Orvosi Hetilap, 1964. december (105. évfolyam, 49-52. szám)
1964-12-06 / 49. szám - Lukács Sándor: A gyakorlóorvos és a repülés I. A repülés élettani és kórélettani hatásai. A légi utazás orvosi problémái
Az orrmelléküregek nyílásainak elzáródását a nyálkahártya duzzanatai, esetleg polgpsai okozzák. Az érintett sinus helyének megfelelően szúrás, fájdalom jelentkezik. A kellemetlenségek ugyancsak többnyire leszálláskor lépnek fel. Elsősorban a homloküregek veszélyeztetettek. A csökkent légnyomás hatására hydrops ex vacuo lép fel. Nem ritkán submucosus vérzések keletkeznek. A súlyosabb esetek néhány naptól több hétig is eltarthatnak. Beteg fogakon is felléphet fájdalom a légnyomásváltozás hatására (aerodontalgia, fogak barotraumája), bár nem szükségszerűen minden esetben, aszerint, hogy a nyomás kiegyenlítődése akadályozott-e. E fájdalom néha igen erős, kínzó jellegű. Egyes fogak a felszállás megismétlésekor ugyanabban a magasságban fájdulnak meg. Diagnosztikai nehézséget okozhatnak, összetéveszthetők a sinusok barotraumájával. A barotraumás jelenségeket a túlnyomásos kabinok bevezetése számbelileg jelentősen csökkentette, de teljesen nem szüntette meg. A buborékbetegség A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy az utasszállító repülőgépeken sohasem fordul elő a keszon betegséggel lényegében azonos buborékbetegség (decompression sickness, aeroembolismus, desaturatios aeropathia, Druckfallkrankheit). A buborékbetegség legalább 10—15 perc lappangási idő után jelentkezik, ha a szervezet hirtelen nagy magasságba kerül, tehát magasabb nyomású helyről alacsonyabb nyomású környezetbe. A vérben és a szövetnedvekben oldott nitrogén buborékok alakjában felszabadul, nyomástüneteket és keringési akadályokat okoz. A jelenlegi nagy magasságokról, a túlnyomásos kabinnal közlekedő gépek 10—15 percnél sokkal rövidebb idő alatt biztonságos magasságra tudnak leszállni, ha netalán véletlenül a kabin hermetizációja meghibásodna Explosiv decompressio, rapid decompressio. Nem jelentene veszélyt az utazás jelenlegi magasságaiban még a légnyomás igen gyors csökkenése, az explosiv, vagy a rapid decompressio sem (különbség csak a fizikai folyamat sebességében van). Ez akkor következne be, ha a gép egyik ablakát valaki kitörné.(A vastag, kettősfalú ablakok kitörése nem volna nagyon egyszerű.) A kabin nyomása 1—2 mp alatt a környezet légnyomására csökkenne, az ablakon át kifelé áramlana a levegő. Ilyenkor némi páraképződést, lehűlést észlelnénk (adiabatikus lehűlés), egy-két köhögés, tüsszentés kíséretében. Legfeljebb az volna szokatlan, hogy ugyanakkor, amikor mellkasunk a nyomás alól felszabadulva kitágul és belégző állásba kerül, orrunkon, szájunkon át a levegő kifelé áramlana. Az utazási magasság további emelése esetén az explosiv decompressio a tüdőt károsíthatná. Ezért a jövő géptípusain meg kell valósítani a teljesen 145* biztos hermetizációt. Egyes javaslatok szerint ezeken a gépeken az utaskabinra nem tesznek ablakokat. 2. Az oxygen résznyomásának csökkenése (Hypoxiás hatások) A magasba emelkedéskor a légnyomás csökkenésével arányosan csökken a levegőben az oxygen résznyomása is. A levegő összetétele a számunkra jelentős magasságokban nem változik. A szervezet oxygenellátása is csökken. A gázcsere helyzetét a különböző magasságokban a következő táblázat szemlélteti: Az alveolaris oxygen-résznyomás csökkenésére csökken az artériás vér oxygen-saturatiója is. Amíg a tengerszinten az artériás vér oxygentelítettsége 97 térfogat %, és a vénás véré 67 térfogat % (a különbség megfelel 60 Hgmm oxygen nyomásnak), addig 7300 méteren az artériás vér saturatiója mindössze 55% és a különbség 13 Hgmm-re csökken. Az oxygen nyomáscsökkenésére beáll a szervezet hypoxiás állapota. A szövetekben csökken az oxydatio, tökéletlen égéstermékek halmozódnak fel (hypoxiás hypoxydosis). A hypoxiával szemben védekezik a szervezet. A tüdő szellőzése növekszik (4000 méteren mintegy kétszeresére). Előbb a légzési kitérések amplitúdója lesz nagyobb, majd szaporodik a légzésszám is. A hyperventilatio mellékhatásaként a vér széndioxid tartalma csökken: hypocapnia állhat ba A szervezet sav-basis egyensúlya felborul, a pH értéke emelkedik (alkalosis lép fel). A fölösleges bicarbonátnak nincs ideje a veséken át kiürülni. Csökken az oxyhaemoglobin dissociatiója ,és így megnehezül az oxygen leadása a szövetek felé (Bohr-hatás). A széndioxyd-concentratio csökkenése változásokat okoz a perifériás vasomotor-szabályozásban is. Így csökken az agy átáramoltatása, ami fokozza a hypoxiára amúgy is igen érzékeny központi idegrendszer functiozavarait. A magassági hypoxia tehát lényegében különbözik a légzési akadályok miatt keletkező asphyxiától: a magassági oxygenhiány: hypocapniás hypoxia. Ez a tünettanban is megnyilvánul. A légzőközpont élettani ingerlése csökken. Hypoxiában megnő a szív teljesítménye. Szaporodik a pulzusszám, nő a pulzustérfogat és a pulzusnyomás. A repülés normális körülményei között, egészséges emberen a pulzusszám növekedése nem jelentős. Magasság Oxigén ( 02 Légnyomás résznyomása résznyomás Hgmm-ben a tracheában co, résznyomás Hgmm-ben alvelousokban Hgmm-ben Tengerszint1 760 1 149 j 103 40 3,300 m-en 523 100 61 36 5,000 m-en 429 80 46 33 7,300 m-en 321 57 30 28