Orvosi Hetilap, 1965. február (106. évfolyam, 6-9. szám)

1965-02-07 / 6. szám - Szent-Györgyi Albert: Vizsgálatok a sejtszaporodás szabályozásáról

ORVOSI HETILAP köző okok miatt lehetetlen, különösen egy tengeri biológiai kutató intézetben, amilyenben én dolgo­zom. A csődhöz két kudarc is hozzájárult. Akkori­ban az energia átvitel elméletével foglalkoztam és úgy sejtettem, hogy a thymus hatóanyaga az ener­gia átvitelben vesz részt, és így elméleti okoknál fogva színesnek kell lennie. Nem sok időbe tellett, míg thymus kivonataimban tényleg találtam egy új, élénksárga színű anyagot. Ezt tisztán előállítottam. A vegyelemzés azt mutatta, hogy ez a Vitamin Ci­nek egy fémhez kötött oxidja, s így nem lehet bio­lógiai jelentősége, mert műtermék kellett hogy le­gyen. Elméleti megfontolásaim alapján a thymus hormonjának fluorescenciát is kellett mutatnia. Ta­láltam is kivonataimban egy anyagot, amely közeli ultraibolya fényben erős kék fluorescenciát muta­tott. Csak nyomokban volt jelen. Ezt az anyagot is sikerült tisztán előállítani. A vegyelemzés azt mu­tatta, hogy ez nem más, mint egy anyag, amit a gu­mihoz adnak, mikor belőle csövet készítenek. Ezt az anyagot tehát nem a thymusból, hanem a gumi­csövekből vontam ki. Ezután a csalódás után elvetettem minden el­méletet, és így okoskodtam: egy állat növekedésé­ben minden hatás kifejezést nyer. Ha bárhol bármi hibás, a növekedés szenved. Megpróbáltam tehát a thymus kivonatok növekedésre való hatását mérni. De a növekedés lassú folyamat és hogy eredményre juthassak, gyors növekedésre volt szükségem. A leggyorsabban növekvő emlős szö­vet a rák, így jutottam a rákkal kapcsolatba. Ez a vonal újabb megpróbáltatáshoz vezetett, mert a különböző kivonatok adagolása a legkülön­bözőbb, legellentmondóbb eredményekre vezetett. Egyik kivonat fokozta, másik gátolta a növekedést. Egyes kivonatok eleinte csökkentettek, azután fokoztak. Hosszas gyötrődés után sikerült a talányt meg­fejteni: a thymus két anyagot tartalmazott. Az egyik fokozta, a másik csökkentette a növekedést. Kellő arányban egymás hatását teljesen ellen­súlyozták. A csökkentő anyag, amit „retin”-nek neveztünk, könnyen elpusztult, szabad utat en­gedve a „promin” hatásainak, amely fokozott. A vizsgálatot különösen nehézzé tette, hogy a két anyag kémiailag majdnem azonosnak látszott, ami elválasztásukat igen megnehezítette. Miután dur­ván sikerült őket elválasztani, kérdezhettük, hogy ezek az anyagok tényleg a thymus hormonjai-e, vagy esetleg minden szövetben ott vannak, s így nincsen közük a thymus specifikus működéséhez? A további vizsgálat, amit Hegyeli András dok­torral és mcLaughlin kisasszonnyal folytattam, azt mutatta, hogy ez anyagok minden szervben jelen vannak. Ez egyrészt csalódás volt, mert így vizsgálataink a thymus kérdését megoldatlanul kellett, hogy hagyják, másrészt azonban izgalmas is volt ilyen elterjedt aktív anyagot találni. Lehe­tőnek látszott, hogy a sebgyógyulás kulcsát tartot­tuk itt kezünkben : miért kezdenek a sejtek sza­porodni, ha sebet ejtek, s miért áll meg a szapo­rodás, ha a seb begyógyult? Nem a retin és promin egyensúlyáról van itt szó? És vajon nincsen-e ez anyagoknak köze a rák képződéséhez és növeke­déséhez? És, ha gátolni tudom e növekedést, nem tudom-e a retint a rák gyógyítására, a promint a sebgyógyulás serkentésére felhasználni? Ez irányban vizsgálataink komoly reményre adnak okot. Egerek beoltott rákját mindkét irány­ban tudjuk befolyásolni, tudjuk a növekedést le­állítani, sőt, az egereket ki is tudjuk gyógyítani, míg a prominnal igen fel tudjuk a növekedést fokozni. Vizsgálataink különösképpen azóta adnak re­ményre okot, mióta azt találtuk, hogy úgy a retin, mint a promin emberi vizeletben is elég nagy meny­­nyiségben van jelen. Emberi vizelet nagy mennyi­ségben kapható és kémiai feldolgozása sokkal köny­­nyebb, mint a szerveké. Sajnos, vizsgálataink nem eléggé előrehaladot­tak még ahhoz, hogy rákbetegeknek segítségére le­gyünk. Nem látok azonban okot arra, hogy a retin ne épp úgy gyógyítson embert, mint egeret, de ahhoz, hogy abból gyógyszer legyen, azt tisztán előállítani, és ha lehet, synthetizálni kell. Ez a munka igen nehéz és lassú, és még nehezebbé vá­lik azáltal, hogy a retin állás közben magától ha­tástalanná válik. A remény megvan rá, hogy mind e kérdések tisztázódni fognak. A munka intézetem­ben lázasan folyik és remélem, hogy más intézetek is csatlakozni fognak. A kérdés tágul. Tavaly nyá­ron egy kutató itt Woods Holeban a kagylókban talált nagy mennyiségű retin-szerű anyagot. New Yorkban Dr. Parshley hasonló eredményekhez jut. Úgy látszik, hogy a helyzet hasonló az antibioti­kumok helyzetéhez, és a természetben széles ská­lája van a rákot gyógyító anyagoknak, és megvan a remény arra, hogy ezen az úton el fogunk jutni a rák gyógyításához, sőt talán megelőzéséhez is. Visszatérve bevezető szavaimhoz, munkám menete mutatja, hogy a biológiai kutatás milyen váratlan fordulatok után vezethet eredményhez. Ez kívánatossá teszi, hogy a kutatók, külső ellen­őrzés vagy irányítás nélkül, szabadon követhessék az utat, amelyet elképzeléseik vagy kísérleteik mutatnak.

Next