Orvosi Hetilap, 1963. május (104. évfolyam, 18-21. szám)

1963-05-05 / 18. szám - Bagdy Dániel: A véralvadás néhány elméleti és gyakorlati kérdése

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY DR * SÓS JÓZSEF D R. * SZÁNTÓ GYÖRGY D R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. . Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 104. ÉVFOLYAM 18. SZÁM, 1963. MÁJUS 5 Gyógyszeripari Kutatóintézet, Biokémiai Osztály, Budapest A véralvadás néhány elméleti és gyakorlati kérdése Bagdy Bániéi dr. Jóllehet a véralvadás Schmidt és Morawitz (1, 2) féle klasszikus elmélete sok tekintetben ma is helytálló összefüggéseket állapított meg az akkor ismert véralvadási tényezők között, magukról az anyagokról nagyon kevés felvilágosítást adott. Csak a fehérjekémia több évtizedes fejlődése nyo­mán vált lehetővé a régi és újabban felfedezett véralvadási tényezők kémiai, fizikai-kémiai tulaj­donságainak közelebbi megismerése, kölcsönhatá­saik kémiájának felderítése, élettani hatásuk és biológiai szerepük jobb megértése. Kristályos fibrinogén előállítása és tulajdon­ságai A véralvadás biokémiájára vonatkozó kutatá­saink kiinduló pontja az alvadóképes fehérje, a fibrinogén kristályos állapotban való előállítása volt. Laki (3) úttörő munkájának folytatásaként a Bu­dapesti Orvosi Egyetem Biokémiai intézetében mar­haplazmából is sikerült nagytisztaságú, kristályos fib- rinogént előállítanunk (4); a 96—98% alvadóképes fe­hérjét tartalmazó készítmény mentes más plazmafe­hérjéktől. A fibrinogén redukáló tulajdonságai Jaques (5) megfigyelése szerint a fibrinogén ké­pes a H202-t és a J2-t szobahőmérsékleten gyorsan re­dukálni. Baumberger (6) feltételezte, hogy a fibrino­gen szulfhidril (SH) csoportjainak szerepe van a fib- rinné való átalakulásban. Lyons (7) polarográfiával vizsgálta a fibrinogén SH-csoportjait és a fibrinkép- ződés szempontjából döntő jelentőségűnek ítélte meg azokat. Saját vizsgálataink alapján megállapítottuk, hogy a fibrinogén nem tartalmaz kémiailag kimutatható SH-csoportokat; a különféle vizs­gáló módszerekkel kapott adatok (nitroprus- sidreakció, jód-reakdók, ferricianid-reakció, a jód- nátriumazid reakció katalízise, brómacetofenon-kö- tés stb) egybehangzóan ezt bizonyították. (8) A fibrinogén és a fibrin szénhidrát tartalma Seibert, Pfaff és Seibert (9) elektroforézissel szét­választott plazmafehérjék vizsgálata során a fibrino- génben 1% poliszahharidot mutatott ki. Consden és Stanier (10) az emberi fibrinben ionoforézissel olyan poliszahharidot találtak, amely mannózból, galaktóz- ból és glukózaminból áld. A fibrin hidrolízisekor meg­figyeltük, hogy a hidrolizátumok erős Molisch-reak- cdót mutatnak. Papírkromatográfiás és analitikai vizs­gálatok alapján megállapítottuk, hogy a különböző ál­latfajták fibrinje csaknem azonos mennyiségű hexózt (kb. 1.5%) és glukózamint (kb. 0.5%) tartalmaz s a glukózamin :hexóz aránya nem mutat nagy eltérése­ket. Mind a fibrin, mind a fibrinogén poliszahharidja galaktózból, mannózból és glukózaminból áll. (11) Elsőként írtuk le azt a tényt, hogy a fibrin és a megfelelő fibrinogén hexóztartalma között meny- nyiségi különbség áll fenn: a marhafibrin mintegy 19, a nyúlfibrin 16°/o-kal kevesebb hexózt tartal­maz, mint a megfelelő fibrinogén; a glukózamin tartalomban ugyanakkor nincs különbség (12). A fibrin szénhidrát komponensének izolálására vo­natkozó kísórletetnk (kombinált enzimes lebontá­sok) arra mutatnak, hogy a cukor a fibrin polipep- tid láncában nem egyenletesen van elosztva; van egy gyakorlatilag szénhidrátmentes lánc és egy szénhidrátban gazdag rész, amely az előbbihez iúggal könnyen hidrolizálhiató kötéssel kapcsoló­dik (13). 52

Next

/
Thumbnails
Contents