Orvosi Hetilap, 1963. november (104. évfolyam, 44-47. szám)
1963-11-03 / 44. szám - Donhoffer Szilárd: November 7.
XT ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL DR. * FISCHER ANTAL DR. » HIRSCHLER IMRE DR. LENÁRT GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. 104. ÉVFOLYAM 44. SZÁM, 1963. NOVEMBER 3 November 7 Az ember természete, hogy mind az egyéni élet, mind a közösség életének folytonosságából kiemel egy napot és ehhez rögzíti mindazt, ami odavezetett és ami követte. így rögzült a Bastille elfoglalásának napjához a nagy francia forradalom, melynek csupán egyetlen láncszeme volt, és így jelképezte November 7. azt a történelmi folyamatot, melynek következményeként egy országban megindult a szocialista átalakulás. A kiemelt napok jelentősége és jelentése is változik az idő múlásával, mint minden a világon. Mennél hosszabb idő választ el a kiragadott naptól, annál inkább az szabja meg jelentőségét, hogy mennyiben determinálta a hozzá kapcsolódó eseménysorozat a jelen és a jövő fejlődését. Ha megszűnt eleven erőként hatni a jövőre, mindjobbancsökken a jelentősége és hivatalos szertartás lesz a megemlékezésből. A Bastille elfoglalása annak idején a feudalizmus ellen mozgolódó erők ünnepe volt egész Európában; ma Franciaország hivatalos nemzeti ünnepe, de nem jelent többé történelemformáló eleven erőt és Franciaországon kívül már régóta nem vesznek tudomást az évfordulóról. Az elmúlt közel fél évszázadban változott November 7. jelentése és jelentősége is. 28 éven át ■csak egyetlen országban ünnepelték, egyebütt csak kisebb csoportok emlékeztek meg róla többékevésbé. Ma a világ lakosságának közel egyharmada ünnepli, másutt hatalmas tömegek számára jelképezi a jövőt, és a kapitalista világ is többé vagy kevésbé felméri ilyenkor, hogy mit tartogat jelenük és jövőjük számára az erre a napra vetített történelmi folyamat. A Szovjetunió teljesítménye a második világháborúban már rávilágított arra, hogy mekkora változás ment végbe negyedszázadnál rövidebb idő alatt, mégis csak a második világháború után és az 127 utóbbi évtizedben egyre fokozódó ütemben bontakozott ki az átalakulás a maga teljességében. A második világháborúban a Szovjetunió nagyobb vérveszteséget szenvedett mint valamennyi szövetségese együttvéve, iparának számottevő része elpusztult, sok városa romokban hevert, és a lakosság ellátása éppen az élethez elengedhetetlenül szükséges minimumot biztosította. Ezzel szemben az Egyesült Államok csekély véráldozattal, érintetlen országgal, hatalmasan felduzzadt iparral, teljes anyagi jólétben és az atombomba kizárólagos birtokosaként került ki a világháborúból. Abban a tudatban élt, hogy akaratát bármikor rákényszerítheti a Szovjetunióra és az egész földkerekségre. Ugyanakkor Kína nagy részén Csangkajsek uralkodott, India, Burma, Indonézia, Vietnam, Afrika és a Közelkelet az Egyesült Államok szövetségesei kezében voltak és Európában a Szovjetunióval szomszédos, későbbi népi demokráciákban sem dőlt el még egyértelműen a jövő a szocializmus javára. Még 20 év sem telt el a háború befejezése óta és Csangkajsek hatalma Tajvanra korlátozódik, India, Burma, Indonézia, az ázsiai és afrikai népek egész sora kiszakadt a gyarmatok és félgyarmatok sorából. A szocialista átalakulás útját járja néhány ázsiai nép, most indul erre az útra az első afrikai állam, sőt sikeresen megvetette a lábát a szocializmus az Egyesült Államok tőszomszédságában, az amerikai világrészen is. A Szovjetunió régen kiheverte a háború sebeit, termelése, népeinek életszínvonala nemcsak messze meghaladja a háború előttit, hanem már közvetlen célja utolérni és megelőzni az Egyesült Államokat a termelés legkülönbözőbb ágaiban, és elsőrendű feladatának tekinti az életszínvonal gyorsütemű emelését. Az atomfegyver már nem az Egyesült Államok monopóliuma és az előretolt támaszpontrendszer sem nyújt védelmet az anyaországnak az új fegyverekkel szemben.