Orvosi Hetilap, 1962. március (103. évfolyam, 9-12. szám)

1962-03-04 / 9. szám - Selye János - Bajusz Eörs: A szervezet nem-fajlagos rezisztenciájának néhány alapvető kérdéséről

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY D R. * SÓS JÓZSEF DR. » SZÁNTÓ GYÖRGY D R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D R. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 103. ÉVFOLYAM 9. SZÁM 1962. MÁRCIUS 4 ,,Institut de Médecine et de Chirurgie experimentale, Université Montreal”. Montreal, Kanada A szervezet nem-fajlagos rezisztenciájának néhány alapvető kérdéséről Selye János dr. és Bajusz Eörs dr. A nem-fajlagos rezisztencia a szervezet élettani mechanizmusának és tulajdonságainak azon ösz- szessége, mely teherbíróképességének nagyságát és reakciókészségének minőségét a külvilág ingereivel szemben az élet adott pillanataiban megszabja. Ma­gában foglalja mindazt, mit az egyén elődeitől örök­ségként kapott, s amit rajta életének eseményei, ad­dig az adott pillanatig, módosítottak. A tárgykör egyszerűsítését szolgálja csupán, hogy e fogalmat a következőkben, némileg szűkített értelmezéssel, a szervezet szerzett rezisztenciájának megjelölésére alkalmazzuk. Ebben a meghatározásban a nem-faj­lagos ellenállóképesség változásai, a szervezet és környezete egymásrahatásának komplexumaiból adódnak. Az általános adaptációs syndroma és a nem faj­lagos ellenállóképesség közötti kapcsolatok elem­zése hármas okból időszerű és indokolt. Először is, mivel az Orvosi Hetilap (1, 2), majd folytatólago­san, az Acta Chirurgica Hungarica (3, 4) lapjain a közelmúltban megjelent összefoglaló közleményeink olvasói közül többen panaszolták, hogy azokban, a kórtani vonatkozások mellett, a stress-reakciók vé­delmi szerepéről és értékéről alig esett szó. Másod­szor, minthogy a stressor-hatásokra létrejövő auto- pharmacológiás folyamatoknak elsőrendű biológiai jelentőségük van: a) figyelembevételük úgyszólván elengedhetetlen egyes állatkísérleti adatok értékelé­sénél, mert ezek a reakcióképességet döntően befolyásolhatják; b) megértésük tág teret nyithat az orvosi gyakorlat számára, mert ezek, — min­dig célszerűen — a védekezést és kiegyenlítést, te­hát a megelőzést és gyógyítást szolgálják. Végül harmadszor azért, mert éppen legutóbbi kísérlete­ink mutattak rá újólag arra, hogy ily nem-specifi­kus neuroendokrin védelmi reakciók sikeresen akti­válhatok, egyes szervi elváltozások kifejlődésének megelőzésére. (Amilyen pl. a kísérletes szívnecrosis, nephrocalcinosis, vagy scleroderma.) A ma annyira divatos „neuroendokrin” jelző itt azt hivatott hang­súlyozni, hogy bár a támadási pont lehet gócosan körülírt, a megtámadott mindig az egész szervezet, melyben az általános védekezési folyamatok neurá- lis és hormonális történései szorosan összefüggnek. A stress és a szervezet általános ellenállóképes­sége. A klinikai és kísérleti megfigyelések egész sora, — mint azzal előző dolgozatainkban már bővebben foglalkoztunk (1—4), — mutatott rá arra, hogy a külvilág ingerei és változásai, mind stressorokként szerepelnek, mivel azok a szervezetet állandó ki- sebb-nagyobb erőfeszítésre késztetik a változások ellen. Ezáltal az általános adaptációs syndroma fo­lyamatait mozgósítják és működésben tartják. A modem orvosi irodalomban bőven találunk példát arra is, hogy a fizikai és kémiai inzultusok, (ami­lyen a hő, hideg, trauma, neuromusculáris megter­helés, vagy idegen anyagok befecskendezése) és a neurogén vagy psychogén ingerek (mint pl. a fáj­dalomtól való félelem, bizonytalansági érzés, aggó­dást kiváltó körülmények, vagy helyzetek, melye­ket csupán egy előző élménnyel való társításuk ala­kít szorongó indulattá), egyaránt stress-reakciókat váltanak ki (5—7). Az ingerhatás intenzitásától, tartamától, és időpontjától is függően, e stressorok mindegyike adaptációt, vagy maiadaptációt eredmé­nyezhet. Napjaink kutató munkájának egyik legfőbb feladata, megismerni azokat a tényezőket, amelyek 25

Next

/
Thumbnails
Contents