Orvosi Hetilap, 1964. június (105. évfolyam, 23-26. szám)
1964-06-07 / 23. szám - Ludwig Károly - Zsámbéky Pál - István Lajos: Systemás lupus erythematosus eseteink haematologiai-laboratóriumi vonatkozásai (22 beteg 4 éves megfigyelése alapján)
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL DR. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE DR. LENÁRT GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatárs: PAPP MIKLÓS DR. 105. ÉVFOLYAM 23. SZÁM, 1964. JÚNIUS 7 Országos Vérellátó Szolgálat, Szombathelyi Alközpont, Vasmegyei Tanács Markusovszky Kórház, Haematológiai és I. Belgyógyászati Osztály Systemás lupus erythematosus eseteink haematologiai-laboratóriumi vonatkozásai * (22 beteg 4 érés megfigyelése alapján) Ludwig Károly dr., Zsámbéky Pál dr. és István Lajos dr. A systemás lupus erythematosus (SLE) kórképében gyakoriak és általánosan ismertek a haematologiai eltérések (18, 20, 22, 23, 26, 31, 36, 39, 42, 45, 58), azonban az erre vonatkozó irodalmat áttanulmányozva az egyes elváltozások gyakoriságát, súlyosságát, diagnosztikus és prognosztikus jelentőségét illetően meglehetősen eltérő adatokat találtunk (11, 16, 18, 20, 21, 23). Az SLE előfordulásának növekvő gyakorisága, a kórkép tüneteinek tarkasága és a haematológiai eltérésekről alkotott megoszló vélemények, illetve az ezzel kapcsolatos diagnosztikus nehézségek indítottak arra, hogy feldolgozzuk a Szombathelyi Kórház Haematológiai és I. sz. Belgyógyászati Osztályán az utóbbi négy évben ápolt és gondozott 22 SLE-s betegen észlelt haematologiai eltéréseket. Közleményünkben kizárólag betegeink haematologiai-laboratóriumi (továbbiakban: haemat. lab.) vonatkozásaival foglalkozunk. Haematologiai vonatkozású diagnosztikus, differenciál-diagnosztikus és terápiás kérdésekkel, köztük az SLE-nél végzett transfusio lehetőségeivel és veszélyeivel, illetve az SLE kapcsán esetleg szükségessé váló splenektomiával külön közleményben kívánunk foglalkozni. Beteganyagunk, módszereink Az SLE diagnózisát a hazai és külföldi irodalomban elfogadott irányelvek alapján, Bencze (9) és Petrányi (33, 34, 36) általánosan ismert kritériumainak figyelembevételével állítottuk fel: jellemző klinikai kép — * 1963. VI. 30-án az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Dunántúli Belgyógyász Szakcsoportjának Győrött tartott X. Vándorgyűlésén elhangzott előadás alapján, mely mással nem magyarázható — és LE-sejtek kimutathatósága, vagy bizonyító histologiai lelet, illetve jellemző bőrelváltozások.. 15 betegünk klinikai képe mono- vagy polysystemás manifesztációt mutatott, 7 esetben pedig eredetileg rheumatoid arthritisnek (RA) megfelelő elváltozások alakultak át SLE-vé. Az RA csoportban az Amerikai Rheumatársaság véleménye alapján csak azokat minősítettük SLE-nek, ahol a polysystemás kép mellett ismételt vizsgálattal legalább 5 LE sejtet találtunk. A 22 betegből jelenleg 13 van életben, valamenynyiüket a közlemény írása előtt ellenőrző vizsgálatra hívtuk be és az összes fontosabb adatokat újból kritikusan átvizsgáltuk. A 9 exitált közül csak 4-nél történhetett sectio, ezekben az esetekben a szövettani vizsgálat a klinikai diagnózist igazolta. Betegeink között 15 nő és 7 férfi volt. Nők és férfiak aránya tehát 2:1-nek felelt meg. A nők átlagos életkora anyagunkban 33,5, a férfiaké 49,4 év volt. Vizsgálati eredményeink feldolgozásánál a következő értékeket tekintettük az SLE megítélése szempontjából kórosnak: Vvs: 3,5 millió, ill. kgb. 11,0 g% alatt (2,53). Serum-vas: 80 gamma% alatt. Fvs: 5000 alatt. Hargraves összefoglaló közleménye szerint az SLE irodalmával foglalkozó szerzők többsége ezeket tartotta határértéknek (20). Perifériás vérképben lymphopenia 20% alatt és monocytosis 6% felett. Thrombocyta: 100 000 alatt. Vas-süllyedés: 40 mm/óra felett. Azért választottunk ilyen magas határértéket, mert egyrészt az SLE általában jelentősen fokozott vs-süllyedéssel jár, másrészt pedig lehetőleg ki akartuk zárni a nem jellemző emelkedéseket. A gammaglobulint 22% felett értékeltük kórosnak, hogy a vs-süllyedéssel párhuzamosan kikerüljük az egyéb okokból bekövetkezett kisebb gammaglobulin szaporulat okozta hibákat. Alfa2-globulint már 10% felett kórosnak tartottuk, tekintettel ennek az értéknek a kisebb változásaira. Thymol turbiditást (Mac Lagan-féle módszer) 3 egység, az aranysol reactiót pedig -10- felett értékeltük kórosnak (49).