Orvosi Hetilap, 1965. október (106. évfolyam, 40-44. szám)

1965-10-03 / 40. szám - Petrányi Gyula: Az autoantitestek pathogenetikai szerepe

1874 ORVOSI HETILAP szokás használni: 1. antigen az az anyag, amely im­munreakciót és vele specifikus kötődésre képes an­titest képződést indukál; 2. antigénnek nevezzük azonban azt az anyagot is, amellyel in vitro vagy in vivo azt vizsgáljuk, hogy van-e a szervezetben, ill. a serumban vele reagáló antitest. E két „antigén” nem feltétlenül azonos. Világos, hogy abból a meg­állapításból, hogy egy szervezetben in vivo, vagy serumban in vitro egy általunk készített antigénnél antitestet tudunk kimutatni, nem lehet és nem is szabad mindjárt arra következtetni, hogy az anti­test, ill. a szervezet sensibilizáltsága ugyanerre az antigénre indukálódott. Egyszerűen abból a tény­ből, hogy in vitro körülmények közt egy „antigén­nél” valamilyen reakciót kapunk, még nem követ­keztethetünk arra, hogy ez a szervezeten belül is ugyanígy zajlik le, sőt még arra sem, hogy ez egy­általán létrejön. Mindkét konklúzió arra utal, hogy az in vitro reakció nem ad bizonyítékot arra, hogy az általunk használt tesztelő (kereső, diagnosztikus) antigén azonos-e az indukáló antigénnel és hogy az in vitro reakció azonos-e az in vivo reakcióval. En­nélfogva a laboratóriumi in vitro AAR-k csak tá­jékoztató értékűek és az antitestet indukáló antigén specifikálása, továbbá az antitest biológiai effek­­tivitása egyéb módszerek alkalmazásával külön- külön minden egyes esetben bizonyításra vár. En­nek figyelmen kívül hagyása téves következtetések­hez vezetett. A laboratóriumi AAR-k értelmezésé­nél különösen akkor kell óvakodni messzebbmenő következtetésektől, ha a tesztelő antigén nem azo­nosítható a feltehetően indukáló antigénnel. Azokat az antitesteket — leginkább jogosan az antitoxinokat —, melyek infekciós-toxicus ártalom­tól óvnak, az ember szempontjából protektív anti­testeknek is szokták nevezni. Az antitestek és acti­­vitásaik azonban többfélék lehetnek. Sejtfelületek­hez kötődhetnek olyan globulinok, melyek univa­­lensek, és gyakorlatilag inaktívak, de miután elfog­lalták az antigendetermináns helyeket, ide más, ac­­tivabb antitestek kötődését gátolják és így esetleg egy antitest lehet magára az antigénre is relative protektív. Ha tehát in vitro találunk is egy sórum­ban valamilyen teszt-antigennel reagáló antiteste­ket, lehetséges, hogy in vivo nem érvényesülhet­nek, már kötődött, relative „antigen-protektív” faktorok miatt. Antigen-protektív lehet azonban bi­zonyos reakciók vonatkozásában a létrejöttükhöz szükséges körülmények, activáló tényezők hiánya (pl. hidegagglutininek érvényesüléséhez alacsony hőmérséklet kell; az LE-faktor az összes tényezők jelenlétében is csak akkor képez LE-sejtet, ha a rendszer áll, mint in vitro, élőben pedig csak ha ke­ringési stasis van). Mindezeket a megállapításokat különösen kri­tikusan kell alkalmaznunk, ha az autoantitestek pathogenetikai szerepét vizsgáljuk. Tekintettel arra, hogy az ép élő saját antigén­­determinánsú anyagokra a saját fiziológiás IS nem reagál, ahhoz, hogy autoantitest keletkezzék, vagy I. az autológ anyagoknak kell megváltozniuk úgy, hogy az ép IS ezeket megváltozottnak, idegennek (nem-sajátnak), azaz antitestet­ termelésre indukáló ingerként, autoantigénként érzékelje, vagy pedig II. az IS-nek kell megváltoznia. Lassanként egyre több olyan kóros állapotot, betegséget ismertünk meg, melyben egyre tökélete­sedő módszerekkel bizonyítható, hogy a szervezet saját autolog antigén-determinánsaival szemben is immunreakciót, és ezen belül antitestet, autoanti­­testet képez. Lássuk már most az autoantitestek pathogen szerepét a keletkezésük kétféle módja szerint. I. Az ép IS által termelt autoantitestek patho­­genitása A) Autológ anyag azáltal válhat autoantigénné, hogy megbetegszik, pl. infarceálódás, vagy fertőzés következtében. Ilyenkor ezen anyagok (sejtfelüle­tek, szövetalkatrészek) antigén-determinánsai már nem teljesen azonosak az ép autológ struktúrákkal és az ép immunsystema fiziológiás reakcióként anti­testet termelhet ellenük. Ezek szerepe azonban fel­tehetően gyógyító jellegű. A kóros anyagok eltaka­rítását szolgálják, részben egyes transport-fehérjék­­hez hasonló funkcióval [Grabar]. Ezeknek az „auto”­­antitesteknek a kimutatására alkalmazott teszt­­antigén általában homológ anyag. Ha például szív­izom-ellenes antitestet keresünk, akkor elhalt em­ber sectiókor kivett szívizmát használjuk anti­génként (vagyis egy már autolysálódóban levő nem autológ anyagot), mely annak a betegnek a vonat­kozásában, akinek a sórumában a saját szívellenes antitestet keressük, idegen (nem saját). Gyakran a diagnosztikus antigén még csak nem is homológ, hanem még idegenebb, heterológ, pl. emlős állatból (borjú, nyúl) származó. Egyes szervellenes autoanti­testek keresésére azért lehet ilyen fajidegen teszt­­antigéneket használni, mert a legtöbb szervben olyan antigének is találhatók, melyek nem egyén és faj, hanem többé-kevésbé szervspecifikusak. De még ha homológ antigént is használunk, akkor se bizonyíthatja ez a laboratóriumi eredmény azt, hogy a kimutatott antitest az ép élő autológ szövet elleni autoantitest és még kevésbé azt, hogy in vivo is agresszív az ép szövetre. A­ néha észlelhető postinfarktus syndromáról jogosan feltételezhető, hogy autoantitest reakció következménye, miután a szívizom-ellenes „auto”­­antitestek nagyobb titerű megjelenésének idejével eléggé egybe esik. Mégis ebből nem az következ­tethető, hogy az „auto”-antitestek okvetlenül a sa­ját ép szívizomzat ellen is hatnak, hanem inkább az, hogy a necrosisos terület szanálásában vesznek részt és ezáltal történik olyan változás, mely eset­leg a betegre átmeneti kellemetlen sensatiókkal jár­hat. A reakció autoallergiás jellegű, mert AAR-n alapszik, de még­sem káros az ép szívizomra. Akut poststreptococcalis glomerulonephritisben nemcsak serológiailag (in vitro) található veseelle­nes antitest, hanem szövettanilag is kimutatható immunglobulin kötődés a glomerulusok basalis membránjában. Miután az immunreakció végered­ményben nem az ép, hanem a feltehetően hapten — (streptococcus-,,toxin”) — kötésű veseszövet­es­

Next