Orvosi Hetilap, 1966. május (107. évfolyam, 18-22. szám)

1966-05-01 / 18. szám - Tóth Béla: Vilmon Gyula (1897-1966)

1 ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS i 857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. * DARABOS PÁL DR. * FISCHER ANTAL DR. . HIRSCHLER IMRE DR. LENART GYÖRGY D R. * SÓS JÓZSEF D R. * SZÁNTÓ GYÖRGY D R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR.*FORRAI JENŐ DR. 107. ÉVFOLYAM 18. SZÁM, 1966. MÁJUS 1. Vilmon Gyula dr. (1897—1966) Kiváló embert, a hazai egészségügy fáradha­tatlan harcosát, a korszerű szocialista egészségügyi szervezés ihletett szószólóját gyászolja a magyar orvostársadalom Vilmon Gyula dr. személyében. Nehéz megbarátkozni a gondolattal, hogy értekez­leteken, tudományos tanácskozásokon, megbeszélé­seken nem láthatjuk többé kedves, szerény egyéni­ségét, nélkülöznünk kell megértő emberségét, jósá­gos humorát, tapasztalatait és tanácsait. Vilmon Gyula dr. 1897. március 31-én Alsóhá­moron született. Életpályája küzdelmek közepette indult, hiszen az első világháború kezdetén érett­ségizett és mostoha anyagi viszonyai miatt nem kezdhette meg egyetemi tanulmányait. Elhatározása azonban, hogy bármi áron is orvos lesz, erős volt, és ebben a front veszedelmei, a hadifogság nélkü­lözései sem törték meg és szerencsés hazatérte után, nyomban megkezdte tanulmányait. Akarat­erőre, kitartásra változatlanul szüksége volt: tanfo­lyamokat szervezve, előadásokat tartva, iparosta­nulók oktatását vállalva „tanulva tanított”, hogy orvos lehessen. Életkörülményei, küzdelmei már nagyon korán a szociális és egészségügyi viszonyok közti összefüg­gések felé irányították figyelmét. Másodéves orvos­növendék korában az Egyetemi Szociálpolitikai In­tézet munkatársa lett. A társadalomegészségügy fontossága oly mélyen ragadta meg figyelmét, hogy a belgyógyászat iránti alig titkolt érdeklődésével is felhagyott, hogy minél teljesebben foglalkozhassék közegészségüggyel, egészségügyi szervező munká­val és mindez a buzgalom olyan korban támadt benne, amikor a tisztiorvos a nemzet napszámosa volt és nem lehetett a higiénikus munka becsületé­ről beszélni. Vilmon Gyulát elkeserítették az ország társadalmi és egészségügyi viszonyai, de az elma­radottság, a betegség, nyomor soha nem vált meg­szokottá számára és nem hódolt annak a fatalista közönynek, amely a jobb meggyőződésű higiénikus orvosokat is fásulttá és tehetetlenné tette. Az 1930-as évek elején Salgótarján tisztiorvosa lett és 6 éves működése alatt megszervezte a bányaváros­ka egészségvédelmi szolgálatát, harcba indult a szo­ciális viszonyok javításáért, napközi otthonos óvo­dák létesítéséért és a helyi szegényház újjáépíté­séért. Már ebben az időben felismerte, hogy a köz­egészségügyi munka eredményességéhez nem ele­gendő a szaktevékenység, szervezett, jól átgondolt és az egész országra kiterjedő egészségügyi hálózat hiányában, különösen fontos a társadalom erőinek mozgósítása a legelemibb egészségügyi szükségletek kielégítésére. Természetesen a társadalmi háttérnek ebben az időben egészen más volt a jellege és sze­repe az egészségügyi politikában, mint ma. Aktívan részt vett az Egészségvédő Egyesület munkájában, előadásokat tartott az üzemekben, bányatelepeken, iskolákban a környezet és az egyén higiénéjének fontosságáról és széles körű tevékenységet folyta­tott annak érdekében, hogy a kormányzati körök­ben, társadalomban érdeklődést ébresszen az egész­ségügy iránt. Későbbi munkahelyein, így Nyitra—Pozsony „közigazgatásilag ideiglenesen egyesített” megyék, majd Bács-Bodrog megye tisztifőorvosaként első­sorban egészségügyi szervezői munkát végzett, az egészségvédelmi hálózat kiépítésén, a jobb egész­ségügyi ellátás biztosításán munkálkodott. Amidőn 1944 végén, mint közegészségügyi főfelügyelőt arra utasították, hogy Nyugatra távozzék — nem akar­va elhagyni hazáját, népét és munkáját — megta­52 KÖíntYIÁRA

Next

/
Thumbnails
Contents