Orvosi Hetilap, 1966. március (107. évfolyam, 10-13. szám)

1966-03-06 / 10. szám - Altorjay István - Török István - Kapros K.: Haláloki tényezők a Szegedi I. sz. Sebészeti Klinika 15 éves beteganyagában

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság. ALFÖLDY ZOLTÁN DR • DARABOS PAL D R. * FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE D R. LENART GYÖRGY DR • SÓS JÓZSEF D R. * SZÁNTÓ GYÖRGY D R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D R. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS D R. * FORRAI JENŐ D R. 107. ÉVFOLYAM 10. SZÁM, 1966. MÁRCIUS 6. Szegedi Orvostudományi Egyetem, I. sz. Sebészeti Klinika (igazgató: Petri Gábor dr.) és Kórbonctani Intézet (igazgató: Ormos Jenő dr.) Haláloki tényezők a Szegedi I. sz. Sebészeti Klinika 15 éves beteganyagában Altorjay I. dr., Török I. dr., Kapros K. dr. Billroth Tivadar volt az első, aki részletesen beszámolt műtéti veszteségeiről, balsikereiről. Az­óta a világirodalomban ez az őszinteség kötelezővé vált. Az ilyen jellegű kimutatások, ha elég hosszú időszakot ölelnek fel, jó betekintést adnak egy-egy intézet munkájába és a sebészet teljesítményeinek alakulásába. Az a 15 év, amelyről beszámolunk, nem kis idő egy klinika életében, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a munka feltételei személyi és tár­gyi tekintetben ismételten módosultak. Ezt igye­keztünk kifejezni a 15 év három egyenlő periódus­ra való felosztásával. Közleményünk még inkább tükrözné a változásokat, ha ezeket a megelőző 15 évre vonatkozó adatokkal vethetnénk össze, de le­hetőség hiányában ezt arra az időre kell hagynunk, amikoris valaki a következő 15 évet az itt közlendő adatokkal hasonlítja majd össze. Bevezetésül ismertetjük a klinika járóbeteg­forgalmának alakulását. A 15 év alatt járóbetegrendelésünkön 103 036 beteg fordult meg. A betegforgalom csaknem évről évre emelkedést mutat. A baleseti anyag arányos növekedése is szemlélteti városunk fokozatos ipa­rosodását, közúti forgalmának növekedését és a mezőgazdaság gépesítését. A társadalombiztosítás kiterjedésére is enged­nek következtetni adataink. E szempontból külön figyelmet érdemel a táblázat 1961—1962. évi ro­vata. A betegforgalom gyors emelkedése abból adó­dott, hogy ez időtől kezdve intézetünk is bekapcso­lódott a területi szakrendelés hálózatába. Bár nem tartozik szorosan ide, a számok gyors növekedése arra utal, hogy a rendelőintézeti appa­rátus egymaga nem volt — nem is lehetett — ké­pes eleget tenni a megnövekedett feladatoknak. A 2. sz. táblázaton bemutatjuk a klinikára fel­vett és az azok közül elhalálozott betegek számát. A feldolgozott 15 év alatt 43 910 beteget ápoltunk. Ebből elhalt intézetünkben 775, az ápoltak 1,7%-a. A részletesebb feldolgozás során kitűnt azonban, hogy a 775 halálesetből 176 betegen nagyobb be­avatkozás nem is történt a halált megelőzően: el­haltak, jóformán anélkül, hogy egy sebtoiletten, suturán, extensio felszerelésén, urológiai rutin vizs­gálatokon, megfigyelésen kívül történt volna velük valami. Ezek nagy része incurabilis betegként ke­rült az osztályokra, ezért voltaképpen nincs is he­lyük a műtéti veszteségek rovatában. A műtét nél­kül elhalt betegek kórisméjét tünteti fel az 1. sz. ábra. Megállapítható, hogy pl. a tetanusos bete­gek száma az utolsó 5 évben felére csökkent. Fel­tűnő a súlyos koponya- és agysérültek számának csökkenése is. Ez utóbbi oka, hogy ezeket a bete­geket az időközben történt megegyezések alapján átadjuk a velünk egy épületben működő II. sz. Se­bészeti Klinikának, melynek egyik profilja az agy­sebészet. A polytraumatizált betegek száma az első 5 évben azért magasabb, mert a háborút követő években gyakrabban fordult elő, hogy tanyai gye­rekek elhányódott robbanó eszközök birtokába ke-

Next

/
Thumbnails
Contents