Orvosi Hetilap, 1962. június (103. évfolyam, 22-25. szám)
1962-06-03 / 22. szám - Weiszfeiler Gyula: A tuberkulózis elleni védőoltások kérdései
61 ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR * DARABOS PÁL DR. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE D R. LENÁRT GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. • Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 103. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM, 1962. JÚNIUS 3. Magyar Tudományos Akadémia, Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet, Mikrobiológiai Osztály A tuberkulózis elleni védőoltások kérdései* Weisefeiler Gyula dr. A Calmette és Guerin által kidolgozott tuberkulózis elleni BCG vakcina 40 éves gyakorlati alkalmazása és tanulmányozása folyamán az utolsó évtizedek egyik legjelentősebb felfedezésének bizonyult. A tuberkulózis (tbc) elleni védőoltások középpontjában a BCG hatékonyságát növelő tényezők tanulmányozása áll. A cél: standard vakcina előállítása és alkalmazása, ezenkívül új oltási módszerek felkutatása, melyek kedvezőbb eredményeket biztosítanak, mint a BCG vakcina. A BCG vakcina az élő oltóanyagok közé tartozik. Eddig nem sikerült elölt tbc. bacillussal vagy annak immunizáló hatású anyagával embert tbcvel szemben védetté tenni, noha Youmans, Dubos és Raffelnek ilyen irányú kutatásai kétségen kívül közelebb visznek a célhoz. A BCG vakcinával összefüggő elméleti kérdések. A BCG tanulmányozása elméleti vonatkozásban három fő probléma köré csoportosul: 1. A BCG hatásmechanizmusa, 2. a BCG változékonysága, 3. az allergia és immunitás közötti viszony. 1. Mint minden élő vakcinának, a BCG-nek is immunizáló hatása annak a folyamatnak az eredménye, amelyet a szervezetben egy bizonyos ideig szaporodó mikroorganizmus vált ki, és amely a virulens kórokozó baktérium által okozott folyamatnak gyöngített, „jóakaratú” formája. E folyamatot vakcinációs folyamatnak nevezzük és lényege, hogy az élő, attenuált vakcina szaporodása addig tart, míg a szevezetben kifejlődő immunitás elég magas szintet ér el ahhoz, hogy ezekkel a mikroorganizmusokkal szemben is védettnek bizonyuljon és szaporodásukat ne csak gátolja. * A III. Magyar Mikrobiológiai Kongresszuson elhangzott előadás, hanem elősegítse a bekövetkezett elváltozások visszafejlődését. Az immunizálási folyamat attól függ, milyen a szaporodási képessége ezeknek az attenuált baktériumoknak és mennyi ideig folyik ez a szaporodás. Kiderült, hogy a BCG szaporodási intenzitása és tartama, valamint a bevitt baktérium-mennyiség között nincs egyszerű parallelizmus, egy bizonyos optimális adag felemelése után ugyanis a szaporodás görbéje nem tolódik el, sőt rövidebb időre csökken. Eddigi megfigyelések alapján a kb. 4—8 hetes szaporodási idő az, amely legkevezebb az immunitás kifejlődéséhez. A vakcinának a hatékonysága tehát, számos fontos egyéb tényezőn kívül a mikroorganizmusok életképességétől és dózisától függ. 2. A második elméleti kérdés ennek a törzsnek a biológiai tulajdonságaira vonatkozik. A BCG törzs attenuált virulenciája olyan öröklődő tulajdonságnak mutatkozott, amely nem ad reverziót az eredeti virulens törzsbe. Azonban nem lehet a BCG-t minden vonatkozásban rögzített tulajdonságú törzsnek tekinteni és erre mutatnak az utolsó 15 év folyamán előtérbe került megfigyelések arról, hogy a különböző laboratóriumokban fenntartott BCG altörzsek biológiai, pathogén és immunológiai tulajdonságai egymástól jelentősen különbözhetnek, így a koppenhágai BCG altörzs immunogén tulajdonságai kétségen kívül kiválóak, de az oltottaknál okozott szövődmények gyakrabban lépnek fel azonos körülmények között, mint más altörzsek alkalmazásánál. Másrészt a csikágói Tice laboratórium BCG törzse, mint ezt Dubos kimutatta, tökéletesen elvesztette immunogén tulajdonságát. Magyarországon 1958-ig egy 1933-ban a párizsi Pasteur Intézettől kapott törzs továbbtenyésztése folytán keletkezett altörzseket alkalmazták és ezenkívül a brazíliai Moro törzset is. Ezek a budapesti törzsek biológiai aktivitásukban élők-