Orvosi Hetilap, 1966. február (107. évfolyam, 6-9. szám)

1966-02-06 / 6. szám - Dévald József: Otosclerosisos betegeinken végzett hallásjavító műtétek

i. ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. - DARABOS PAL DR. * FISCHER ANTAL DR * HIRSCH LE R IMRE D R. LENART GYÖRGY DR • SOS JÓZSEF DR * SZÁNTÓ GYÖRGY DR Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D R. - Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS D R. * F ORRA I JENŐ D R. 107. ÉVFOLYAM 6. SZÁM, 1966. FEBRUÁR 6. Megyei jogú Miskolc Városi Tanács V. B. Egyesített Kórházai Miskolc, Szentpéteri kapu, Fiil-orr-gége Osztály Otosclerosisos betegeinken végzett hallásjavító műtétek Déváid József dr. Az otosclerosis kóraktanával és patológiájával nagyon sokan foglalkoztak. Az elért eredmények ellenére kórokát lényegében nem ismerjük és az otosclerosist meggyógyítani nem tudjuk. Nagyon szép eredményeket értünk el azonban az otosclero­sis okozta nagyothallás gyógyításában (5, 9, 18). Az otosclerosis egyik legfontosabb tünetének a nagyothallásnak az oka főleg a kengyel talpának csontos rögzülése. Ez már a múlt században is is­mert dolog volt. Ugyancsak a múlt században kez­dődtek azon törekvések, hogy ezen rögzítettség ol­dásával a hallást megjavítsák (6, 9, 13). A további műtéti törekvések történelmi folyamatát nem rész­letezem, csupán azt szeretném rögzíteni, hogy egyik megoldás sem volt kielégítő. 1952-ben Rosen (20) stapes mobilisatio műtétje forradalmi újítást hozott létre e téren. Ez olyan kezdeményezés volt, mely elvezetett az elgondolás és a technikai megoldások továbbfejlesztésével és tökéletesítésével a ma már szinte tökéletesnek mondható műtéti eljárásokhoz (11, 14, 29, 33). A stapes mobilisatio nem hozhatott végleges és tartós eredményeket, ezért az eljárást igen sokan módosították és tökéletesítették (2, 4, 7, 19, 23). Ez a tény természetesen Rosen érdemeiből, mellyel új utat nyitott meg az otosclerosis okozta nagyothallás gyógyításában, semmit nem von le. Jelenleg a legelterjedtebben alkalmazott műté­teket két fő csoportra oszthatjuk: a stapedecto- miákra és az interpositiós műtétekre. Az interposi- tiós műtét lényege a stapes egy részének megkímé- 16 KíT? lése és interpositumként az ovális ablak fedésére valamilyen autotransplantátum felhasználása. A másik megoldás a stapedectomia. Lényege a stapes teljes eltávolítása és a stapes pótlása különböző anyagokkal, így fémmel, poliethylénnel, csonttal stb. Az előbbi műtéti eljárást főleg európai fülé- szek, így Portmann, Ruedi, Zangemeister (10, 21, 22, 33) stb. az utóbbi műtéti megoldást pedig első­sorban az amerikaiak, így Schuknecht, Shea, Kos, Goodhill, House (8, 17, 23—26) és még sokan má­sok alkalmazzák. Kétségtelenül felmerül a kérdés, vajon melyik eljárás alkalmazása helyes? Az interpositiós műté­tek előnyére felhozzák, hogy idegen anyagot nem használnak fel, hátránya azonban, hogy a hangve­zetés fizikai követelményeit nem lehet vele olyan jól megvalósítani, mert az összeköttetés az ovális ablakkal nem eléggé feszes. A stapedectomia előnye technikai egyszerűsége. A műtét legfontosabb részéhez, az ovális ablak sza- baddátételéhez, tökéletes látási viszonyokat bizto­sít és anatómiai variációk esetén a hangvezetés fel­tételeit a legtökéletesebben tudjuk biztosítani. Mi stapedectomiákat végzünk osztályunkon. Igaz, hogy betegeink és műtéteink száma elenyé­szően kevés egyes külföldi közlemények számada­taihoz viszonyítva, mégis úgy gondoljuk, hogy szük­séges és hasznos tapasztalatainkról beszélni, mert hazánkban e téren még a kezdeti lépéseknél tar­tunk. Prothesisnek drótót és zsírszövetet haszná­lunk Schuknecht eljárása szerint (24, 28). "U V KáKYVllRA

Next

/
Thumbnails
Contents