Orvosi Hetilap, 1962. március (103. évfolyam, 9-12. szám)

1962-03-04 / 9. szám - Selye János - Bajusz Eörs: A szervezet nem-fajlagos rezisztenciájának néhány alapvető kérdéséről

ORVOSI HETILAP 386 a mindennapi élet káros hatásait leküzdik és elkü­löníteni azoktól, amelyek a betegségek kifejlődé­sének kedveznek. Úgy tűnik, hogy a megoldás a történések ütemének szabályozásában rejlik. Egyes kísérleti adatok, intézetünkben, mint másutt, azt mutatják, hogy vannak „kritikus időpontok”, melyek során a szervezet ellenállóképessége köny­­nyebben fokozható és a pathológiás stress-reakciók kiválthatók. A nem-specifikus általános védekező reakciók időbeli lefolyásának ismeretében, a szerve­zet rezisztenciája adott időpontban annyira fokoz­ható, hogy előbb tűrhetetlen, vagy éppenséggel vég­zetes kimenetelű behatások, elviselhetővé válnak. Sőt — mint azt a későbbiekben néhány kísérleti példával is bizonyítjuk — ugyanaz a stressor (pl. éhség vagy fokozott izommunka), betegségeket vált­hat ki, vagy előzhet meg, s az ennyire ellentétes ha­tások csak egyetlen tényezőtől: az alkalmazás idő­pontjától függenek. További fejtegetéseink könnyebb áttekinthető­sége végett, itt emlékeztetünk arra, hogy a stresso­­rok egyes szervekre, vagy sejtcsoportokra mindig közvetlenül hatnak. Nemegyszer (pl. nagyfokú vér­zés, anoxia, szétszóródott radioaktív sugárzás ese­tén), az érintett egyén valamennyi sejtje közvetle­nül károsodh­at, míg máskor (pl. kisebbfokú égés, vagy lokalizált trauma esetében), a stressor által direkt károsított sejtek, az egész szervezetnek csak egy kis részét képezik. De mert az általános stress­­reakciók bekövetkeznek az utóbbi esetben is, ez kétségtelenül azt bizonyítja, hogy két nagy in­tegráló rendszerünk egyikének, a vérkeringésnek­ vagy idegrendszernek aktív és nélkülözhetetlen sze­repe van a rezisztencia kialakulásának szabályozá­sában. A legvalószínűbbnek ma azt tartjuk, — bár a kérdés koránt sincs végérvényesen tisztázva —, hogy az adott körülményektől függően és azokkal válta­kozva, mind a humorális, mind a neurális pályák egyaránt közvetítenek ingereket a közvetlenül meg­támadott sejtekből a magasabb agyi központokba, vagy a hypophysis-mellékvesekéreg-rendszer egyes végrehajtó szerveihez. Az általános károsodás manifesztációi attól függően jelentkeznek kisebb vagy nagyobb mérték­ben, hogy a kiváltó stressor a szervezetnek csak kis hányadát érinti-e közvetlenül, vagy mindjárt sejt­összességének többségét támadja-e meg. Például a hajszálerek és sejtmembránok permeabilitásának fokozódása (az extra- és intra-celluláris szövetned­vek kémiai összetételének megváltozásával), továb­bá haemokoncentráció, hypotenzió és hypothermia, a „shook”-állapot klinikai tüneteinek megjelenése, gastro-intestinális eróziók keletkezése stb. A reaktivitás törvényszerűségeit tovább kutat­va csakhamar azt is megfigyelhettük, hogy az álta­lános károsodását, — hacsak a szervezet bele nem pusztul, — mindig az általános védekezés követi, s ezzel, az „alarm-reakció” keretén belül, kibontakoz­nak az ellen-shock szakaszának manifesztációi. Fon­tos, hogy védekező jellegű általános szervezeti reakciók mindig azonos módon, mégpedig a ki­váltó stressor (más szavakkal: az általános károso­dást létrehozó tényező) minőségétől és fajlagos tu­lajdonságaitól függetlenül, vagyis nem-specifikusan Alarm reactio szaka Resistentia szaka Kimerülés szaka 1. ábra. A specifikus (------) és keresztrezisztencia („crossed resistance”) (--------) alakulása az általános adaptációs syndroma három szakaszában. Az idő változását az abscissa, a rezisztencia fokát az ordítana képviseli. Megfigyelhető, hogy a specifikus ellenállóképesség csökken az alarm-reakci shock-szakaszában, majd fokozatosan emelkedik az ellen-shock (counter shock) peri­ódusa alatt, maximális értékét az „ellenállás szakaszában” (stage of resistance) éri el. Majd a normális érték (horizontális vonal) alá esik a „kimerülés szakaszában” (stage of exhaustion), s végül a halál következik (-\-) az ellenállóképesség kimerülése követ­kezményeként. Ez a törvény azonban csak ugyanazon stressor, nem túlságosan erőteljes, ismételt behatása esetén érvényes. A keresztrezisztencia,­­ vagyis a szervezet ellenállóképessége az adaptáló szeressortól különböző ingerekkel szemben,­­ mindig alacsonyabb értékű marad, mint annak specifikus változata, gyakran már az „ellenállás szakaszában” kimerül, s így védelmet tovább nem nyújt (S) .

Next