Orvosi Hetilap, 1964. június (105. évfolyam, 23-26. szám)

1964-06-07 / 23. szám - Ludwig Károly - Zsámbéky Pál - István Lajos: Systemás lupus erythematosus eseteink haematologiai-laboratóriumi vonatkozásai (22 beteg 4 éves megfigyelése alapján)

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL DR. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE DR. LENÁRT GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D­R. * Szerkesztő: BRAUN PÁL D­R. Munkatárs: PAPP MIKLÓS D­R. 105. ÉVFOLYAM 23. SZÁM, 1964. JÚNIUS 7 Országos Vérellátó Szolgálat, Szombathelyi Alközpont, Vasmegyei Tanács Markusovszky Kórház, Haematológiai és I. Belgyógyászati Osztály Systemás lupus erythematosus eseteink haematologiai-laboratóriumi vonatkozásai * (22 beteg 4 érés megfigyelése alapján) Ludwig Károly dr., Zsámbéky Pál dr. és István La­jos dr. A systemás lupus erythematosus (SLE) kór­képében gyakoriak és általánosan ismertek a hae­­matologiai eltérések (18, 20, 22, 23, 26, 31, 36, 39, 42, 45, 58), azonban az erre vonatkozó irodalmat áttanulmányozva az egyes elváltozások gyakorisá­gát, súlyosságát, diagnosztikus és prognosztikus jelentőségét illetően meglehetősen eltérő adatokat találtunk (11, 16, 18, 20, 21, 23). Az SLE előfordulásának növekvő gyakorisága, a kórkép tüneteinek tarkasága és a haematológiai eltérésekről alkotott megoszló vélemények, illetve az ezzel kapcsolatos diagnosztikus nehézségek in­dítottak arra, hogy feldolgozzuk a Szombathelyi Kórház Haematológiai és I. sz. Belgyógyászati Osztályán az utóbbi négy évben ápolt és gondo­zott 22 SLE-s betegen észlelt haematologiai elté­réseket. Közleményünkben kizárólag betegeink haematologiai-laboratóriumi (továbbiakban: hae­­mat. lab.) vonatkozásaival foglalkozunk. Haematologiai vonatkozású diagnosztikus, differen­ciál-diagnosztikus és terápiás kérdésekkel, köztük az SLE-nél végzett transfusio lehetőségeivel és veszélyei­vel, illetve az SLE kapcsán esetleg szükségessé váló splenektomiával külön közleményben kívánunk foglal­kozni. Beteganyagunk, módszereink Az SLE diagnózisát a hazai és külföldi irodalom­ban elfogadott irányelvek alapján, Bencze (9) és Petrá­nyi (33, 34, 36) általánosan ismert kritériumainak figye­lembevételével állítottuk fel: jellemző klinikai kép — * 1963. VI. 30-án az Orvos-Egészségügyi Szakszer­vezet Dunántúli Belgyógyász Szakcsoportjának Győrött tartott X. Vándorgyűlésén elhangzott előadás alapján, mely mással nem magyarázható — és LE-sejtek kimu­­tathatósága, vagy bizonyító histologiai lelet, illetve jellemző bőrelváltozások.. 15 betegünk klinikai képe mono- vagy polysyste­­más manifesztációt mutatott, 7 esetben pedig eredetileg rheumatoid arthritisnek (RA) megfelelő elváltozások alakultak át SLE-vé. Az RA csoportban az Amerikai Rheumatársaság véleménye alapján csak azokat minő­sítettük SLE-nek, ahol a polysystemás kép mellett is­mételt vizsgálattal legalább 5 LE sejtet találtunk. A 22 betegből jelenleg 13 van életben, valameny­­nyiüket a közlemény írása előtt ellenőrző vizsgálatra hívtuk be és az összes fontosabb adatokat újból kriti­kusan átvizsgáltuk. A 9 exitált közül csak 4-nél történ­hetett sectio, ezekben az esetekben a szövettani vizsgá­lat a klinikai diagnózist igazolta. Betegeink között 15 nő és 7 férfi volt. Nők és fér­fiak aránya tehát 2:1-nek felelt meg. A nők átlagos életkora anyagunkban 33,5, a férfiaké 49,4 év volt. Vizsgálati eredményeink feldolgozásánál a követ­kező értékeket tekintettük az SLE megítélése szem­pontjából kórosnak: Vvs: 3,5 millió, ill. kgb. 11,0 g% alatt (2,53). Serum-vas: 80 gamma% alatt. Fvs: 5000 alatt. Har­graves összefoglaló közleménye szerint az SLE iro­dalmával foglalkozó szerzők többsége ezeket tartotta határértéknek (20). Perifériás vérképben lymphopenia 20% alatt és monocytosis 6% felett. Thrombocyta: 100 000 alatt. Vas-süllyedés: 40 mm/óra felett. Azért választottunk ilyen magas határértéket, mert egyrészt az SLE általában jelentősen fokozott vs-süllyedéssel jár, másrészt pedig lehetőleg ki akartuk zárni a nem jellemző emelkedéseket. A gammaglobulint 22% fe­lett értékeltük kórosnak, hogy a v­s-süllyedéssel pár­huzamosan kikerüljük az egyéb okokból bekövetke­zett kisebb gammaglobulin szaporulat okozta hibákat. Alfa2-globulint már 10% felett kórosnak tartottuk, tekintettel ennek az értéknek a kisebb változásaira. Thymol turbiditást (Mac Lagan-féle módszer) 3 egy­ség, az aranysol reactiót pedig -10­- felett értékeltük kórosnak (49).

Next