Orvosi Hetilap, 1964. december (105. évfolyam, 49-52. szám)

1964-12-06 / 49. szám - Lukács Sándor: A gyakorlóorvos és a repülés I. A repülés élettani és kórélettani hatásai. A légi utazás orvosi problémái

2306 ORVOSI HETILAP zok térfogata mindig nagyobb annál, mint amekko­rát a Boyle—Mariotte törvény szerint számítanánk. A külső nyomás csökkenésére a zárt térben ki­terjedni igyekvő gázok feszítik a testüregek falát. A hasban kellemetlen puffadást, fájdalmat okoz­hatnának. A megnövekedett térfogatú szervek me­chanikusan és reflex úton zavarhatnák a szív mű­ködését, a vérkeringést és a légzést. Rendes körülmények között a légnyomáscsök­kenés során a hasi szervekből a gázok szabadon el­távozhatnak. Visszatartásuk kellemetlen közérzetet okozna. Sokan lebecsülik ezt a „magassági meteo- rismust”, pedig már abban az esetben is, ha a ka­bin belső nyomása 2400 méter magasságnak felel meg, a testüregekben bezárt gázok térfogatnöveke­dése a tengerszinthez viszonyítva mintegy 50 %-os lehet. A gyakorlatban az utasszállító gépeknél a nyo­másváltozás aránylag lassan történik. Mind a fel­szállásnál, mind a leszállásnál 100—160 m/perc, azaz 1,5—2,5 m/mp-nyi magasságkülönbségnek fe­lel meg. Ez a nyomásváltozás igen csekély és a kompenzáló mechanizmusok működésére bőven jut idő. A csontos falu üregek barotraumája A légnyomásváltozás részéről gyakorlatilag a legjelentősebb hatás ami az utast érheti, a közép­fülre és az orrmelléküregekre irányul. E csontos fallal körülvett üregek légtartalmának nyomásvál­tozása, a környezet (az utaskabin) és az üreg lég­nyomásának kiegyenlítődése nem mindig akadály­talan. A fülkürt porcos részének, vagy az orrmel- léküreg nyílásának nyálkahártyája, már egy kö­zönséges nátha esetén is megduzzadhat, a lumen el­záródik és így gátolja az üreg és a környezet közti nyomáskülönbség kiegyenlítődését. Maga a külső nagyobb légnyomás is összenyomhatja a gyulladá­sos lágyrészeket és segít elzárni a nyílások lume­nét. Ilyenkor lép fel a barotraumának nevezett kórkép, melyet a fülre vonatkoztatva az irodalom­ban barotitisnek, aerotitis médiának is neveznek, a sinusoknál pedig aerosinusitisröl, a sinusok baro- traumájáról beszélünk. Célszerű, ha megismerjük a fül barotraumájá- nak keletkezési mechanizmusát. A tengerszinten a légnyomás a dobüregben és a külső hallójáratban egyaránt 760 Hgmm. Ha fel­felé emelkedünk, csökken a külső légnyomás. Már 3—5 Hgmm különbségnél a dobhártya kifelé dom­borodik és fülünkben teltséget, feszülést érzünk. Mintegy 745 Hgmm külső nyomásnál megnyílik a fülkürt és a dobűri nagyobb légnyomás miatt a levegő a garat felé áramlik, a nyomás nagyrészt kiegyenlítődik, a dobhártya visszatér eredeti hely­zetébe. Azért mondtuk, hogy nagyrészt, mert ha a nyomáskülönbség 3,6 Hgmm-re csökken, a tuba bezáródik. A fülkürt megnyitásához tehát, kb. 15 Hgmm nyomáskülönbség szükséges. A felszállás során a továbbiakban ez a jelenség átlagosan min­den 11,4 Hgmm-nyi nyomáscsökkenésnél megis­métlődik. Ilyenkor kattanást hallunk, miközben a dobhártya rendszeresen visszatér nyugalmi helyze­tébe. Rendes körülmények között, ha az utazási ma­gasságot elértük, a nyomás mind a külső hallójá­ratban, mind a dobüregben egyaránt alacsony, de /. II. III. i. ábra. A dobüri nyomás kiegyenlítődése (Mc. Gibbon ábrája) I.: egyensúlyi helyzet (tengerszint, vízszintes repülés), 11.: felszállái 111.: leszállás, A• dobüreg, B: a középfül csontos fala, C: a dobiiret nyálkahártyája, D: dobhártya Eta fülkürt csontos szakasza, F:c fülkürt lágy részi szakasza, G: fül kürt, H: a fülkürt garati nyílást egyenlő nagyságú. Ez kellemetlenséget nem okoz A nehézségek a leszállásnál kezdődhetnek. A fül­kürt (anatómiai és élettani sajátosságai folytán) z levegő számára befelé nehezebben átjárható, mini kifelé. A fülkürt tehát úgy működik, mint a rezgc szelep: egyik irányban könnyebben ereszt át, mini visszafelé. Az akadály már enyhe gyulladásos je­lenségeknél is erősen megnövekszik. Leszálláskor i nagyobb nyomású levegő a dobhártyát befelé dom­borítja, de már a duzzadt nyálkahártyájú fülkür­tön keresztül a levegő nem tud bejutni a közép­fülbe. A fülkürt elzáródását előidézhetik a felső lég utak heveny, vagy idült fertőzéses megbetegedése (tonsillitis, sinusitis), az orr-garatűr fejlődési rend ellenességei, sarjadzásos megbetegedései, adenoii vegetációi és daganatai, a lágy szájpad és a felsi garatizmok bénulása, a tuba hurutja stb. A fülkürt elzáródása aránylag gyakran oko kellemetlen szubjektív tüneteket. Leszálláskor nő külső légnyomás és a külső hallójáraton át min dig nagyobb és nagyobb erővel nehezedik a dob , hártyára. A dobhártya megfeszül, a fülben kelle metlen eldugulást, nyomást, fájdalmat érzünl Ugyanakkor természetesen a hallás is romlik, i vezetéses hallásromlás a dobhártya rögzítettség miatt jön létre, és mintegy 15—30 decibelnyi. Sül gősen levegőt kell juttatnunk a középfülbe, mei ha ez nem sikerülne, a megfeszülő dobhártyába vérzések keletkezhetnek, sőt néha meg is repedhí a dobhártya. (Ehhez legalább 200 Hgmm nyomai különbség szükséges.) A már kifejlődött barotraumánál a fülorvos dobhártyán belövelltséget, enyhe vörösséget észle Súlyosabb esetben komolyabb vérbőséget, bevérz« seket, vagy rupturát találhatunk. A tünetek enyb esetekben órák alatt elmúlhatnak, máskor 7—2 nap alatt gyógyulnak.

Next

/
Thumbnails
Contents