Orvosi Hetilap, 1964. április (105. évfolyam, 14-17. szám)

1964-04-05 / 14. szám - Schnitzler József: Gondolatok Április 4-én

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította : MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖI.DY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL DR. * FISCHER ANTAL D R. * HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY D R. * SÓS JÓZSEF D R. * SZÁNTÓ GYÖRGY D R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D R. * Szerkesztő: BRAUN PÁL D R. Munkatárs: PAPP MIKLÓS D R. 105- ÉVFOLYAM 14. SZÁM, 1964- ÁPRILIS 5 Az ember könnyen felejt, mert a napi mun­kája, az új események, feladatok, nehézségek és az élet lüktető menete leköti figyelmét. A jelen­kor építése, a készülő új alkotások várható sikere és megváltozott életünk mindinkább a távoli jövő felé tereli érdeklődésünket. Az évfordulók, a ju­bileumok és az ünnepek azt célozzák, hogy emlé­kezzünk. Emlékezzünk arra, ami borzalmas volt, tanuljunk belőle és hirdessük tanulságát, hogy \ többé meg ne történjék és az emlékeztető szóból értsen az utókor is. A mindennapi munka sodrában néhány szo­morú és tragikus emlék jut hirtelen eszembe, 1945. év tavasza, a természet lágy ébredése sokat ígért és reményt keltő volt. Ezzel szemben a hírek, me­lyeket kórházunkban hallottunk, szomorúak vol­tak. A műtő romos helyiségében egy pillanatra megállt a munka, mert azt hallottuk, hogy Buda­pest nincsen többé. Orvostudósaink, szakembe­reink közül sokan elpusztultak, eltűntek, vagy tö­megével hurcolták el őket a megsemmisítő tábo­rokba, ahonnan többé nem tértek vissza. Ugyan­akkor kórházaink csupaszok, meztelenek, kirabol­tak voltak. Sebészi munkánkat a legprimitívebb körülmények között végeztük. Nyugtalan és tü­relmetlen érzés hatotta át az embert, azért, hogy mi lesz, s kétségbeesett, ha az általános pusztulást szemlélte. Mikor elő láttam meg Budapestet, úgy véltem, az én életemben e romokból nem lesz többé rendezett, szép v; 'os. Emlékszem, hogy akkoriban egy napon korházi felszerelési tárgya­kat és anyagokat kaptunk szovjet barátainktól. Beszélgettem a parancsnokkal, egy orvos-őrnagy- gyal. Szóvá tettem előtte kétségbeesésemet a rombadőlt Budapest láttán, s ő vigasztaló szavak­kal nyugtatott meg, hogy szebb, boldogabb lesz az ország, a főváros, mint volt. Akkor alig hittem neki. Ma annál melegebb szeretettel emlékszem vissza szavaira. Megindult az építés, a romok eltakarítása, családtagok megtalálták egymást és ez akkor nagy öröm volt. Sokan sohasem tértek vissza, sem nyu­gatról, sem keletről, s így akadt bőven szomorú­ságunk is. Akinek szívügye volt a magyar nép sorsa, az hazajött és megtalálta helyét az ország­építő munkában. Röviddel a felszabadulás után megalakult a Közegészségügyi Tanács és az Orvosok Szabad Szakszervezete. Ez a két szervezet összegyűjtötte és munkára mozgósította az orvostársadalmat. Rusznyák István két 'évvel a felszabadulás után az egészségügyi költségvetés tárgyalásakor a nem­zetgyűlésben elmondotta, hogy az orvosok meg­feszített munkája, az egészségügyi dolgozók helyt­állása, hivatásszeretete, anyagi dotáció hiányában is — hiszen infláció volt — megakadályozta a jár­ványokat. Ezzel közvetlenül a felszabadulás után, már az újraszervezett egészségügy aratta első si­kerét Magyarországon. Űj társadalmi rend kivívása, emberek neve­lése, új ország, újtípusú állam építése került napi­rendre. Rendelőintézeteket, kórházakat, gondozó­kat helyeztek üzembe. A tuberkulózis elleni küz­delmet új alapokra kellett fektetni, új gondozókat kellett létesíteni. A munka sikerrel járt. Közben a remény tkeltő egészséges fejlődést a személyi kul­tusz szerencsétlen politikája zavarta meg. Az egészséges bírálat, az őszinte beszéd hiánya hatás­sal volt az egészségügyi munkára is. Az egészség- ügyi dolgozók zöme helytállt és a lehetőségekhez képest megfeszített erővel végezte munkáját. Né­pünk még az ellenforradalom pusztításait is ki­bírta, és annak leverése után céltudatos munkával fejezte be a szocializmus alapjainak lerakását. A szocializmus építésének további fázisában fáj­dalommal kellett nélkülöznünk azokat, akiket a személyi kultusz éveiben elveszítettünk, elsősorban Rajk Lászlót és sok más elvtársat. Tudományos 40 Gondolatok április 4.-én

Next

/
Thumbnails
Contents