Orvosi Hetilap, 1965. augusztus (106. évfolyam, 31-35. szám)
1965-08-01 / 31. szám - Törő Imre: A szervezet sejtes védekezése
1442 ORVOSI HETILAP Az élő táplálék (a Tetrahymena) mechanikai ingert fejt ki az amoeba sejthártyájára, minek hatására ez hyaloplazmából álló nagy állábakat bocsát a táplálék köré, s azt lassanként körülvéve, magába zárja. Az amoeba bemélyedt sejthártyája vakuoia formájában zárja magába az élő és táplálékul szolgáló Tetrahymenát. A Tetrahymenán kívül bekerül a vakuolába a közvetlen környezetet képező medium is. A bekebelezett táplálék sohasem tapad ez idő alatt a sejthártyához. Hogy a sejthártya leírt aktiválása a vakuolaképződésre nem vegyi hatásnak felel meg, mutatja az, hogy üveg- és más műanyag-részecskékkel a folyamatot éppen úgy ki tudjuk váltani. A kettő között azonban mégis van különbség. Ha a sejthártya aktiválása vegyi hatásra jön létre, akkor az előbbitől eltérő, bár lényegében hasonló folyamat játszódik le. Először is az állábak kisebbek és a csúcson bemélyedés jön létre, melyből vékony hosszú csatorna alakul, s ennek végéből a sejt belsejében vakuolák fűződnek le. Megfelelő táplálékot tartalmazó oldatban a sejt belsejében több száz ilyen csatorna is megjelenhet. Ilyenkor nem corpuskularis elemek felvételéről van szó, s ez tulajdonképpen az egysejtű pinocitozisa. Pinocitozist lehet kiváltani tűz—Vio M-és NaCl-oldattal vagy fehérjéket, fehérjeszármazékokat tartalmazó oldattal. Ha a kísérlethez thorotrasztot használunk, megfigyelhetjük, hogy az amoeba pinocitózisának első szakaszában az anyag a sejthártyához adszorbeálódik s a folyamat az amoeba felszínének bármelyik részén is kiváltható. Ha fluoreszkáló festékkel jelölt fehérjeoldatba tesszük az amoebákat, jól megfigyelhető, hogy a bekebelezendő anyag először a sejt felszínét bevonó polysaccharida jellegű anyaghoz kötődik. Ezután következik a pinocitotikus csövecskék kialakulása, majd a vakuolumok lefűződése. A lefűződött vakuolumokban indul meg az enzimprodukció, amit szövetvegytani módszerekkel jól ki lehet mutatni. (így pl.: savas foszfatázét, nem specifikus észterázét). A bekebelezési vakuola fala igen élénk PAS-reakciót ad, de ez, amennyiben emésztő vakuolává alakult, majdnem teljesen negatívvá lesz. A vakuola falában tehát jelentős változás következett be, miközben a felvett táplálék mindjobban felaprózódott. Az RNS, fehérjék, polysaccharidák kezdetben szemcsés reakciót mutatnak, mely később homogénné válik. Az amoeba a felvett táplálék teljes RNS és polysaccharida-tartalmát felhasználja, míg a DNS-nek és a proteinnek csak egy részét. A pinocitotikus csövek képződése és fennmaradása csak néhány percig tart. Mindezek a jelenségek jól megfigyelhetők elektronmikroszkóp segítségével. A pinocitozist több tényező befolyásolja. Fehérjék, különböző sók, aminosavak elősegítik, a szénhidrátok viszont nem. Fehérjék jelenlétében olyan anyagokat is képes a sejt felvenni, melyek más körülmények között nem jutnak be a sejtbe. Az amoeba pl. fehérje jelenlétében felveszi a glukózt, míg máskor nem. Jelentős szerepe van a pinocitózisban a környező oldat pH-jának. Albuminfelvétel az amoebánál pl. pH 4,2—4,5 mellett a leggyorsabb. A környezetből a pinocitozis során tekintélyes mennyiségű víz jut a sejt belsejébe. A pinocitozist annak idején Lewis nem egysejtűekben, hanem többsejtűek szövettenyészetében fedezte fel. Megállapította, hogy a sejtek egy óra alatt térfogatuk 54-ának megfelelő vízmennyiséget vesznek fel. A pinocitotikus vakuolumok a sejt belsejében fokozatosan vizet vesztenek, zsu 1. ábra. Tetrahymena pyriformissal etetett Amoeba proteus az etetés után 30 perccel (1. és 4. ábra), 6 órával (2. és 5. ábra) és 20 órával (3. és 6. ábra), Paraffinbeágyazás, Danielli-féle fehérjereakció (1-től 3. ábra), PAS reakció (4-től 6. ábra), 4. ábra. a — vakuolum PAS-pozitív fallal, b — táplálék, c — sejtfal, 5. ábra. a — kevésbé, b — igen erősen emésztett táplálék, 6. ábra. a — igen erősen emésztett táplálék