomyelitis elleni küzdelem, a lues és malária leküzdésében elért sikerek. Céljaink nem utolsósorban azért is reálisak, mert a Politikai Bizottság határozata nyomán az egészségügy jelentőségét mind jobban elismerik társadalmunkban és népgazdaságunkban. Ezt mu­tatja például a Magyar Népköztársaság 1961. évi költségvetése. Ez a költségvetés közvetlenül egészségügyi fel­adatokra, az egészségügyi ellátás és egészségvéde­lem fejlesztésére 4380 millió forintot biztosít. Nem összehasonlításul, de emlékeztetőül álljon itt két adat a Horthy-korszak költségvetéseiből: 1927—28- ban az egy főre jutó évi állami egészségügyi kiadás 4 pengő 20 fillér, 1934—35-ben 2 pengő 40 fillér volt, szemben a mai 438 forinttal. A költségvetés emellett 619 millió forintot fordít szociális kiadá­sokra és 8748 millió forintot társadalombiztosítási feladatokra és nyugellátásra. Végeredményben az ország költségvetésének 18 százaléka közvetlenül vagy közvetve az egészségügy szükségleteinek fe­dezésére szolgál. Ide kell soroljuk természetszerű­leg még a tudományos kutatásokra, ezen belül az orvostudományi kutatásokra szolgáló, évről évre nagyobb és nagyobb összeget jelentő költségvetési tételeket is. Népünk egészségét szolgálják nem utolsósor­ban, a műveltség emelésére biztosított összegek, a mind nagyobb arányú lakásépítési programm, s az a tény, hogy Magyarország lakosságának 1 főre eső kalóriafogyasztása világviszonylatban az elsők kö­zött van, s komoly törekvés és lehetőség van arra, hogy ez a fogyasztás mindinkább a biológiailag ér­tékesebb táplálékok irányába tolódjék el. Mindez megmutatkozik többek között abban, hogy a fel­­szabadulás előtti értékekhez viszonyítva a gyerme­kek több korosztályában a testhossz 10—12 centi­méterrel nőtt meg, s az átlagos testsúlyuk 4—6 kilogrammal haladja meg a felszabadulás előttit. A számvetés elvezet a jövő terveihez. Társa­dalmunk népgazdaságunk minden ágában távlati tervek kialakításán fáradozik. Az egészségügyi ellátás megtervezésében most is a szocialista egészségügy alapelvei szolgálnak vezérfonalul, ahogy az elmúlt időszakban is ez irá­nyította egészségpolitikánkat. Joggal! A szocialista egészségügy alapelvei időállónak és helytállónak bizonyultak, s követésük a jövőben szilárd, magas­szintű szocialista egészségügyet eredményez. A szovjet egészségügy megszervezése tapaszta­latainak átvételét, s felhasználását a mi körülmé­nyeinkre adaptálva, olyan eredmények igazolják, melyek a szovjet egészségügynek kiemelkedő he­lyet biztosítottak. A Szovjetunió természetes sza­porodása jóval megelőzi a tőkés államokét. Hét ezrelék körüli halálozási arányszáma jelenleg a leg­alacsonyabb az egész művelt világon. Gyógyinté­zeti ágyainak száma négyszeresére, az orvosok száma tizennyolcszorosára nőtt a szocialista építés éveiben. A távlati tervek kialakításához, a szocialista egészségügy alapelvei közül csupán egy alapelvhez kapcsolódva említek meg néhány gondolatot. A szocialista egészségügy egyik alapelve az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségének meg­teremtése, állandó fokozása. E téren döntő lépést teszünk meg most, ami­kor hazánkban a lakosság 95 százaléka válik bizto­sítottá. Az egészségügyi ellátás hozzáférhetőségének alapvető tényezője a körzeti orvosi ellátás. Meg­szilárdítása érdekében be kell tölteni a ma még jelentős számban üresen álló körzeteket. Ahol arra szükség van, a körzethatárok olyan módosítását kell a jövőben elvégezni, amely reális munkafelté­teleket biztosít a körzeti orvos számára. A körzeti orvos munkájának könnyítését szakképzett asszisz­tencia biztosításával, adminisztrációs terhei csök­kentésével, illetve annak orvosírnokokra hárításá­val biztosíthatjuk. A körzeti orvosi munka javítá­sát szolgálják még modern közlekedési eszközökkel való ellátásuk, a helyettesítések megoldása a sza­badság és továbbképzés idejére, rendszeres magas színvonalú továbbképzésük, politikai és világnézeti nevelésük. A körzeti orvosi ellátás megszilárdítását szol­gálják olyan intézkedések, amellyel tervszerűen gondoskodunk a körzeti orvosok utánpótlásáról. A falu számára céltudatos, általános orvosképzés­sel, a fővárosban és városokban e feladatokra irá­nyított belgyógyász orvosok képzésével. A körzeti ellátás megszilárdítását szolgálják azok a szervezeti intézkedések, amelyeknek kipró­bálása most folyik a fővárosban (belgyógyászati sávrendszer), vagy amelyek (gyermekorvosi egysé­ges ellátás) már az eddigi gyakorlatban is beváltak. Ezen szervezeti formák, azon túl, hogy a rendelke­zésre álló erők és lehetőségek (orvosok, kórházi ágyak) leggazdaságosabb felhasználását biztosítják, más előnyökkel is járnak. A betegellátás integrálá­sára tett intézkedések a jó értelemben vett házi­orvosi ellátást biztosítják körzeti, szakrendelői, kórházi szinten. Biztosíthatja továbbá a gyógyító­megelőző tevékenység összekapcsolásának lehető­ségeit. Azt a törekvést, amit épp az Orvosi Hetilap alapítója, Markusovszky Lajos sürgetett már jó száz évvel ezelőtt, ami a tőkés rendszerben meg­valósíthatatlan volt. Ezzel együtt biztosíthatja azt

Next