Orvosi Hetilap, 1965. április (106. évfolyam, 14-17. szám)

1965-04-04 / 14. szám - Szabó Zoltán: Április 4

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK \ AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA ÜNNEPI ÉVFOLYAMA ALAPÍTÓJA: MARKUSOVSZKY LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVÉBEN r Sterkesztö bizottság: ALFÖLDY 20LTAN DR. . DARABOS PAL DR « FISCHER ANTAL DR. HIRSCHLER IMRE DR. * LEN ART GYÖRGY DR. • SÓS JÓZSEF DR. SZÁNTÓ GYÖRGY DR Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D R. Szerkesztő: BRAUN PALDR. Munkatársak : PAPP MIKLÓS D R. . FORRAI JENŐ DR. 106. ÉVFOLYAM 14. SZÁM, 1965. ÁPRILIS 4. »Valamint a nemzet, melynek, története van, örömmel andalodlk el múltján, s magának abból hazaszeretetei és tett- erőt merit; úgy a magyar orvos is büszkébb önérzettel tekin­tenél jelene és jövőjére, ha a történelem tükrében látja, hogy az úttörő elődök hosszú sora vonul el előtte, s hogy a hazai orvosi irodalmat koránt sem kezdeni, hanem az elődök nyom­dokain folytatni kell.-** (MARKUSOVSZKY 1861) Április 4 Húsz évvel ezelőtt, mintha évezredes átok ha­talma dőlt volna meg Magyarországon: a Szovjet­unió győzelmes seregei fiatal életek feláldozásával vívták ki szabadságunkat, törték széf a fasiszta rabság bilincseit és söpörték el az ellenforradalmi rendszer negyedszázados uralmát. Mindezzel lehe­tővé vált, hogy a magyar nép kezébe vegye sorsá­nak intézését. A magyar munkásság az MKP veze­tésével elsőnek fogott hozzá a háborús romok elta­karításához, de a továbbfejlődésért vívott küzde­lemben is harcra mozgósította a nemzet progresz- szív erőit. A reakciós erők elleni harcban a vívmá­nyok egész sora született: a földreform, a gyárak, bankok államosítása, a szocialista termelési viszo­nyok uralomra juttatása. A népi demokratikus for­radalom megszüntette a kiváltságos osztályok kul­turális monopóliumát, a kereseti viszonyok javu­lása jobb életkörülményekhez vezetett s mind ez alapját képezte olyan hatalmas arányú országos egészségvédelmi apparátus kiépítésének, amelyre Magyarországon — eltekintve a Tanácsköztársaság rövid életű kezdeményezéseitől — az ország egész története során nem volt mód. Mindez aláhúzza az idei felszabadulási ünnep­ségek, az idei évforduló különös jelentőségét és arra 40 int, hogy két évtized múltán április 4-e igazi mélta­tása nem annyira az emlékezésben, hanem inkább a számvetésben, mérlegben, eredményeink és ten­nivalóink felmérésében kell hogy kiteljesedjék. Ar­ról kell számot adnunk, hogyan éltünk a szabadság nyújtotta történelmi lehetőséggel, hogyan raktuk le az új, magasabbrendű társadalom, benne a szocia­lista egészségügy alapjait, hol tartunk és melyek fejlődésünk távlatai. A feladat nem volt könnyű. A felszabadulás előtt az egészségügyi ellátásban csakúgy mint a szakem­berképzésben, a tudományos munkában, ezek fel­tételeiben a tőkés-félfeudális majd a fasizálódó tár­sadalmi rend, annak törekvései és korlátái tükrö­ződtek. Ez a társadalmi rend szűk látókörű egész­ségügyi politikát folytatott és méltatlannak mutat­kozott a XIX. század második fele kimagasló or­vosai, Markusovszky, Fodor, Hőgyes, a Korányiak kezdeményezései felkarolására. Az ország lakossá­gának kétharmada kívül rekedt a társadalombizto­sításon, számos népbetegség, magas csecsemőhalálo­zás és más bajok tizedelték a három millió koldus országát. A második világháború mindezt a maga borzalmával tetézte: a nép éhezett, fiai tízezerszám­ra pusztultak a harctereken, az orvosok nagy része

Next

/
Thumbnails
Contents