Orvosi Hetilap, 1965. december (106. évfolyam, 49-52. szám)
1965-12-05 / 49. szám - Niederland,T. R.: Elváltozások a májban experimentális cardiomyofibrosisban
ORVOSI HETILAEL AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK tudományos folyóirata ÜNNEPI ÉVFOLYAMA ARKUSOV SENEK 150. ALAPÍTÓJA: MARKUSOVSZKY LAJOS SZÜLETÉSÉNEK 150. ÉVÉBEN . Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. DARABOS PÁL DR . FISCHER ANTAL DR. HIRSCHLER IMRE DR. . LENART GYÖRGY D R. « SÓS JÓZSEF DR. SZÁNTÓ GYÖRGY DR Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR . FORRAI JENŐ DR 106. ÉVFOLYAM 49- SZÁM, 1965. DECEMBERI »Valamint a nemzet, melynek, története van, örömmel andalodik el múltján, s magának abból hazaszeretetet és tetterőt merít; úgy a magyar orvos is büszkébb önérzettel tekintene jelene és jövőjére, ha a történelem tükrében látja, hogy az úttörő elődök hosszú sora vonul el előtte, s hogy a hazai orvosi irodalmat koránt sem kezdeni, hanem az elődök nyomdokain folytatni kell.« (MARKUSOVSZKY 1861) Komensky Egyetem, Orvosi Fakultás, Belgyógyászati Klinika, Bratislava (igazgató: Niederland T. R. dr.) Elváltozások a májban experimentális cardiomyofibrosisban Niederland T. R. Markusovszky Lajos születésének 150. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány Kardiológiai csoportunk olyan experimentális szívmodell kidolgozására törekedett, amely a dekompenzáció tanulmányozását lehetővé teszi. Erre a célra egy kardiomyofibrotikus modellt tartottunk a legcélszerűbbnek. Selye (1958) infarktoid kardiopathiát idézett elő nagymennyiségű nátrium és foszfát tartalmú diétával, melyet aktív kortikoiddal (2-a-methyl-9-a-chlorokortizol) kombinált. A kísérleti állatok ezenkívül bizonyos stressnek is ki voltak téve. Az állatok szívizmában „infarktoid” nekrotikus gócok képződtek („ electrolyte-steroid cardiac necrosis”). Ebben az állapotban az állatok elpusztultak. Sós, Gáti, Kemény, Rigó és Budaváry (1960) „kardiopathogén” diétát állítottak össze, amely — steroidok alkalmazása nélkül — szintén infarktoid kardiopathiát idézett elő. E kísérletekben is — kifejezett súlyveszteség mellett — az állatok 6 hét lefolyása alatt pusztultak el. Hasonló okokból nem használhattunk más kardiopathogén diétát sem, French 1952, Hartroft, O’Neal 1962, Lee, King, Vischer 1960, Wilgram 1958), melyeknek még bizonyos sklerogén hatása is volt. Kísérleteinkben mellőzni akartuk ugyanis az artéria koronáriákon előidézett sklerotikus elváltozásokat. Az említett diétákból kiindulva olyan étrend kidolgozásáratörekedtünk, amelynek hatására infarktoid kardiopathia képződik, és amely bizonyos időn belül kardiomyofibrosisba megy át. Abból a feltevésből indultunk ki, ha az állatok túlélik az akut nekrosist, úgy a nekrotikus gócoknak fibrózisba kell átépülniük. Törekvésünket siker koronázta. Más helyen (Gvozdjuk, Niederland, Bachledová, Tomik, Fedorcaková, Kramár 1964a) beszámoltunk az étrend összetételéről, melyből hiányzik a kálium és a magnézium, viszont a Larsen-diétával szemben lényegesen többa nátrium és foszfát, valamint B2-vitamin tartalma, továbbá valamivel több volt a zsír és koleszterol tartalma is. A diétát úgy állítottuk össze, hogy azokat a tényezőket, amelyek a koronáriák sklerózisát idézik elő, az étrendből kihagyták. A cél myogén és nem vaszkuláris ártalom megteremtése volt. E diéta hatására sikerült a kísérleti állatokon nyolc héten belül — infarktoid kardiopathián keresztül — kardiomyofibrotikus állapotot előidézni. A szívizomban 8 hét leforgása alatt a következő elváltozások fejlődtek ki. Már az első hét végén elszórtan egy-egy nekrotikus góc — a nekrotikus szívizomnyalábok körül hisztiocyta — eozinofil infiltráció képződött. A nekrotikus gócok a legnagyobb számban a 4. és 5. héten voltak föltalálhatók a szívizomban. A későbbi hetek folyamán mind gyérebb lett e gócok száma és a 8. hét végén már csak szórványosan lehetett találni itt-ott egyet-