Orvosi Hetilap, 1963. április (104. évfolyam, 14-17. szám)

1963-04-07 / 14. szám - Châtel Andor: A rheumás betegségek gyógyszeres kezelése

ORVOSI HETILAP V­ ­AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY D­R. * SÓS JÓZSEF D­R. . SZÁNTÓ GYÖRGY D­R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D­R. » Szerkesztő: BRAUN PÁL D­R. 104. ÉVFOLYAM 14. SZÁM, 1963. ÁPRILIS 7 Fővárosi Fürdőigazgatóság A rheumás betegségek gyógyszeres kezelése Chatel Andor dr. A rheumás betegségek gyógyszeres kezelése az ■elmúlt 13 év folyamán nagymértékben haladt előre, a rendelkezésünkre álló készítmények száma régió és mégis azt kell mondanom, hogy az orvos ma nehezebb helyzetben van, mint elődeink voltak, amikor a betegágynál a követendő therápia felett döntenie kell. Végigolvasva az elmúlt évi római rheuma­­kongresszus előadásait, a therápiás symposiumból kiviláglik, milyen kemény küzdelem folyik corti­­costeroidok és arany, corticosteroidok és aspirin, arany és chloroquin, végül a különböző cortico­steroidok és butazolidin stb. között. Ebbe a harcba mint mérséklő csendül bele egy-egy közlemény, mely a placebo kísérletekről számol be és lényegé­ben azt mondja: kár versengeni, egyetlen igazi gyógyulás a spontán remisszió. Ez nagyon kedvet­­lenítőleg hat, de nem lehet tagadni, hogy bizonyos igazság van benne. Szinte kézenfekvő tehát az a törekvés, hogy az előttünk fekvő nemzetközi iro­dalom adataira, valamint tapasztalatainkra építve, bizonyos fokig standardizáljuk a rheumás betegek gyógykezelését. Ne legyen tehát olyan nagyon iga­za a Nemzetközi Rheumaellenes Liga alapításakor elhangzott jeligének, miszerint: minden rheumás beteg új és egyéni problémát jelent orvosának. A moderator Coste kongresszusi összefoglaló előadásához nem sok újat fűzhetnénk, különösen azért, mert hazánkban kevés tapasztalatunk van a legújabb corticosteroidokkal, melyek hozzánk rend­szerint — és talán mondhatjuk, hogy szerencsére — csak 1—2 évvel bevezetésük után jutnak el. Ér­demesnek látszik azonban szemügyre venni, mi­képp folyik hazánkban a gyakorlatban és a szak­­rendeléseken a rheumás betegek gyógyítása. Miként reagálnak az orvosok, akik elsőknek kapják kézbe a beteget, a tudományos kutatások újabb eredmén­yé­nyeire és a gyógyszeripar új produktumaira. Arra is rá kívánok térni, milyen hatással voltak a világ­szerte oly kiterjedten folyamatban levő seroló­­giai vizsgálatok a diagnosztika és ezen keresztül a therápia fejlődésére. Röviden szólok az antirheu­­maticumok hatásmódjának kérdéséről is, bár e té­ren nagy haladásról nem számolhatunk be. A diagnosis tisztázásakor, 25 év előtt megelé­gedtünk, ha eldöntöttük, hogy gyulladásos vagy de­­generatív kórképpel állunk-e szemben és ebben jól segített a vérsejtsüllyedési sebesség vizsgálata. Ma számos, sok ezer betegen kitapasztalt seroló­­giai reakció áll rendelkezésünkre, de ha közelebb­ről megnézzük, hogy azoknak eredménye mennyi­ben dönti el a gyakorlatban követendő therápia menetét, akkor meg kell állapítanunk, hogy ezek az immunológia, serológia és a vérf­ehérj­ék ana­lízisének terén oly sok érdekes adatot eredményező vizsgálatok egyelőre a beteg gyógyítása szempont­jából nem sokat jelentenek. Annyit azonban való­ban megtudtunk saját és külföldi szerzők megfi­gyeléseiből (Duthie, 1961. 7), hogy a pozitív haemagglutinatiós reakciót adó rheumatoid arthri­tises betegek prognózisa feltétlenül rosszabb, mint a negatívoké. Ezt az adatot, melyre majdnem 10 éves klinikai megfigyelések vezettek rá, döntőnek kell tekinteni a kezdődő chronicus polyarthritises beteg gyógyszeres kezelésének elhatározásánál. Ki­terjedt vizsgálatok alapján, melyek közül West és mtsainak (24), valamint Lawrence és Ball (1, 16) közleményeit említeném, az is kiderült, hogy a Rose-pozitív polyarthritisesek egészséges család­tagjai között is több a Rose-pozitív egyén, mint az átlag lakosság soraiban. Mindebből nyilvánvaló, hogy a rheumatoid faktor megjelenése a vérben az exogén tényezők mellett endogén adottságnak is köszönhető, tehát friss, tünetszegény vagy prodro-

Next