Orvosi Hetilap, 1963. november (104. évfolyam, 44-47. szám)
1963-11-03 / 44. szám - Donhoffer Szilárd: November 7.
ORVOSI HETILAP Akármilyen nagy az eltolódás az erők viszonyában, akármilyen gyors a fejlődés, a változás folyamatos és nem tűnik fel az egyik napról a másikra, ezért a változás nagysága csak egy-egy élesen kiemelkedő esemény kapcsán válik nyilvánvalóvá a legtöbb ember előtt. Legélesebben talán az első mesterséges hold világította meg a változást; bizonyította, hogy a Szovjetunió rendelkezik mindazokkal a hatalmi eszközökkel, mint a kapitalista hatalmak és ezen felül a tudomány és technika egyik, és éppen történelemformáló ágában megelőzte az Egyesült Államokat és az összes többi országot. Ugyanerre világít rá a szocialista fejlődés biztosítása az amerikai kontinens szomszédságában, vagyis a kubai válság békés megoldása és a részleges atomcsend-egyezmény megkötése. A változások egészének következményeként lényegesen több a remény békés együttélésre és a leszerelésre. Ennek megvalósulása azt jelentené, hogy a két különböző és egymással kibékíthetetlen ideológiájú társadalmi rendszer küzdelmének súlypontja áttevődik a népesség anyagi és kulturális javakkal való ellátására. Előbb vagy utóbb, a természeti törvények szükségszerűségével mindenhol felváltja a szocializmus a kapitalista társadalmi rendet, de sem a most élő, sem a jövő generációk szempontjából nem közömbös, hogy az emberi társadalom evolúciójának ez az alapvető fázisa a termelés és a tudomány békés versengése közben és annak eredményeként megy végbe, avagy sok százmillió ember pusztulása után, a genetikusan is súlyosan károsodott túlélők lépnek erre az útra. A Szovjetunióban végbement fejlődés, mely az erőviszonyok megváltoztatásával reális lehetőséggé tette a szocalizmus békés győzelmét, szerves része annak, amit November 7. jelöl, de ezen felül jelöli az egész szocialista tábor számára azokat a feladatokat is, melyek a jövőben várnak megoldásra. November 7. tehát nem csak megemlékezés, hanem egyúttal program. Az elmúlt évek világot formáló változásai determinálják Magyarország jelenét és jövőjét is. A szocialista táborhoz való tartozás nagy vonásokban megszabja a fejlődést és biztosítja, hogy nem maradunk el nagyon a szocialista országok fejlődésétől. Ez azonban csak nagyjában és történelmi távlatban áll. Fejlődésünk ütemét, hazánk rangját és becsületét a szocialista országokban és az egész világban mégis saját teljesítményünk szabja meg. Ez a teljesítmény nyilvánul meg az anyagi jólét és a művelődés fejlődésének ütemében és a kutató munka ama eredményeiben, melyekkel népünk hozzájárul a tudomány haladásához. Valamely nép életszínvonalának egyik legfontosabb jellemzője az egészségügyi ellátás, melyben részesül; a magyar tudományos teljesítményben pedig előkelő helyet tölt be az orvosi kutatás. Mind népünk egészségügyi ellátása, mind a kutató orvostudomány fejlődésének biztosítása nagy feladatot ró reánk, ha a szocialista és kapitalista rendszer békés versenyében az élvonalat akarjuk elérni. Nem lehetünk elégedettek az egészségügyi ellátás jelenlegi színvonalával. Számos nehézség nyilván megoldódik az elkövetkező években. Több lesz a kórházi ágy, a rendelőintézet, korszerűsödik a felszerelés és több lesz az egészségügyi dolgozó. Mindez egyedül nem elég. Szembe kell nézni azzal, hogy az orvosok egy részének szakmai tudása nem kielégítő és kötelességtudásuk, emberi magatartásuk sem üti meg mindig azt a mértéket, melyet joggal elvárhat a társadalom. Márpedig feltétlenül tudatában kellene lenni annak, hogy a szocialista társadalom nagyobb önzetlenséget és hivatástudatot vár el az orvostól, mint amilyent a kapitalista világ követel. A kutató orvosi tudomány területén is sok és sürgős a tennivaló, ha nem akarunk elmaradni az élvonaltól. Korunk tudományának a jövő szempontjából talán legfontosabb jellemzője, hogy a biológiai átalakulóban van exakt természettudománnyá. Ez nem marad hatás nélkül a biológia egyik ágára, a kutató orvostudományra. Lépést tartani a jövő fejlődésével csak akkor tudunk, ha a jövő orvoskutatóit felvértezzük mindazokkal az ismeretekkel, melyeket a kialakuló új helyzet megkövetel. A November 7-én ünnepelt történelmi átalakulás és társadalomfejlődés, melyben az elmúlt több mint másfél évtizedben hazánk is részt vett, megköveteli, hogy minden orvos a maga helyén, körzetben, kórházban, hivatalban, oktató és kutató munkában szembenézzen az előttünk álló nagy feladatokkal és a maga hatókörében áldozat- és felelősségvállalással hozzájáruljon a fejlődés ütemének meggyorsításához. Donhoffer Szilárd dr.