Orvosi Hetilap, 1963. május (104. évfolyam, 18-21. szám)
1963-05-05 / 18. szám - Bagdy Dániel: A véralvadás néhány elméleti és gyakorlati kérdése
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY DR * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. . Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 104. ÉVFOLYAM 18. SZÁM, 1963. MÁJUS 5 Gyógyszeripari Kutatóintézet, Biokémiai Osztály, Budapest A véralvadás néhány elméleti és gyakorlati kérdése Bagdy Báriel dr. Jóllehet a véralvadás Schmidt és Morawitz (1, 2) féle klasszikus elmélete sok tekintetben ma is helytálló összefüggéseket állapított meg az akkor ismert véralvadási tényezők között, magukról az anyagokról nagyon kevés felvilágosítást adott. Csak a fehérjekémia több évtizedes fejlődése nyomán vált lehetővé a régi és újabban felfedezett véralvadási tényezők kémiai, fizikai-kémiai tulajdonságainak közelebbi megismerése, kölcsönhatásaik kémiájának felderítése, élettani hatásuk és biológiai szerepük jobb megértése. Kristályos fibrinogén előállítása és tulajdonságai A véralvadás biokémiájára vonatkozó kutatásaink kiinduló pontja az alvadóképes fehérje, a fibrinogén kristályos állapotban való előállítása volt. Laki (3) úttörő munkájának folytatásaként a Budapesti Orvosi Egyetem Biokémiai Intézetében marhaplazmából is sikerült nagytisztaságú, kristályos fibrinogént előállítanunk (4), a 96—98% alvadóképes fehérjét tartalmazó készítmény mentes más plazmafehérjéktől. A fibrinogén redukáló tulajdonságai Jaques (5) megfigyelése szerint a fibrinogén képes a H2O2-t és a J2-t szobahőmérsékleten gyorsan redukálni. Baumberger (6) feltételezte, hogy a fibrinogén szulfhidril (SH) csoportjainak szerepe van a fibrinné való átalakulásban. Lyons (7) polarográfiával vizsgálta a fibrinogén SH-csoportjait és a fibrinképződés szempontjából döntő jelentőségűnek ítélte meg azokat. Saját vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a fibrinogén nem tartalmaz kémiailag kimutatható SH-csoportokat; a különféle vizsgáló módszerekkel kapott adatok (nitroprussid reakció, jód-reakciók, ferricianid-reakció, a jódnátriumazid reakció katalízise, brómacetofenon-kötés stb) egybehangzóan ezt bizonyították. (8) A fibrinogén és a fibrin szénhidrát tartalma Seibert, Pfaff és Seibert (9) elektroforézissel szétválasztott plazmafehérjék vizsgálata során a fibrinogénben 1% poliszacharidot mutatott ki. Consden és Stanier (10) az emberi fibrinben ionoforézissel olyan poliszacharidot találtak, amely mannózból, galaktózból és glukózaminból áll. A fibrin hidrolízisekor megfigyeltük, hogy a hidrolizátumok erős Molisch-reakciót mutatnak. Papírkromatográfiás és analitikai vizsgálatok alapján megállapítottuk, hogy a különböző állatfajták fibrinje csaknem azonos mennyiségű hexózt (kb. 1,5%) és glukózamint (kb. 0.5%) tartalmaz s a glukózaminhexóz aránya nem mutat nagy eltéréseket. Mind a fibrin, mind a fibrinogén poliszacharidja galaktózból, mannózból és glukózaminból áll. (11) Elsőként írtuk le azt a tényt, hogy a fibrin és a megfelelő fibrinogén hexóztartalma között menynyiségi különbség áll fenn: a marhafibrin mintegy 19, a nyúlfibrin 16°/o-kal kevesebb hexózt tartalmaz, mint a megfelelő fibrinogén; a glukózamin tartalomban ugyanakkor nincs különbség (12). A fibrin szénhidrát komponensének izolálására vonatkozó kísérleteink (kombinált enzimes lebontások) arra mutatnak, hogy a cukor a fibrin polipeptid láncában nem egyenletesen van elosztva; van egy gyakorlatilag szénhidrátmentes lánc és egy szénhidrátban gazdag rész, amely az előbbihez loggal könnyen hidrolizálható kötéssel kapcsolódik (13). 52