Orvosi Hetilap, 1964. február (105. évfolyam, 5-8. szám)

1964-02-02 / 5. szám - Herczeg Tibor - Berentey Ernő: Epeutak heveny megbetegedéseinek aktuális kérdései

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKYLAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL D R. * HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY D R. * SÓS JÓZSEF D R. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D R. * Szerkesztő: BRAUN PÁL D R. Munkatárs: PAPP MIKLÓS D R. 105. ÉVFOLYAM 5. SZÁM, 1964- FEBRUÁR 2 Orvoslovábbképző Intézet Sebészeti Tanszék Epentak heveny megbetegedéseinek aktuális kérdései Jlerczeg Tibor dr. és Berentey Ernő dr. 1950. január 1-től 1959. december 31-ig ösz- szesen 1626 epeútbetegségben szenvedőt kezeltünk, ezek közül 397 beteg (24%) heveny stádiumban ke­rült osztályunkra. A 397 feldolgozott eset között nem szerepelnek az acut, nem gyulladásos, epekő­rohamos betegek. A kor, nem, pathologiai elválto­zás és kezelésre vonatkozó összesített adatokat az 1. sz. táblázatban ismertetjük. Az epehólyag és epeutak heveny megbetegedésének három fő meg­nyilvánulási formája: a kőroham, a gyulladás és a perforatio. 1. táblázat. összes eset 1626 (100%) Életkor 9—96 év % . 60 év felett 131 33,0 Férfi 132 33,2 Nő 265 66,8 Perforatio nélkül 375 94 :s Perforatio ■ 22 5,5 Cholecvstektomia 110 69,0 Cholecvstektomia 4- ChcleJochotomia 8 5,1 53 1 E Cholecvstektomia 28 17,7 N Cholecystostomia-J- Choledochotomia 5 3.2 •u > Csak Choledochotomia 4 2,5 Bilio-digestiv anastomosis 4 2.5 Exitus összesen 23 5.Ő '5 238 konzervatív kezelés után 1 0,4 o 159 műtéti kezelés után 22 13,8 131 60 év feletti közül 17 13,0 Összes acut eset 397 (24,4%) Az. epekőrohamról csak a műtét idejének meg­választása és a műtéti indicatio felállítása körüli nem egységes állásfoglalás miatt szükséges néhány szót szólni. A rohamok sorozatos ismétlődése, a mind több és több várható szövődmény azt kívánja, hogy a korai műtét mellett döntsünk, amit Hetényi és még sok más szerző is alátámaszt. A kérdés csu­pán az, miként értelmezzük a „korai” fogalmat. Polya (13) már 1908-ban, Borszéki (1) 1926-ban, és Molnár (8) is 1958-ban a korai műtét mellett szálltak síkra az epekő okozta, életet nem veszé­lyeztető, nem gyulladásos rohamok esetében, de elítélték a roham alatt végzett műtéteket. Szaba­tosan úgy fejezhetnénk ki magunkat, hogy helyes a korai műtét indicatiója, de a korai műtét fogal­mán nem a roham alatti, tehát nem az „azonnali” műtétet értjük. Az acut cholecystitis kórképének analysise al­kalmával a mai helyzetet abban lehet összefoglalni, hogy míg a kórismézés területén és a pathologiai elváltozásokat illetően ismereteink tisztázódtak, addig nem lehet ezt állítani a therapiára vonatko­zóan, ahol a konzervatív és műtéti kezelés közötti választás, műtéti kezelés esetén pedig a műtéti me­thodus megválasztása már fél évszázad óta, de a legújabb irodalomban is élénk vita tárgya. Az acut cholecystitis pathogenesisében a leg­jelentősebb szerep az epehólyag nyakát, a ductus cysticust vagy choledochust elzáró epekőnek jut. Stojanov és munkatársai (18) 90%-ban, Strohl és Diffenbaugh (19) 80%-ban, Tagibekov (21) 80%- ban, mi 90%-ban találtunk követ acut cholecystitis miatt operált betegeinknél. Nem kevés azonban a kő nélküli acut epemegbetegedések száma sem. Molnár B. E. (9) 600 epehólyag operált betege kö­zül 102 a kőnélküli, és az utóbbiak közül 6 acut állapotban került műtétre. Rali (14) 30%-ra becsüli a kőnélküli heveny epehólyaggyulladás előfordulá­sát, Zahumenszky (22) pedig osztályunk epeműtét 13

Next

/
Thumbnails
Contents