Orvosi Hetilap, 1966. szeptember (107. évfolyam, 36-39. szám)
1966-09-04 / 36. szám - Rex-Kiss Béla: A vércsoportvizsgálatokról származásmegállapítási ügyekben
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította : MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL D R. * HIRSCHLER IMRE DR. LENART GYÖRGY D R. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY D R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. * FORRAI JENŐ DR. 107. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM, 1966. SZEPTEMBER 4. Budapesti Orvostudományi Egyetem, Igazságügyi-orvostani Intézet (igazgató: Ökrös Sándor dr.) , vércsoportvizsgálatokról, származásmegállapítási ügyekben Ilex-Kiss Béla dr. E lap hasábjain elég régen esett szó az öröklésbiológiai (közelebbről: vércsoportszerológiai) vizsgálatok alkalmazásáról származásmegállapítási ügyekben (1—5), így időszerűnek látszik, hogy beszámoljunk ennek a fontos igazságügyi-orvostani munkaterületnek mai állásáról. Ezenkívül erre késztet az a körülmény is, hogy mindennapos szakértői tevékenykedésünk során tájékozatlanság tapasztalható nemcsak az érdekeltek, hanem az orvosok körében is. Pedig a származás vitás voltának a kérdése olykor az általános orvosi gyakorlat során is felmerül. Ugyanis elsősorban az orvoshoz fordulnak kételyeikkel a házasságon belül (de még inkább azon kívül) született gyermekük atyaságát illetően i a férfiak felvilágosítást, tanácsot kérve. Ilyen irányú kételyek jelentkezéséhez hozzájárul az is, hogy ma már a véradómozgalom igen kiterjedt és sok embernél történik vércsoportmeghatározás. Egyeseknek már elegendő annyi is, ha megtudják, hogy pl. ők A csoportnak, gyermekük pedig 0, s rögtön az a gyanújuk támad, hogy gyermeküknek esetleg más az apja. A helytelen tájékoztatás az orvos részéről természetesen fokozhatja a gyanút, vagy a vércsoportvizsgálatok által elérhető eredmény tekintetében adott helytelen felvilágosítás akadályozhatja a felmerült probléma minél előbbi megoldását, tisztázását. Jelen közleményben választ igyekszem adni azokra a kérdésekre, amelyek az utóbbi időben — elsősorban orvosok részéről — leggyakrabban felmerültek. Bevezetésképpen beszélnünk kell röviden a vér-, ill. a szérumcsoport rendszerekről, amelyeknek vizsgálata teszi lehetővé, hogy a vitás származás kérdésében minden szubjektivitástól mentesen állást foglalhassunk. 1. Milyen vércsoport rendszerek nyernek alkalmazást származásmegállapítási vérvizsgálatokban? A fajspecifikus fehérjedifferenciálás felismerése a század elején megnyitotta az útját a különféle fajú élőlények szerológiai módszerekkel való elkülönítésének. A vércsoportok felfedezése a századfordulóban egy nem kevésbé jelentős kutatási iránynak vetette meg az alapját:az élőlények egyéni differenciálhatóságának ugyanazon fajon belül. Ez tette lehetővé, hogy egyedeket szöveteik közötti biokémiai különbségek alapján csoportokba oszthassunk. A csoportspecifikus jellegek korlátozott száma miatt természetesen eleinte ez csak néhány csoportot jelentett, mégis gyorsan felismerték ennek a vizsgálati módszernek messze kiható jelentőségét, nevezetesen azt, hogy a megkülönböztető jellegek számának mindennemű emelkedése a csoportosítási lehetőségek kiterjesztését eredményezheti, amelynek eredményeként lehetővé fog válni minden egyes élőlény egyedi megkülönböztetése. Ezen az útonaz ApA-i alcsoportok, az MN- és P-vércsoport rendszerek felfedezése (1911-ben, Ml. 1927-ben) voltak az első lépések. Ezeket követte az Rh-vércsoport rendszer antigénkomplexumának, és az ezzel összefüggő ellenanyag féleségeknek a felfedezése az 1939 utáni években. Az emberi vér alakos elemeinek intenzív vizsgálata volt a folytatás és ez egy egész sor további vörösvérsejt-tulajdonság és vércsoport rendszer felfedezéséhez vezetett (Duffy, Lewis, Lutheran, Kell, Kidd stb.). Mindezekre a jellegekre jellemzőnekbizonyult, hogy öröklési szabályoknak vannak alávetve és generációkon keresztül mindig kimutathatók. Megállapítható, hogy a vércsoportok felfedezését követő 5 évtized csaknem