Orvosi Hetilap, 1966. december (107. évfolyam, 49-52. szám)

1966-12-04 / 49. szám - Bach Imre: A konyhasó az emberi táplálkozásban

2306 ORVOSI HETILAP Dámában. Az ott lakó maszai négerek — e szerzők megállapítása szerint — sohasem szenvednek a szív koszorúsereinek megbetegedésében. A törzsbeli fiatalok életerős, harcias emberek, akiknek fizikai teljesítőképessége tréning nélkül is sok esetben eléri az olimpiai sportolók színvonalát, noha a főleg húsból és tejből álló táplálékukat sohasem sózzák, sőt, nyelvükben a konyhasó fogalmára még szavuk sincs. Mindenesetre ez az adat is azt bizonyítja, hogy a táplálék természetes sótartalma elegendő a nátriumegyensúly fenntartásához. Dahl (8) részletesen foglalkozott azzal a problémával, vajon az ételekhez adott konyhasó, illetve a sózás mellőzése okoz-e valamiféle káros hatást. Számos fiziológiai és biológiai vizsgálatot végzett nátriummegszorítás alatt, de lényeges elváltozásokat nem talált. Megvizsgálta az alapanyagcsere, az elektrokardiogramm, a vizelet, az ureum clearance viselkedését, a haematológiai állandókat, a haematokrit, a haemoglobin, a vörösvérsejtszám, a fehérvérsejtszám értékeket, a qualitatív vérkép esetleges eltolódását, a teljes cirkuláló eosinophilek számát, a vérsejtsüllyedés értékét, a vérplasmában a káliumot, magnesiumot, a plasma széndioxid-kötőképességét, fehérjetartalmát stb., de szignifikáns értékelváltozásokat nem talált. A mellékvesekéreg funkcióit is vizsgálta olyan egyénnél, aki négy éven át napi 100—150 mg nátriumnál többet nem fogyasztott. E betegnél a mellékvesekéreg-funkció is normális maradt. A több hétig, esetleg több hónapig nátriumszegény diétát fogyasztó egyének plasmájában csupán a nátriumtartalom csökkenését találta. A statisztikai analízis 25 egyén esetében szignifikáns eltérést mutatott. Átlagosan 144 maegről 142,2 maeg-re csökkent a plasma nátriumtartalma. Ugyancsak csökkent a teljes kicserélhető nátrium mennyisége 4,5%-kal, a kicserélhető klór mennyisége pedig átlagosan 9%-kal. Ez a nátrium és klór kicserélhetőségére vonatkozó változás rendszerint a nátriummentes diéta megkezdése utáni első vagy második héten volt kimutatható. További csökkenés nem volt észlelhető; ezek az értékek állandó szinten maradtak. Dahl (8) ezzel kapcsolatban megjegyzi, lehetséges, hogy az a csökkenés, amelyet a konyhasó-megszorítás után észlelt, nem is abnormális, mert tulajdonképpen azok az értékek, amelyeket mi normálisnak fogadunk el, magasak, minthogy tartósan a szükségesnél sokkal több konyhasót fogyasztunk. Egyes állatkísérleti adatok látszólag ellentétben vannak Dahl (8) megfigyeléseivel, melyek szerint szükségtelen a konyhasó hozzáadása az ételekhez. Eisenstein és Hartroft (10) azt tapasztalta, hogy teljesen sótalan diéta mellett nemcsak a serum nátriumszintje csökkent, hanem az állatok növekedése is megakadt. A teljesen nátriummentes diétával szerzett tapasztalatok természetesen nem hasonlíthatók össze a nátriumszegény vagy nátrium-megszorításos diétával kapott adatokkal, hisz minimális mennyiségű nátriumchlorid hozzáadása a táplálékhoz már megszüntette az állatok növekedésének gátlását. Dahl (8) azon felfogását, hogy a nátriumszegény diéta veszélytelen, illetve, hogy nátriumchlorid hozzáadása az ételekhez felesleges, megerősítik Peschel (23) és Lohmann—Peschel (18) észlelései, akik hosszú időn át rizs diétán tartott betegekben jelentősebb elektrolyt-elváltozást nem észleltek. Súlyosabb veseelváltozásokban szenvedő hypertoniás betegekben a konyhasómentes diéta alkalmazásakor mindenesetre elővigyázatosságra van szükség. Előfordulhat persze bizonyos betegségekben vagy egyes állapotokban, hogy a heveny nátriumveszteség veszélybe sodorja az egyént, és nyilvánvaló, hogy az akut nátriumveszteség könnyebben okozhat bajt sótalan vagy nagyon nátriumszegény diétán tartott betegeknek. Ilyen állapotok elsősorban: mellékvesekéreg-elégtelenség, diabetikus acidosis, hányásokkal járó állapotok,sóvesztéses nephritis, gastrointestinalis fisztula stb. Dahl (8) felfogását, hogy az ételek sózása nem szükséges az egészség fenntartásához, osztja Kaunitz is (15). Szerinte a konyhasó használata éppen olyan szokás, mint más élvezeti cikknek, ízesítőnek a használata. Említi egy antropológusnak, Holmbergnek az adatát (13) a kelet-bolíviai simone indiánokról. Ez a törzs főleg vadásznép, és nem ismerte a sót, amíg egy kutató meg nem ismertette velük. A só annyira ízlett nekik, hogy nem is akartak többé lemondani róla, éppen úgy, mint sokan, akik megismerték a nikotint, a kávét vagy más élvezeti cikket, és makacsul ragaszkodnak hozzá. Kaunitz (15) még egy nagyon érdekes problémát vet fel: vajon az állandó sófogyasztás, ami a modern társadalom sajátja , de egyes primitív népeknél ismeretlen — stimulálja-e intellektuális kapacitásunkat? Feltehető, hogy a felső paleolit korban, sok évezreddel ezelőtt, az ember még nem használt sót a táplálékához. A cromagnoni barlangokban élő ember azonban mégis nagyfokú művészetről tett tanúbizonyságot. Intellektuálisan tehát valószínűleg egy szinten volt velünk, csupán tudásában különbözött tőlünk. A fent említett adatok arra mutatnak, hogy normális körülmények között egészségünk és teljesítőképességünk fenntartásához elegendő az a nátriummennyiség, amelyet tápanyagaink tartalmaznak. Az orvost azonban elsősorban az érdekli, káros-e ételeink rendszeres sózása? E kérdésnek az utóbbi időben jelentős aktualitást ad az a felismerés, hogy a hypertonia betegség, az essentiális hypertonia keletkezésében az elektrolytoknak és elsősorban a nátriumnak is szerepe van. Nem vitatott, hogy kísérleti állatokon hypertoniát lehet előidézni konyhasódús táplálékkal, és a hypertonia annál malignusabb, minél több sót fogyaszt az állat (21). Epidemiológiai vizsgálatok világszerte azt mutatták, hogy az emberi essentialis hypertonia előfordulása párhuzamos az átlagos konyhasófogyasztással, és ismeretlen azoknál a népeknél, amelyek nem élnek konyhasóval. Régen tudott dolog, hogy a konyhasó megvonása vérnyomáscsökkenést eredményez. Ambard (2), Allen (1) és Kempner (16) is konyhasómentes diétával kezelte