Orvosi Hetilap, 1962. április (103. évfolyam, 13-17. szám)

1962-04-01 / 13. szám - Földvári Ferenc: A dermatológia haladásáról és helyzetéről

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben ' Y t * Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÄN DR. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY D R. * SÓS JÓZSEF D R. * SZÁNTÓ GYÖRGY D R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D R. « Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 1 103. ÉVFOLYAM 13. SZÁM 1962. ÁPRILIS 1 Budapesti Orvostudományi Egyetem, Bőr- és Nemikórtani Klinika k A dermatológia haladásáról és helyzetéről Földvári Ferenc dr. Az orvostudomány általános fejlődésével a der­matológia is lépést tartott, sőt nem egy vonatkozás­ban új utakat nyitott és új eredményeket ért el. En­nek ellenére kívülállók egyrésze tévesen úgy látta, hogy a morfológiába süppedt és ott megrekedt. Je­lentékeny mértékben ennek tulajdonítható, hogy so­káig elkülönült szakmának tekintették. A múlt szá­zad utolsó harmadában változott a helyzet és ez a változás sem volt elkülönült, mivel ugyancsak az egésztől való függésben beilleszkedett abba az ál­talános változásba, mely ebben az időszakban az or­vostudomány egészére kihatott. Ekkor került elő­térbe a dermatológiában is érvényesülő oki gondol­kodás, melynek később velejárója volt a biológiai szemlélet. E fejlődéshozta három szemlélet össze­olvadása alakította ki azt a szilárd alapot, melyen e tudományág felépült és fejlődik. A dermatológiai gondolkodás korrelativ, szervezeti összefüggéseken át tekinti a bőr megbetegedéseit, keresi ezeken át az okokat, ezeknek a különböző okok által kiváltott tünetekre gyakorolt befolyását és a tünetek hátte­rében levő dysfunkciókat. Felmerül a kérdés, hogy felesleges volt-e a hosszú morfológiai múlt. A dermatológia a maga követelményeinek megfelelően tette meg fejlődési útját, éppúgy mint az alaptudományokról leszakadt többi orvostudományi ágak. Ha korábban is vált le ezeknél és kezdett, ugyan nem elkülönült, de önálló utat járni, ez nem ment az egésszel való kapcsola­tának rovására. Más tudományágak is önállósultak később: kialakult a tüdőgyógyászat, endokrinológia, a sebészet is parcellázódott, önállóvá vált a laryn- gológia, traumatológia, ideg-, ér-, urológiai-, ortho- paediai, valamint a szájsebészet. Egykor a gyer­mek-, sőt az ideggyógyászat is a belgyógyászat ke­retébe tartozott. Természetes adottság volt a rönt­37 genszakma kialakulása is. A dermatológia a belgyó­gyászatról hasadt le. Sokszor merült fel a kérdés, hogy tudományos és gyakorlati érdek volt-e a le­válás, valamint az is, hogy teljes elkülönülés tör­tént-e, vagy csak az, hogy szükségből jól átfogott, az egészhez hozzátartozó oly orvostudományi ág ala­kult ki, melynek tárgyi nagysága már a múlt szá­zad második harmadában olymértékű volt, hogy le­válásának az alaptudományágból be kellett követ­keznie. A felszaporodott tárgyi anyag és az életbeli követelmények folytán vált ez szükségessé anélkül azonban, hogy ez elszakadást jelentett volna. A bel­gyógyászaton belül nem lett volna mód pontosan észlelni, kialakítani és morfológiai, tünettani rend­szerbe foglalni azt a többszáz kórképet, mely a der­ma tológiát jelenti. Bár ez a rendszer az idők folya­mán sok vonatkozásban el is avult, azonban a szem­léletbeli fejlődés szerint módosult is. A fejlődés le­hetősége miatt is szükség volt előbb a pontos klini­kai észlelésekre, azoknak az alapvető klinikai tü­neti egységeknek megállapítására, melyekkel a kór­képek felismerése elindult és amelyeken a diagnosz­tika nyugszik. A morfológia még ma is meglevő szükségességét mutatják az ez időszakból származó pontos klinikai észlelések és tüneti ismeretek. Eze­ken az egymást váltó szemléletek követése, az ezek­ből nyert adatok és a már rendelkezésre álló labo­ratóriumi lehetőségek mellett is alig kellett változ­tatni. Nem avult el pl. mindaz, amit a syphilis tü­neti körülményeiről a múlt században megfigyeltek és megállapítottak, holott akkor még nélkülözték e széleskörű laboratóriumi vizsgálati módszereket. Éles klinikai megfigyelések alapján meglátták, hogy a syphilis folyamata szakokra oszlik. Már ezekben az időkben tudták a fertőzés módjait, ismerték a korai szak összes megnyilvánulásait, az átmeneti tü­

Next

/
Thumbnails
Contents