Orvosi Hetilap, 1961. december (102. évfolyam, 49-52. szám)

1961-12-03 / 49. szám - Földes Pál: Az immunitás mechanizmusának klon-elmélete

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE DR. LENÁRT GYÖRGY D­R. . SÓS JÓZSEF D­R. . SZÁNTÓ GYÖRGY D­R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 102. ÉVFOLYAM 49. SZÁM 1961. DECEMBER 3 Budapesti Orvostudományi Egyetem, Mikrobiológiai Intézet Az immunitás mechanizmusának klón-elmélete Földes Pál dr Az 1960. évi orvosi Nobel-díjat — több, mint ötven évvel azután, hogy Paul Ehrlich 1908-ban az im­munitás mechanizmusának oldallánc-elméletéért ugyanebben a kitüntetésben részesült — F. M. Bur­net ausztráliai víruskutatónak és P. B. Medawar angol zoológusnak ítélték oda az immunitás alap­folyamatára vonatkozó ún. klone-elmélet (teljes ne­vén: szelekciós klon-elmélet) felállításáért. Immunitás eredetileg fertőzés elleni védettsé­get jelent. Az immunitástan első művelői ennek megfelelően mikrobiológusok voltak. A századfor­dulóval az immunitástan önálló tudománnyá fej­lődött, amely megszűnt csupán a fertőző betegsé­gek elleni küzdelem tanának egyik fejezete lenni és ma már felöleli mindazokat a védekező mecha­nizmusokat, amelyek a szervezetet a testidegen (nem saját állományához tartozó) anyagok és sej­tek, azaz antigének károsító hatása ellen védik. Ez a tágabb értelemben vett immunitástan számos, a fertőző betegségek körén kívül eső terü­letre terjed ki, u. m. az allergia-tanra, a vércsoport­­szerológiára, a transplantációval kapcsolatos im­­munitástani jelenségekre és az ún. autoaggressziós állapotok kutatására (immun-haematológia stb.). * Szükségesnek látszik mindjárt bevezetőben a klon­­fogalom definícióját megadni. Eszerint klonnak neve­zik a közös ősi sejttől a szekszuális szaporodással szár­mazó utódsejtek homogén populációját. Ilyen sejtpopu­lációk, vagyis tiszta klonok nyerése a mikrobiológiai ku­tatás mindennapi feladatai közé tartozik, így a bakte­riológiában használatos standardtörzsek fenntartása is izolált telepiekről, vagyis egyetlen baktérium egyedtől származó tiszta klonokról történik. Különösen nagy a tiszta klonok jelentősége a baktériumgenetikában. A klán fogalom azonban nemcsak a mikrobiológiában bír jelentőséggel. Klánoknak tekintik az ellenanyag­termelésért felelős mesenchymális sejtek (lymphocyták, plasmasejtek), vagy akár a tumor sejtek homogén po­pulációit is. Ehrlichtől napjainkig számos kísérlet történt olyan átfogó elmélet felállítására, amely kielégítő magyarázatát adja az immunitás mechanizmusá­nak. Maga Ehrlich a sejtet óriási fehérje molekulá­nak fogta fel, amelynek az antigén megkötésére képes atomcsoportjai (receptorai) vannak. Ha nem így volna, nem tudna az antigén a sejthez kötődni és így nem jöhetne létre a megbetegítő hatás. E receptorokat, mint a sejtet reprezentáló fehérje molekula oldalláncait képzeli el. Ezeket a hozzájuk kapcsolódó antigén közömbösíti, mire a sejt új re­ceptorok termelésével, sőt túltermelésével válaszol. A hyperregeneráció bizonyos fokán a termelt re­ceptorok leválnak a sejtről és mint ellenanyagok jelennek meg a vérsavóban. A továbbiakban az immunitástan igyekezett lépést tartani a fehérjekémia fejlődésével, amely azonban maga is még olyan kezdeti állapotban volt, hogy sokszor az ugyancsak hipotétikus speku­láció stádiumában lévő immunológiára kellett tá­maszkodnia. Így alakult ki a századforduló immu­nitástanában az a helyzet, melyet Kesztyűs találóan „vak vezet világtalant" szavakkal jellemez. A következő lépést Landsteiner tette meg, aki­nek a kemospecifikus antigénekre vonatkozó klasz­­szikus vizsgálatai a lehetséges antigén-féleségek­nek és a megfelelő immunválaszoknak olyan soka­ságát mutatták ki, hogy ezek után már tarthatat­lannak látszott az Ehrlich-féle oldallánc-elméletnek az a feltételezése, hogy mindezek az ellenanyag­változatok a sejtben praeformáltan lennének jelen. A kiutat az ún. template teóriák (Haurowitz—Pau­ling) jelentették, amelyek aktív szerepet tulajdo­nítottak az antigénnek az ellenanyag szerkezeté­nek kialakításában. Eszerint az antigén volna az a felületi modell (templater modell, sablon, minta), amelyre felgombolyodva a polipeptid láncok az antigénnel analóg szerkezetű globuláris fehérjékké.

Next