Orvosi Hetilap, 1963. július (104. évfolyam, 27-30. szám)

1963-07-07 / 27. szám - Petri Gábor - Kovács Gábor: A műtéti trauma hatása az operált beteg anyagcseréjére

szó. Tehát a glucocorticoidoknak nincs oki szere­pük az anyagcsereváltozások kialakulásában, ha­nem jelenlétük csupán lehetővé teszi, megengedi a változások létrejöttét, vagyis pusztán permissiv hatásról van szó. Tovább növelték a zavart Abbott és másainak (1, 53) vizsgálatai, akik kimutatták, hogy a műtét utáni fokozott nitrogénveszteség adaequat kalória- és fehérjebevitellel kivédhető. A moore-i hypothézis kritikájában egyesek egészen távolra jutottak, így Hayes (20) már az aldosteron szerepét is kétségbe vonja a postopera­­tív sóretentióban. Szerinte az aldosteron fokozott mobilizációja másodlagos, csak azért jön létre, mert a műtét után kevés nátriumot viszünk be a szerve­zetbe, így az extracelluláris tér beszűkül, s a só­­retentió részben a csökkent veseműködés, részben pedig a beszűkült extracelluláris tér következtében kialakult secundaer aldosteron mobilizációnak a következménye. A postoperatív anyagcsereváltozások kiterjedt irodalmát áttekintve megállapítható, hogy a szer­zők legnagyobb része megállapításait a 24 órás mérleg­vizsgálat segítségével tette. Bár ez a tech­nika kontrollált körülmények között kiválóan al­kalmas az anyagcsereegyensúly megváltozásának analizálására nagyobb távon, de éppen mivel csak napi változásokat regisztrál, inkább statikusan adja vissza a műtét utáni napokban kialakuló vál­tozások eredőjét, s aránylag keveset mond a vál­tozások kialakulásának dinamikájáról, az egyes változások időbeli lefolyásáról és egymással való összefüggéseiről. A 24 órás mérleg­vizsgálatok má­sik hiányossága a műtét napján létrejövő változá­sok megítélésében, hogy általában nem tudják a mérleg „bevitel” oldalát állandó szinten tartani, s így a műtét napjának változásait nemcsak maga a sebészi trauma határozza meg, hanem ebbe bele­játszanak más, erre rárakódó tényezők is, mint pl. éhezés, szomjazás, ágynyugalom, fájdalom, iz­galom stb. (34). Hogy a „post hoc ergo propter hoc” következtetés helytelen gyakorlatát elkerülhessük, a kérdést olyan methodikával kell megközelíte­nünk, melynek segítségével elkülöníthető ezeknek a nem specifikusan „sebészi” stressoroknak a ha­tása attól a bruttó változástól, melyet a sebészi trauma után regisztrálunk. Vizsgálatainkat ezen­kívül úgy terveztük meg, hogy a műtét után rö­vid időközönként regisztráljuk az egyes anyag­csere-paraméterek változását a vérben és a vizelet­ben. Egyúttal igyekeztünk egy-egy vizsgálat so­rán a paraméterek minél szélesebb spektrumát re­gisztrálni, hogy a változások egymással való össze­függéseire és az őket létrehozó mechanizmusokra is némi fény derülhessen. Beteganyag és módszer. Beteganyag. Vizsgálatainkat 26 sebészi betegen vé­geztük. A betegek különböző mértékű traumát jelentő műtéten estek át (herm­orrhaphia, laparotomia, thora­­cotomia, gyomorresectio stb.); a műtéteket részben helyi érzéstelenítésben, részben éter, illetve barbiturát narkózisban végeztük. A műtétre kerülő betegek műtét előtt jó általános állapotban voltak; leromlott vagy anyagcserebetegségben szenvedő betegek nem szere­pelnek a sorozatban. Ezenkívül négy önként jelentkező egészséges or­vostanhallgatót is alávetettünk az alább részletezett kísérleti vizsgálatoknak, azzal a különbséggel, hogy műtétet és narkózist nem végeztünk rajtuk. Kísérleti terv. A vizsgálatra kerülő betegek a mű­­tét előtt 36 óráig normális étrenden, voltak. Ettől­­­­időtől kezdve fehérjét nem fogyasztottak, majd a mű­tét előtti 20 órában táplálékot sem vettek magukhoz; az utolsó 12 órában beszüntettük a folyadékfelvételt, is. A műtéteket a délelőtti órákban végeztük. A mű­tét előtt 4—12 órával állandó katétert kötöttünk a betegekbe s óránként­ kétóránként gyűjtöttük vizeletü­ket. A vizeletgyűjtést levegőöblítéssel végeztük. Külön­böző időközönként vért vettünk a vena cubitalisból pangatás nélkül kémiai analysisre. A vizsgálat időszaka alatt táplálékot és folyadékot nem vettek magukhoz a vizsgált egyének. Hasonlókép­pen nem kaptak sem infúziót, sem transfusiót a mű­tét előtt vagy után (egy-egy kivételtől eltekintve, ak­i­ken éppen az infúzió hatását szándékoztunk tanulmá­nyozni). Azokat a betegeket, akiken az említett kri­tériumokat nem tudtuk betartani, kizártuk a továbi vizsgálatból, s így ezek nem is szerepelnek ebben a sorozatban. Analytikai módszerek. A szérum és vizelet ná­rium, illetve kálium koncentrációját Zeiss-gyártmány láng-fotométerrel határozták meg. A chloridmeghatáro­zás mercurimetriás módszerrel történt (28). A phos- Creatinine excl. II excretion N JC+ VI 1. ábra. 4 egészséges orvostanhallgató vizeletürítésében megnyilvánuló napi rhytmus. A kísérleti egyének a vizsgálat tartama alatt sem folyadé­kot, sem táplálékot nem vettek magukhoz. Az ábrán a­z egyén értékeinek átlagát tüntettük fel

Next