Orvosi Hetilap, 1963. november (104. évfolyam, 44-47. szám)

1963-11-03 / 44. szám - Donhoffer Szilárd: November 7.

ORVOSI HETILAP Akármilyen nagy az eltolódás az erők viszo­nyában, akármilyen gyors a fejlődés, a változás fo­lyamatos és nem tűnik fel az egyik napról a másik­ra, ezért a változás nagysága csak egy-egy élesen kiemelkedő esemény kapcsán válik nyilvánvalóvá a legtöbb ember előtt. Legélesebben talán az első mesterséges hold világította meg a változást; bizo­nyította, hogy a Szovjetunió rendelkezik mindazok­kal a hatalmi eszközökkel, mint a kapitalista ha­talmak és ezen felül a tudomány és technika egyik, és éppen történelemformáló ágában megelőzte az Egyesült Államokat és az összes többi országot. Ugyanerre világít rá a szocialista fejlődés biztosí­tása az amerikai kontinens szomszédságában, vagyis a kubai válság békés megoldása és a rész­leges atomcsend-egyezmény megkötése. A változások egészének következményeként lényegesen több a remény békés együttélésre és a leszerelésre. Ennek megvalósulása azt jelentené, hogy a két különböző és egymással kibékíthetetlen ideológiájú társadalmi rendszer küzdelmének súly­pontja áttevődik a népesség anyagi és kulturális javakkal való ellátására. Előbb vagy utóbb, a természeti törvények szükségszerűségével mindenhol felváltja a szocia­lizmus a kapitalista társadalmi rendet, de sem a most élő, sem a jövő generációk szempontjából nem közömbös, hogy az emberi társadalom evolú­ciójának ez az alapvető fázisa a termelés és a tu­domány békés versengése közben és annak ered­ményeként megy végbe, avagy sok százmillió em­ber pusztulása után, a genetikusan is súlyosan ká­rosodott túlélők lépnek erre az útra. A Szovjetunióban végbement fejlődés, mely az erőviszonyok megváltoztatásával reális lehetőséggé tette a szocalizmus békés győzelmét, szerves része annak, amit November 7. jelöl, de ezen felül jelöli az egész szocialista tábor számára azokat a felada­tokat is, melyek a jövőben várnak megoldásra. November 7. tehát nem csak megemlékezés, hanem egyúttal program. Az elmúlt évek világot formáló változásai de­terminálják Magyarország jelenét és jövőjét is. A szocialista táborhoz való tartozás nagy vonások­ban megszabja a fejlődést és biztosítja, hogy nem maradunk el nagyon a szocialista országok fejlődé­sétől. Ez azonban csak nagyjában és történelmi távlatban áll. Fejlődésünk ütemét, hazánk rangját és becsületét a szocialista országokban és az egész világban mégis saját teljesítményünk szabja meg. Ez a teljesítmény nyilvánul meg az anyagi jó­lét és a művelődés fejlődésének ütemében és a kutató munka ama eredményeiben, melyekkel né­pünk hozzájárul a tudomány haladásához. Valamely nép életszínvonalának egyik legfon­tosabb jellemzője az egészségügyi ellátás, melyben részesül; a magyar tudományos teljesítményben pedig előkelő helyet tölt be az orvosi kutatás. Mind népünk egészségügyi ellátása, mind a kutató orvos­­tudomány fejlődésének biztosítása nagy feladatot ró reánk, ha a szocialista és kapitalista rendszer békés versenyében az élvonalat akarjuk elérni. Nem lehetünk elégedettek az egészségügyi el­látás jelenlegi színvonalával. Számos nehézség nyil­ván megoldódik az elkövetkező években. Több lesz a kórházi ágy, a rendelőintézet, korszerűsödik a felszerelés és több lesz az egészségügyi dolgozó. Mindez egyedül nem elég. Szembe kell nézni azzal, hogy az orvosok egy részének szakmai tudása nem kielégítő és kötelességtudásuk, emberi magatartá­suk sem üti meg mindig azt a mértéket, melyet joggal elvárhat a társadalom. Márpedig feltétlenül tudatában kellene lenni annak, hogy a szocialista társadalom nagyobb önzetlenséget és hivatástudatot vár el az orvostól, mint amilyent a kapitalista világ követel. A kutató orvosi tudomány területén is sok és sürgős a tennivaló, ha nem akarunk elmaradni az élvonaltól. Korunk tudományának a jövő szem­pontjából talán legfontosabb jellemzője, hogy a biológiai átalakulóban van exakt természettudo­mánnyá. Ez nem marad hatás nélkül a biológia egyik ágára, a kutató orvostudományra. Lépést tartani a jövő fejlődésével csak akkor tudunk, ha a jövő orvoskutatóit felvértezzük mindazokkal az ismeretekkel, melyeket a kialakuló új helyzet meg­követel. A November 7-én­ ünnepelt történelmi átala­kulás és társadalomfejlődés, melyben az elmúlt több mint másfél évtizedben hazánk is részt vett, megköveteli, hogy minden orvos a maga helyén, körzetben, kórházban, hivatalban, oktató és kutató munkában szembenézzen az előttünk álló nagy feladatokkal és a maga hatókörében áldozat- és felelősségvállalással hozzájáruljon a fejlődés üte­mének meggyorsításához. Donhoffer Szilárd dr.

Next