Orvosi Hetilap, 1961. augusztus (102. évfolyam, 32-35. szám)

1961-08-06 / 32. szám - Kővári Ferenc: Újabb szempontok az aktinomykosis megítélésében

ORVOSI HETILAP • AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­8­5­7-b­en Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE DR. LENÁRT GYÖRGY D­R. * SÓS JÓZSEF D­R. * SZÁNTÓ GYÖRGY D­R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D­R. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 10­2. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM, 1961. AUGUSZTUS 6 István Kórház Szájsebészeti Osztály Újabb szempontok az aktinomykosis megítélésében Kővári Ferenc dr. A sugárgomba okozta betegségnek három típu­sos formája van. A cervicofacialis, a thoracalis és az abdominalis. Itt csak az első megjelenési formá­val foglalkozom, s beteganyagunk és megfigyelé­seink alapján kívánok az irodalomban tapasztal­ható véleménykülönbségek tisztázásához hozzá­járulni. A kérdés tárgyalása a szájsebész részéről két szempontból is indokolt. Egyrészt Lovász (13) sta­tisztikája azt mutatja, hogy a sugárgomba okozta betegségek 45,5%-a cervicofacialis típusú, vagyis a fogorvos és szájsebész munkaterületét nagymérték­ben érinti. Másrészt pedig indokolja az a tény, hogy osztályunkra az utóbbi időben egyre nagyobb számban kerül ilyen beteg. Míg 1953-ban kettő, addig 1954-ben már hét, 1955-ben tizenegy, 1956 és 1957-ben pedig tizenkét-tizenkét beteget kezeltünk sugárgomba okozta megbetegedés miatt. Az utóbbi években pedig állandóan találhattunk osztályun­kon hasonló betegségben szenvedőket. Az utolsó hat év alatt 61 aktinomykosisos beteg adatait gyűj­töttük össsze. Szerzett tapasztalatainkról és meg­figyeléseinkről kívánunk a következőkben be­számolni. Bakteriológia Bollinger (3) 1877-ben elsőnek írta le a sugár­gomba betegséget, szarvasmarhák cervicofacialis megbetegedése kapcsán. Egy évre rá, 1878-ban is­mertette Izrael (10) az első emberi megbetegedést. Azóta eltelt nyolcvan év alatt sem tisztázódott azonban teljesen a betegség aetiológiája. A nomen­klatura még ma sem egységes, s a pathogenitás körül is különbözők a vélemények. Wolff és Izrael (22) 1891-ben leírták a gomba tenyésztési módját és hangsúlyozták annak anaerob 94 feltételeit. Zavart okozott Bostroemnek (4) még ugyanabban az évben tett az a megállapítása, hogy a kórokozó aerob saprophyta, melyet könnyen ki lehet tenyészteni a szalmából. Ebből az időből szár­mazik az a vélemény, hogy az aktinomykosis főleg a falusiak megbetegedése. Bostroem (4) megállapítása után 15 évvel sike­rült Wrightnek (23) 13 emberi és 2 szarvasmarha­esetből anaerob, illetve th­ikroaerophil aktinomyce­­tákat kitenyésztenie. A későbbi kutatók azután Wolff,Izrael és Wright nézetét erősítették meg. Így például Lentze (12), aki Németországban 455 aktinomykosist tekintett át az utóbbi 15 év beteg­anyagából. Ebből 394 cervicofacialis, 45 pulmona­lis, 16 pedig abdominalis formában jelentkezett. Valamennyi közös tulajdonsága az volt, hogy anaerob, ill. mikroaerophil törzs tenyészett ki. Az aktinomyces gomba hovatartozásának meg­ítélésében sem egységes az álláspont. A kórokozót Harz (8) hyphomycetának tartotta és az élesztő­­gombák közé sorolta. Mások szerint a sugárgomba a baktériumok és gombák között foglal helyet. Ma általában valódi baktériumnak tekintik. Fontos még tisztázni az emberi és állati aktino­mykosis közötti összefüggést. Sokáig azt tartották, hogy a kettő ugyanaz. Erikson (6) azonban ezt két­ségbe vonta. Kimutatta ui., hogy a két törzs meg­felelő táptalajon más formájú kolóniákat alkot. Szerinte az emberi megbetegedést az aktinomyces izraeli, a szarvasmarháét pedig az aktinomyces bo­vis okozza. Thomson (18) és mások ezt később megcáfolták. Ma általában a két törzs között nem tesznek különbséget, s a két fajta megbetegedés kórokozójának megnevezésére az általánosabb ér­telmű aktinomyces bovis-t használják.

Next