Orvosi Hetilap, 1963. június (104. évfolyam, 22-26. szám)

1963-06-02 / 22. szám - Lázár Dezső: A végbélrák műtéti megoldása

* KÖNYVTÁRA # ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. ♦ DARABOS PÁL DR. * FISCHER ANTAL DR. . HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY D R. . SÓS JÓZSEF D R. . SZÁNTÓ GYÖRGY D R. Felelős szerkesztő: T R E N C S É N I TI В О R DR. . Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 104. ÉVFOLYAM 22. SZÁM, 1963. JÚNIUS 2 Nagykanizsai Városi Tanács Kórháza A YÓgbélrák műtéti megoldása (109 operált tapasztalatai alapján) Lázár Dezső dr. Az elmúlt két évtizedre visszatekintve meg kell állapítanunk, hogy a végbélrákok radikális műtétéi Herzel úttörő munkássága óta hazánkban nem haladtak a külföldi sikerekkel párhuzamosan. Herzel a század elején (1908-ban) még nemzetkö­zileg is elismert, kitűnő eredményt tudott felmu­tatni a végbélrákok sebészi kezelésében, mégsem követte a joggal várt haladás eredményeit. Talán a két világháború Okozta visszaesésnek tulajdonít­ható, hogy 1947-ben még ott tartottunk, hogy az abdomino-sacralis radikális végbélműtétek szüksé­gességéről is vitatkoznunk kellett és a záróizom megtartásra irányuló törekvéseket egyöntetűen el­vetette a sebész szakcsoport. A végbélrákok sebé­szi megoldásairól 1947-ben tartott előadásomat annyira egyöntetű ellenállás fogadta, hogy vissza kell rá emlékezni. A hozzászólások kivonatát az Archivum Chirurgicum (1948, 82. szám) részletesen hozta, így jól dokumentálva maradt. A jegyző­könyv olvasásakor ma is megelégedéssel állapítom meg, hogy az ellenállás a legkisebb mértékben sem ingatott meg, mert a zárszó jogán újból le­szögeztem, hogy: „a 10 cm-nél magasabban elkez­dődő végbélrákoknál az end-to-end egyesítés nem zavarja meg lényegesen a záróizomzat idegellátá­sát, tehát a záróizojmzat-megtartó eljárásokat el­vetni nem lehet.” Az elülső resectió gondolata te­hát már 1947-ben itthon is adva volt. A záróizom- zat-konzerválás elvének helyességéről meggyőződ­ve 1950-ben alkalmam volt intraabdominális re- sectióval (Dixon—Wangesteen) operált beteget be­mutatni a sebész szakcsoportban. A hazai visszamaradás okainak keresése kap­csán arra a megállapításra jutottam, hogy talán éppen Herzel sacralis úton elért kitűnő eredmé­nyei okozhatták, hogy magyar tanítványai a kül­földi sikerek ellenére makacsul megmaradtak a sacralis út mellett, és ezzel az eljárással jó ered­ményeket is értek el. A hasüregi sebészet rendkí­vüli fejlődése azonban igazolta, hogy jobb ered­ményekre jogosító, onkológiailag is megbízhatóbb, radikális végbélrák műtét csak abdominális át­tekintés után várható. Az abdominális műtét je­lentőségére Finsterer 1941-ben már világosan rá­mutatott és a tengerentúli-, egyre inkább speciáli­sán differenciálódó sebészek, egyre nagyobb szá­mú és egyre merészebb, a záróizomzatot is meg­tartó. eljárásokról számoltak be. Csak Swenson (1950) és magyar követői (Ve­rebéig, Köves 1953) úttörő munkássága vitte né­mileg előre a kérdést. A modem technikával dol­gozó végbélsebészek azonban magukra maradtak és tapasztalatom szerint a sebészek többsége a vég­bélrákok gyógyításában a legkényelmesebb sebé­szi nihilizmustól a számomra legelriasztóbb „élet­mentő” anus prae készítésén át a Kraske műtétre korlátozzák ma is beavatkozásaikat. Az abdomiaro- sacralis amputatióval dolgozó sebészt már modern eljárást követőnek kell tartanunk és így nem is csodálkozhatunk azon, hogy még a leggazdagabb anyaggal rendelkező Hedri klinika 1959-ig közölt anyagában sem szerepel egyetlen intra abdominá­lis elülső resectió sem. Azért sajnálatos ez a lema­radás, mert száznál több végbélrákműtét tapasz­talata és az irodalmi adatok alapján igazoltnak lá­tom, hogy megfelelő esetben a záróizomzatmegtar- tó eljárások felé irányuló törekvések helyesek és célszerűek. A végbélrákok orvoslásában az intra­abdominális resectiót, Dixon és Wangensteen neve alatt elterjedt „elülső anastomosis” készítését tar­tom a választandó eljárásnak. Anyagunkat két részre osztva, a táblázatból 64

Next

/
Thumbnails
Contents