Orvosi Hetilap, 1966. február (107. évfolyam, 6-9. szám)

1966-02-06 / 6. szám - Dévald József: Otosclerosisos betegeinken végzett hallásjavító műtétek

ORVOSI HETILAP Továbbiakban ezen eljárással nyert tapasztala­tainkat ismertetnénk. Olyan betegek szerepelnek összesítésünkben, akiknél a műtét óta legalább 1 év telt el. Ez azért látszik helyesnek, mert műtét után 1 évvel fennálló eredmények a jövőt illetően már lényegesen többet mondanak, mint a közvetlen mű­tét utániak. A következő táblázat mutatja be betegeink kor és nem szerinti megoszlását, valamint Sheimbaugh szerinti osztályozását (1. táblázat): Műtéteinket Sevenal, Pipolphen és Morphium- Atropin adása után 2%-os Lidocain és Nor-adrenalin­­nal végzett localanaesthesiában, végig operációs mik­roszkóppal 8—12-szeres nagyítással végeztük. Műtét közben erősebb vérzéssel nem találkoztunk, kisebb vé­­rések nor-adrenalinos vatta tampon ráhelyezésre meg­szűntek. Rendkívül nagy gondot fordítottunk a szapes fülke szabaddá tételére. Ebből a célból a csontos hallójárat­falból mindig oly darabot távolítottunk el, hogy a sta­pes fülke teljes egészében jól látható és jól hozzáfér­hető legyen. A csontos fal eltávolítására mi vésőt hasz­náltunk. 56 esetben kellett kisebb-nagyobb darabot a csontos hallójáratból elvésni, 8 esetben pedig az egész stapes táj a tympanomentális lebeny elhajtása után jól látható volt. A chorda tympanit amennyiben lehetséges volt, megkíméltük, ez 53 esetben sikerült. Ha a stapes fülke jó áttekinthetőségét, vagy a műszeres manipulációt akadályozta, úgy átvágtuk. Az átvágás következtében semmiféle káros utóhatást nem észleltünk. Ezek után meggyőződtünk a stapes rögzítettségéről, a foramen rotundum állapotáról. Következő lépésként az ovális ablak körül a nyálkahártyát átvágjuk, majd a talpon kis lyukat fúrunk. Ezután élesen szétválaszt­juk az incudo-stapedalis ízületet, majd átvágjuk a sta­pedius inát és a sitapes fejecsét a szárakkal együtt el­távolítjuk. Ekkor elkészítjük a fülkagylóból vett zsírszövet­ből és drótból a szükséges méretű prothesist (1. ábra). A következő lépés a stapes talp eltávolítása, ez a műtét legfontosabb mozzanata. Ez nem minden esetben könnyű. Meggyőződünk róla, hogy a talp körül vérzés nincs, ezután a talpon előzőleg készített kis lyukból ki­indulva, finom horoggal kitördeljük a stapestalpat. Vaskos szapestalp esetén ez nem könnyű feladat, mégis arra törekszünk, hogy az ovális ablakot lehetőleg tel­jesen szabaddá tegyük, mert ellenkező esetben az utó­lagos csontos elzáródás lehetősége fokozottan fennáll. A perilymphaból csak akkor szívunk el, ha az a talp­részek eltávolításánál feltétlenül szükséges. Rendkívül vigyázunk arra, hogy eszközeinkkel a vestibulumba mélyen ne hatoljunk be. Ezután következik a prothesis behelyezése. A mé­ret szerint elkészített prothesis hurokrészét az incus szárára akasztjuk, a zsírszövetet tartó másik végét pe­dig az ovális ablakba helyezzük, majd finom eszközzel rendkívül óvatosan a hurkot ráhajtjuk az incus szá­rára úgy, hogy a drót se a promontorium falával, se a faciális csatorna falával ne érintkezzen, mert az később összenövésekhez ezáltal a haingvezetés gátlásához ve­zetne. Ezután a tympanomentális lebenyt visszafektetjük, majd fibrin szivaccsal lazán rögzítjük. Itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amelynél választ tudunk adni arra a kérdésre, hogy miért ezt az eljárást alkalmazzuk. A szapes fülke helyzete az incus processus longu­­sának hosszú avagy rövid volta miatt az anatómiai va­riációk egész sora lehetséges. Az anatómiai variációk miatt a poliethylen tubus behelyezése adott esetben csak úgy történhet meg, hogy ez a promontórium vagy a faciális csatorna nyálkahártyájával érintkezzen, míg a fémprothesisnél sokkal nagyobb a variációs lehetőség ezen hibák kiküszöbölésére. Hátránya lehet továbbá a poliethylen tubusnak az is, hogy a gyógyulás folyamán nem teremt feszes összeköttetést az incussal. Eredményeink értékelését a következő tábláza­tok foglalják össze (2., 3. táblázat:) A 2. táblázat a lég­csont-rés záródást, a 3. táb­lázat a légvezetéses hallás javulását regisztrálja a beszédfrekvenciák átlagában. A következő táblázat mutatja, hogy hány be­tegnél volt 0—30 db.-ig terjedő, hánynál 30—60 db. közötti, hánynál 60—90 db. közötti és hánynál volt 90 db. felett a halláscsökkenés műtét előtt és mű­tét után 1 évvel (4. táblázat). Ez utóbbi táblázatot azért tartjuk figyelemre méltónak, mert ebből jól leolvashatjuk, hogy a műtét által betegeink milyen 1. táblázat. Stapedectomizált betegek megoszlása 1. ábra. Prothesis

Next