Orvosi Hetilap, 1966. július (107. évfolyam, 27-31. szám)

1966-07-03 / 27. szám - Hirschler Imre: Az oralis anticoncepció

ORVOSI HETILAP lír­g aZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR • DARABOS PÁL DR. * FISCHER ANTAL DR. • HIRSCHLER IMRE DR. LENÁRT GYÖRGY DR *­ SÓS JÓZSEF D­R. ♦ SZÁNTÓ GYÖRGY D­R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D­R.­­ Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR.*FORRAI JENŐ DR. 107. ÉVFOLYAM 27. SZÁM, 1966. JÚLIUS 3. Központi Állami Kórház Az oralis anticonceptio* Hirschler Imre dr. A szülészetnek legégetőbb és legnagyobb hord­erejű problémái a szülések rendkívül alacsony és a művi vetélések rendkívül magas száma. Sokan igyekeztek ezeket egy kérdéssé egyszerűsíteni és a művi vetélések engedélyezését, továbbá a védeke­zési propagandát okolni a születésszám csökkené­séért. A valóság azonban az, hogy hazánkban a szülések korlátozása a századfordulón megkezdő­dött, a korábbi 45%p-ről 40%o-re csökkent, ettől kezdve a harmincas években már fokozatosan a fe­lére, 1936—1940 között 20%C-re szállt le. Pedig ez­­időben mind a művi vetélést — az orvosilag indi­káltaktól eltekintve —, mind fogamzásgátló szerek forgalombahozatalát szigorú törvények tiltották. A józanul gondolkozók számára ma már világos, hogy a művi vetélés és fogamzásgátlás nem oka, hanem eszköze a születésszabályozásnak. A születésszabályozás okait, a benne szereplő társadalmi, gazdasági, psychológiai tényezők jelen­tőségét világszerte széles körű demographiai kuta­tás igyekezett feltárni (1., 2.); hazai demographu­­saink különös figyelemmel keresték a magyaror­szági születések alakulásának magyarázatát (3., 4., 5., 6.) A felszabadulást követő politikai változás utat nyitott egy viszonylag nagyon gyors ütemű gazdasági-társadalmi fejlődésnek. A növekvő ipa­rosodás magával hozta az urbanisatiót: a falusi la­kosság nagy tömegei telepedtek városokba, súlyos­bítva az amúgy is nehéz lakáshelyzetet. Ledőltek a nők tanulását, fejlődését, elhelyezkedését gátló aka­dályok: a nők magasabb műveltséget, szakképzett­séget szerezhettek, szabadon választhatták meg foglalkozásukat, egyre nagyobb számban vállaltak munkát. Javult országos viszonylatban az életszín­vonal, emelkedett az általános műveltség. Mindezek a társadalom haladásának, fejlődésének jellemzői, ellenük küzdeni nem is lehet, nem is indokolt. Ugyanakkor valamennyi tényező közismerten csök­kenti a születéseket (7). Tetejébe az alacsony csalá­di pótlék miatt igen nagy az életszínvonal különb­ség a gyermekes és gyermektelen családok között. Örvendetesnek kell tartani, hogy az alacsony születési szám és ennek előrelátható következmé­nyei országos érdeklődést keltettek és még irodal­mi lapjainkban is széles körű viták indultak. Meg­szűnt az a naiv szemlélet, amely a szülészorvosok­tól és az abortusbizottságok lebeszélő képességétől várt változást. Világossá vált, hogy jól megfontolt, kellően előkészített népesedéspolitikai intézkedé­sekre van szükség. Nagy jelentősége van a terhes­gondozásnak, a szülési segélynek, a szülési szabad­ság meghosszabbításának, a bölcsődei-óvodai háló­zat bővítésének, de ezeket újabb, még hatásosabb intézkedéseknek kell követnie. Lakáskiutalást első­sorban gyermekes és gyermeket váró házaspárok kapjanak. Családi pótlék indokolt már az első gyer­meknél, mert az életszínvonal esése ilyenkor a leg­jelentősebb. Törekedni kell a családi pótlék meg­felelő felemelésével a gyermektelen és gyermekes családok közötti életszínvonal különbség kiegyen­lítésére. Minthogy a gyermekszülés és nevelés tár­sadalmunk egészének érdekét szolgáló hasznos te­vékenység, talán meg lehetne oldani a nők munka­idejének gyermekei számával arányban álló csök­kentését. Világos, hogy mindezek megvalósításának előfeltétele, hogy a nemzeti jövedelem emelkedjék, ehhez pedig az egész társadalom szorgos, lelkiis­meretes munkájára és az anyagi javak megbecsü­lésére van szükség. Nem elsősorban a szülészeken múlik tehát a születésszám emelkedése, de azért magatartásuk. * A szerkesztőség felkérésére írt tanulmány.

Next