Orvosi Hetilap, 1962. július (103. évfolyam, 26-30. szám)

1962-07-01 / 26. szám - Nyíry Zoltán: 100 éves a Meniére-betegség első leírása

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR • DARABOS PAL D R. • FISCHER ANTAL DR. • HIRSCHLER IMRE DR. LENÁRT GYÖRGY DR • SOS JÓZSEF D­R. • SZÁNTÓ GYÖRGY D­R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. • Szerkesztő: BRAUN PÁL D­R. 103. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM, 1962. JÚLIUS 1 Országos Reuma és Fürdőügyi Intézet, Fül-Orr-Gégeosztály 100 éves a Méniére betegség első leírása Nyiry Zoltán dr. Történelmi áttekintés: Prosper Méniére párizsi orvos 1799—1862-ig élt. Nagy érdeme, hogy felis­merte a rohamokban fellépő szédülés, hányás és a labyrinthus károsodása közti oki összefüggést. 1861-ben egy évszázaddal ezelőtt elsőként hívta fel a figyelmet orvostörténelmi jelentőségű közlemé­nyeiben a belső füllel összefüggő, a későbbiekben róla elnevezett betegségre. Mérnére szerint a beteg­ség tünetei: hányingerrel és hányással kísért ismét­lődő szédüléses rohamok, halláscsökkenés és az érintett fülnek a zúgása. A halláscsökkenés a ro­hammentes időszakban is megmarad, ettől elte­kintve a beteg teljesen egészségesnek érzi magát. Méniére megjegyzi, hogy a halláscsökkenés lehet fél- vagy kétoldali: az előbbi a gyakoribb, idegere­detű, kiterjed a mély frekvenciákra is, de nagyobb mértékű a magas frekvenciákon. Klinikai leírásá­ban többek között egy fiatal lány — később sokat vitatott — esetét tárgyalja, aki hideg éjszakán ke­resztül postakocsi tetején utazott, majd állandó erős szédülés és hányás közepette hirtelen megsüke­­tült. Betegsége 5. napján meghalt. A boncoláskor Méniére vörös, plasztikus masszát, véres serosus exsudatumot talált az ívjáratokban. Nem Méniére, hanem későbbi szerzők minősítették ezt labyrinth vérzésnek. Felfogásunk szerint az említett lány foudroyansan lefolyó labyrinthitisben és meningi­­tisben halt meg. Az eset megemlítésével csak a szé­dülés vestibularis eredetét bizonyította kortársai felfogásával szemben, akik a szédülést mindig centrális eredetűnek tartották. Klinikai leírásának szabatosságát azóta sem szárnyalták túl. Méniére emléke feltétlenül megérdemli, hogy halálának 100 éves évfordulóján foglalkozzunk a róla elnevezett betegséggel. A betegség történetéhez hozzátartozik, hogy az irodalomban a szédüléssel járó megbetegedések 73 nagy részét Méniére-syndroma, Méniére-tünetcso­­port, pseudoméniére névvel illették. Williams és Altmann összefoglaló referátumai határozták meg a mai korszerű álláspontot, mely a Méniére beteg­ség fogalmát teljesen elkülöníti az előbb felsorolt bizonytalanul meghatározott kórformáktól, amelyek — a kórelőzmény, a tünetek és a vizsgálati eredmé­nyek gondos elemzése nélkül — a halláscsökkenés helyett a szédülést tekintették a vezető tünetnek. Ma a Méniére betegségen nem gyulladásos ter­mészetű, perifériás vestibuláris és cochleáris ere­detű megbetegedést értünk, melynek fő tünetei a váltakozó erősségű nagyothallás, a fülzúgás és a rohamokban fellépő szédülés. Pathologia: 77 évvel Méniére közleményei után sikerült a betegség pathológiai alapjait tisztázni. Hallpike és Cairns angol idegsebész (1938) két biztosan Méniére beteg labyrinthusának vizsgálatakor jellemző elté­rést talált. A betegeken a n. acusticus átvágása cél­jából intracranialis vestibulotomia történt s a bete­gek a műtét utáni vérzésben haltak meg. A szövet­tani lelet szerint a ductus cochlearis nagyfokban kitágult. A Reissner-hártya erősen bedomborodott a scala vestibuliba, úgyhogy annak lumene egyes helyeken jóformán megszűnt. Az egész endolym­­pha-rendszer kitágult, a saccus endolymphaticus és az utriculus is. A félkörös hártyás ívjáraton el­változást nem észleltek. Sajnos a labyrinthus legér­zékenyebb elemében a Corti-szervben keletkezett postmortalis elváltozások nehezen különíthetők el az élőben keletkezettektől. A decalcinálás időt rabló és körülményes folyamata az elkülönítést még ne­hezebbé teszi. Matzker ezért az élőből eltávolított hártyás ívj­áratok natív vizsgálatát szorgalmazza, itt ugyanis az artificiális elváltozások gyakorlatilag

Next