Orvosi Hetilap, 1965. május (106. évfolyam, 18-22. szám)

1965-05-02 / 18. szám - Selye János: Calciphylaxia és calcergia

818 ORVOSI HETILAP ,amely systemás mészlerakódást okozó vegyülettel — pl. parathyreoidea hormonnal, D2- vagy D3-vita­­minnal, vagy dihydrotachisteronnal (DHT) — szem­ben való sensibilizálódás előzi meg, amelyet azután mechanikus trauma, vagy bizonyos kemikáliák pro­vokatív behatása követ. Jóllehet, maga a seabilizá­­lódás létrejötte elengedhetetlen, a kiváltott reakció milyensége szempontjából a systemás mészlerakó­dást kiváltó anyag megválasztásának nincs különö­sebb jelentősége, miután mind a szervekben való megoszlás, mind a mészlerakódási reakció típusa főleg a provokáló anyag természetétől, valamint be­vitelének módjától függ. Ezen az alapon a calci­­phylaxia négy alcsoportját különböztetjük meg: 1. Localis calciphylaxia; 2. Systemás calciphylaxia; 3. Localis mastocalciphylaxia; 4. Systemás mastocalciphylaxia. Valamennyi formánál a sensibilisáló anyag be­vitele systemás (i. v.) módon történik, a reakció típusát pedig aszerint nevezzük localisnak, vagy systemásnak, hogy a laesiók localisatióját megha­tározó ágens közvetlen helyi alkalmazás útján ju­tott-e el támadáspontjára, vagy pedig a véráram útján. Egyszerű calciphylaxiában a localisatiót meg­határozó ágens maga a provokátor, míg mastocal­­ciphylaxiában a localisatiót a mastocyták kiürülé­sét előidéző anyag határozza meg, bár ugyanakkor a provokáló ágenssel végzett systemás kezelés is szükséges. A továbbiakban megkíséreljük a reakció négy alaptípusának a jellemzését olyan módon, hogy le­írjuk és sematikusan ábrázoljuk azokat a standard kísérleti eljárásokat, melyek segítségével, ezek a reakciók a mintegy 100 g súlyú patkányokban ki­válthatók (19). 1. — Localis calciphylaxia. — Ha a patkányt 1 mg per os gyomorszondán át beadott 0,5 ml ku­koricaolajban oldott DHT-vel sensibilizáljuk, majd pedig 24 órás kritikus periódus után 50 pg FeCl2 subcután injectióval provokálunk, úgy 2—3 na­pon belül az injectio helyén a kötőszövet nagyfokú calcium-hydroxiapatit impregnatiója fejlődik ki (1. ábra). Különböző más provokátorok (FeCL CrCl2, CrCl1, tojásfehérje és tojássárgája, vagy mechani­kus trauma a bőrön) hasonló locális calciphylaxiás urticaszerű elváltozást hoznak létre. A reakció lé­nyegében véve azonos módon zajlik le abban az esetben is, ha DHT helyett valamilyen más sensibi­lisáló anyagot alkalmazunk. 2. — Systemus calciphylaxia. — Ha azonos mó­don végzett sensibilisálás után 24 órával 1 mg FeChj-t fecskendezünk a vena jugularisba, néhány napon belül a pajzsmirigyben és a mellékpajzs­mirigyben mészlerakódás jön létre (2. ábra). Úgy látszik, hogy ebben az esetben a systemásan alkal­mazott provokátor a thyreoidea- parathyreoidea­­rendszer iránt specifikus affinitással viselkedik és miután abban lerakódott, másodlagosan odavonzza a calciumot és a phosphatokat is. Azonos körülmé­nyek között végzett sensibilizálás után más provo­kátorok szöveti affinitásuknak megfelelően más szervekben hoznak létre többé-kevésbé selectív el­­meszesedést, így pl. a dextran ferri­ sója a panc­­reasban, a serotonin a nyálmirigyben, az alumi­­nium-dextran a vagusban stb. 3.­­— Localis mastocalciphylaxia. — Ha azonos módon végzett sensibilizálás után 24 órával 1 mg FeCl2-t i. v., 2 mg dextrant pedig subcután fecsken­dezünk be, akkor azon a helyen, ahová a mastocy­ták kiürülését kiváltó anyagot inficiáltak, 1—2 nap után terjedelmes calciphylaxiás urtica jelenik meg. Az a megfigyelés, hogy más, a mastocyták ki­ürülését kiváltó anyagok (pl. 48/80-as vegyület, viomycin, polymyxin) ugyanilyen mastocalciphy­­laxiás reakciót idéznek elő, alátámasztja azt a tényt, hogy ez a locális reakció tulajdonképpen a masto­cyták kiürülésével függ össze. Histokémiai vizsgá­latokkal is kimutatták, hogy ilyen körülmények kö­zött a mastocytákból kiürülő szemcsék magukhoz vonzzák a vérben keringő fémet (adott esetben va­sat), majd pedig elmeszesednek. Előfordul, hogy ezek az elmeszesedett mastocyta-granulumok szét­esnek és az ilyen módon keletkező, finom porszerű részecskék a szomszédos szövetek collagen rostjaira tapadnak. Ha ugyanezt a régiót valamilyen, a hízó­sejtek kiürülését kiváltó anyaggal előkezeljük, és így az adott helyen a mastocyta-populatio még a sensibilizálást megelőzően eltűnik, akkor már a mastocyta-kiürülést kiváltó anyagnak a sensibilizá­lás után megismételt befecskendezése sem okoz töb­bé locális mészlerakódást. Ha a kísérleti feltételeket olyan értelemben változtatjuk, hogy a provokátor anyag i. v. adott FeCl2, úgy a thyreoidea- parathy­­reoidea-rendszerben is végbemegy a mészlerakódás, de ha az alkalmazott vegyületnek önmagában nincs specifikus szerv-affinitása (pl. FeCL), akkor a mész­lerakódás (mineralisatio) csak a subcután adott dextran injectio helyén fejlődik ki (3. ábra). 4. — Systemás mastocalciphylaxia. — Ha az azonos módon végrehajtott sensibilizálás után 24 órával 2 mg FeCh-t, valamint 60 mg dextrant adunk i. v., akkor az ajkakon 1 órán belül kifejezett ana­phylactoid oedema fejlődik ki (esetleg más anaphy­lactoid shock-szervekben, pl. a talpon is). Ez az oedema együtt jár a helyi mastocyta-populatio ki­ürülésével az érintett területen belül, melyet a pro­vokáló anyag (adott esetben vas) helyi felhalmozó­dása, majd pedig a mastocytagranulumok és a szom­szédos kötőszövet elmeszesedése követ. Tehát a reakció lényegében azonos a localis mastocalciphy­­laxiás válasszal. Miután ebben az esetben olyan organotrop, a mastocyták kiürülését kiváltó anya­got vittünk be, amely selective hat az anaphylac­toid shock-szervekre (pl. az ajkakra), a mészlera­kódás ezeknek a területére korlátozódik — annak ellenére, hogy a dextránt systemásan alkalmaztuk. A systemás mastocalciphylaxiás reakció oly módon is kiváltható, hogy a máskülönben azonos módon végzett DHT- és FeCl2-kezelés után a mas­tocyták kiürülését polymycinnel idézzük elő. Poly­­mycin hatására a mastocyták diffusan kiürülnek az egész cephalo-nuchalis régión belül és ennek

Next