Orvosi Hetilap, 1961. május (102. évfolyam, 19-22. szám)

1961-05-07 / 19. szám - Sarre, Hans: A renalis hypertonia mechanizmusa

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította : MARKUSOVSZKY LAJOS J 8 57-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL DR. . HIRSCHLER IMRE DR. LENART GYÖRGY D R. . SÓS JÓZSEF D R. . SZÁNTÓ GYÖRGY D R. Felélőt szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D R. . Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 102. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM, 1961. MÁJUS 7 Freiburgi Orvostudományi Egyetem, Belklinika A renalis hypertonia mechanizmusa* Irta: Sarre Hans dr. Richard Bright megfigyelésével, hogy a diffúz vesebetegségek gyakran szívhypertrophiával jár­nak, a probléma kutatása nem fejeződött be, de évtizedes intenzív és eredményes kutatás után sem mondhatjuk a kérdést megoldottnak. Ennek az elő­adásnak többek között az a célja, hogy feltárjam azokat a hiányokat, melyek a renalis hypertonia kérdésében még mutatkoznak és a további kutatá­sok számára irányt mutassanak. Volhard klinikai megfigyelései már a 20-as évek­ben arra a munkahipotézisre vezettek, hogy renalis hypertonia csak akkor fejlődik ki, ha a vese vérellá­tása zavart, így kimutatta, hogy periarterütis nodosá- ban magas vérnyomás csak akkor jelentkezik, ha a vese artériáit, illetve a vas afferenseket érinti a folya­mat. Renalis hypertonia az egy- és kétoldali vese­betegségek egész sorában csak akkor található, ha a veseműködés csökkenése pathologiai vagy anató­miai szempontból kimutatható, vagy ha clearance- módszerekkel a vese véráramlásának zavara bizo­nyítható I. táblázat Egy- és kétoldali vesebetegségek, melyek renális hyper- toniához vezetnek, vagy vezethetnek (a zárójelben jel­tüntetett százalék-értékek a renális hypertonia elő­fordulásának gyakoriságát jelzik) 1. Egyoldali v e s e b e t e g s é g e k A vesekeringés mechanikus zavarai. Vesearteria stenosis. (Thrombosis, atheroma.) Veseinfarktus. A vesearteria arterio-venosus aneurysmája, Ptosisos vese az arteria beszűkülésével Perirenalis haematoma. Vesetrauma. Aberráló véredények átmetszése. Vesehypoplasia, keringési zavarokkal. * 1960. nov. 23-án, a Magyar Belgyógyász Kong­resszuson tartott előadás. 65 Hypernephroma (30%-ban magasvérnyomás) Polycystás vese. Vese echinococcus. Hydro- és pyonephrosis. Vizeletpangás' prostata hypertrophia, stricturák, köves vese. Pyelonephritis (43,9%-ban magasvérnyomás). Vesetuberculosis (2,5%). 2. Kétoldali vesebetegségek Akut nephritis (50—85%). (a „Nephritis • mit nephrotischem Einschlag”- ban nincs vérnyomásemelkedés, vagy csak csekély vérnyomásemelkedés észlelhető). Krónikus nephritis (81%) (vascularis típus). . Periarteritis nodosa. Amyloid zsugorvese. Polycystás vese (79%) Terhességi nephropathia. Az I. táblázatban számos egy- és kétoldali vese­betegség látható, melyek hypertoniával járhatnak, és ezen betegségek tekintélyes részében a vese vér­áramlásának zavara valóban bizonyítható is. Min­denek előtt a mechanikus alapon létrejövő vér­áramlási zavarokat említem, mint amilyen a vese­artéria stenosisa, thrombosisa vagy athteromája, vagy a veseerek traumas ártalma következtében hirtelen fellépő hypertonia, melyét tulajdonképpen a természet kísérletének lehetne nevezni. Ezek az elváltozások a vese véráramlás zavara és a hyper­tonia közötti összefüggést bizonyítják. Ennek a problémának a klinikai részletezésére később visz- szatérek. A renalis hypertonia mechanizmusával kapcsolatos kísérletek azonban a vesekeringés experimentális csökkentésével fejlődtek tovább. Elsőként Katzenstein 1905-ben a vesearteriának lumenét kutyákon beszűkítette és ennek következ­tében mérsékelt vérnyomásemelkedést észlelt. Ké­sőbb Hartwich (1929) Volhard klinikáján experi-

Next

/
Thumbnails
Contents