Orvosi Hetilap, 1961. május (102. évfolyam, 19-22. szám)
1961-05-07 / 19. szám - Sarre, Hans: A renalis hypertonia mechanizmusa
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította : MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL DR. . HIRSCHLER IMRE DR. LÉNÁRT GYÖRGY DR. . SÓS JÓZSEF DR. . SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelet szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. . Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 102. ÉVFOLYAM, 19. SZÁM, 1961. MÁJUS 7 Freiburgi Orvostudományi Egyetem, Belklinika A renalis hypertonia mechanizmusa* Irta: Larre Hans dr. Richard Bright megfigyelésével, hogy a diffúz vesebetegségek gyakran szívhypertrophiával járnak, a probléma kutatása nem fejeződött be, de évtizedes intenzív és eredményes kutatás után sem mondhatjuk a kérdést megoldottnak. Ennek az előadásnak többek között az a célja, hogy feltárjam azokat a hiányokat, melyek a renalis hypertonia kérdésében még mutatkoznak és a további kutatások számára irányt mutassanak. Volhard klinikai megfigyelései már a 20-as években arra a munkahipotézisre vezettek, hogy renalis hypertonia csak akkor fejlődik ki, ha a vese vérellátása zavart, így kimutatta, hogy periarteritis nodosában magas vérnyomás csak akkor jelentkezik, ha a vese artériáit, illetve a vas afferenseket érinti a folyamat. Renalis hypertonia az egy- és kétoldali vesebetegségek egész sorában csak akkor található, ha a veseműködés csökkenése pathologiai vagy anatómiai szempontból kimutatható, vagy ha clearancemódszerekkel a vese véráramlásának zavara bizonyítható I. táblázat Egy- és kétoldali vesebetegségek, melyek renális hypertoniához vezetnek, vagy vezethetnek (a zárójelben feltüntetett százalék értékek a renális hypertonia előfordulásának gyakoriságát jelzik). Egyoldali vesebetegségek A vesekeringés mechanikus zavarai. Vesearteria stenosis. (Thrombosis, atheroma.) Veseinfarktus. A vesearteria arterio-venosus aneurysmája. Ptosisos vese az arteria beszűkülésével Perirenalis haematoma. Vesetrauma. Aberráló véredények átmetszése. Vesehypoplasia, keringési zavarokkal. * 1960. nov. 23-án, a Magyar Belgyógyász Kongresszuson tartott előadás. 65 Hypernephroma (30%-ban magasvérnyomás) Polycystus vese. Vese echinococcus. Hydro- és pyonephrosis. Vizeletpangás prostata hypertrophia, stricturák, köves vese. Pyelonephritis (43,9%-ban magas vérnyomás). Vesetuberculosis (2,5%). 2. Kétoldali vesebetegségek Akut nephritis (50—85%). (a „Nephritis , mit nephrotischem Einschlag”ban nincs vérnyomásemelkedés, vagy csak csekély vérnyomásemelkedés észlelhető). Krónikus nephritis (81%) (vascularis típus). . Periarteritis nodosa. Amyloid zsugorvese. Polycystus vese (79%) Terhességi nephropathia. Az I. táblázatban számos egy- és kétoldali vesebetegség látható, melyek hypertoniával járhatnak, és ezen betegségek tekintélyes részében a vese véráramlásának zavara valóban bizonyítható is. Mindenek előtt a mechanikus alapon létrejövő véráramlási zavarokat említem, mint amilyen a veseartéria stenosisa, thrombosisa vagy athteromája, vagy a veseerek traumai ártalma következtében hirtelen fellépő hypertonia, melyet tulajdonképpen a természet kísérletének lehetne nevezni. Ezek az elváltozások a vese véráramlás zavara és a hypertonia közötti összefüggést bizonyítják. Ennek a problémának a klinikai részletezésére később viszszatérek. A renalis hypertonia mechanizmusával kapcsolatos kísérletek azonban a vesekeringés experimentális csökkentésével fejlődtek tovább. Elsőként Katzenstein 1905-ben a vesearteriának lumenét kutyákon beszűkítette és ennek következtében mérsékelt vérnyomásemelkedést észlelt. Később Hartwich (1929) Volhard klinikáján expert-