Orvosi Hetilap, 1966. július (107. évfolyam, 27-31. szám)

1966-07-03 / 27. szám - Hirschler Imre: Az oralis anticoncepció

ORVOSI HETILAP állásfoglalásuk mégis lényeges szerepet játszhat. Helyesnek tartom a művi vetélés veszélyeinek is­mertetését, helytelennek ezek ijesztő eltúlzását. A gyermek jelentőségének tudatosítása mind a nő boldogsága, mind a házasság értelme szempontjá­ból sokkal lényegesebb. A szülési kedv fokozása ér­dekében sokat jelent, ha a terhesek a rendelőkben, a szülészeti osztályokon érzik az őket jogosan meg­illető megbecsülést, tiszteletet. Ez nem mindenütt valósult meg. A szülési veszélyek elhárításában büszkék lehetünk eredményeinkre: nemzetközi ösz­­szehasonlításban is kitűnőek a szüléssel kapcsola­tos halálozás és megbetegedés arányai. Viszont ke­veset tettünk a szülési fájdalomcsillapítás érdeké­ben, módszereinek elterjesztésében, feltételeinek biztosításában, pedig ez is tényező a szülési kedv fokozásában. A fogamzásgátlás helyzete A magyar orvostársadalom nem háríthatja el felelősségét a művi abortusok magas száma miatt. Hazánkban évenként 170 ezernél is több terhesség­megszakítás történik. Nyomasztó gond ez, ma ta­lán a legsúlyosabb „népbetegség”. Tetemes számú kórházi ágyat köt le, igénybe veszi az orvosok más területen is hasznosítható munkaerejét, elvonja az anyát, feleségét családjától, jelentős kiesés kelet­kezik a termelésben is. Az kétségtelen, hogy az engedélyezés a művi abor­­tusokkal kapcsolatos morbiditást és mortalitást jelen­tősen csökkentette (8). 1963-ban 174 000 legális művi abortusból 4, 34 300 ún. spontán abortusból (e rovatban bújnak el a még meglevő kriminális abortusok) 22 volt halálos kimenetelű. 1956-ban még 83 volt a halálos esetek száma (9). Lényegesen csökkent a súlyosabb szövődmények előfordulása is, de még mindig 200—250 perforatio történik és ezek 35—40%-ában méhcsonko­­lásra kerül sor. Az országos statisztika szerint a korai szövődmények (láz, vérzés) miatt cca. 1,5% került újra­­felvételre, egyes intézetekben magasabb a szövődmé­nyek száma (10). Nem könnyű statisztikailag értékel­ni a késői szövődmények előfordulását: nehéz felmér­ni a művi abortusok jelentőségét, bizonyítani az oki összefüggéseket spontán vetélések, szülési szövődmé­nyek, endokrin és idegrendszeri zavarok keletkezésé­ben. Azt mindenképpen jogosan állapíthatjuk meg, hogy a terhesség művi megszakítása intézeti viszo­nyok között sem vált veszélytelenné, a művi abor­tusok ellen küzdeni kell. Nem az abortus törvény korlátozásával, mert ez csak a kriminális abortu­sok számát növelné, hanem elsősorban a szülési kedv fokozásával, másrészt a fogamzásgátlás elter­jesztésével. A művi abortusok engedélyezésével egyidőben széles körű propaganda indult a születésszabályo­zás egyetlen helyes módjának, a fogamzásgátlásnak érdekében. Felelősségünk — az egész magyar or­vostársadalomé és egészségügyi szervezésé — ott van, hogy ez a propaganda eredménytelen maradt: a művi abortusok száma 1956-ban 82 500 volt, 1963- ban pedig 173 800! A művi vetélést végeztető nők közül 1960-ban 48,4, 1964-ben 46% nem védekezett egyáltalán (5, 9), a többiek között is az esetek­­ részében a védekezés elmulasztása miatt keletke­zett terhesség. A fogamzásgátló szerek fogyasztása alapján a rendszeresen védekező házaspárok, illet­ve nők számát mindössze 20—30%-ra lehet becsülni (11). Pedig milliót is meghaladó példányszámban jelentek meg brosúrák és könyvek, amelyek agitá­­ciót fejtettek ki a védekezés érdekében (12, 13, 7, 14, 15, 16, 17); cikkek jelentek meg az egészségügyi lapokban (18, 19, 20), amelyek az egészségügyi dol­gozókat kívánták mozgósítani a védekezés propa­gandájára, felvilágosító film is készült az abortus elleni küzdelem támogatására. Igen nagyarányú volt az előadásos propaganda is. Az eredménytelenség egyik oka az — vélemé­nyem szerint —, hogy az anticonceptio kérdésével kizárólag a szülészek foglalkoztak. Így az agitáció érthető módon a nők felé fordult, csak a nők szá­mára alkalmas védekezési eljárásokat propagáltuk, ezek között is leginkább a pesszárium + zselé mód­szert, mint amelyet világszerte a legjobbnak minő­sítettek hygienicus, psychés és biztonsági szempont­ból egyaránt (1). Ennek ajánlása során összehason­lítottuk e módszert a többiekkel és az ilyen össze­hasonlítás a hátrányok felsorolásával megingatja az egyéb eljárásokba vetett bizalmat. Pedig a fej­lett civilisatiójú országokban is, ahol a védekezés propagandájának évtizedes hagyományai vannak (USA, Anglia), a védekezés fő eszköze a coitus in­terruptus és a condom maradt, és mindössze a há­zaspárok 8—12%-a védekezett pesszáriummal. Le kell vonnunk azt a tanulságot, hogy a védekezés kérdését a szülészek ügyéből az egész társadalom feladatává kell tenni. Döntő nem a védekezés mód­ja, hanem a szándék felébresztése a védekezésre. A legrosszabb, legkevésbé hatásos védekezési eljá­rásnak is vannak eredményei, minden eszköz jobb, mint a felelőtlen, lelkiismeretlen és káros kö­zömbösség. Az eredménytelenség másik oka, hogy a fo­gamzásgátló eszközök választéka nem nagy, minő­ségük sokszor kifogásolható és beszerzésük sem mindig könnyű. A Timidon tabletta és zselé az In­ternational Planned Parenthood Federation tudo­mányos laboratóriumának megállapítása szerint a használhatóság alsó határán van. A kitűnő minő­ségű Pálma-pesszárium sokszor volt hiánycikk. Az abortusok magas száma, a védekezés alacsony szín­vonala érthetővé teszi, hogy nagy érdeklődéssel fordultunk az újabb anticonceptiós eljárások felé. Új fogamzásgátló módszerek Az utolsó évtizedben széles körű kutatás tár­gyává tették a reproductio egész élettani folyama­tát és keresték azokat a támadási pontokat, ahol a fogamzásgátlás érdekében hatásosan lehet beavat­kozni (21, 22, 23, 24). A kutatások indító oka első­sorban az volt, hogy eszközöket találjanak a világ népessége „robbanásszerű” szaporodásának vissza­szorítására, tehát inkább földrészek és nemzetek, mint egyes emberek számára keresték a megoldást. Különösképpen kívánatosnak látszott olyan szer előállítása, amelynek bevétele a termékenyítő.

Next