Orvosi Hetilap, 1967. január (108. évfolyam, 1-5. szám)

1967-01-01 / 1. szám - Bevezetés - A huszadik évfolyam

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította : MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL D R. * HIRSCHLE.R IMRE DR, LENÁRT GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D­R. * Szerkesztő: BRAUN PÁL D­R. Munkatársak: PAPP MIKLÓS D­R. * FORRAI JENŐ D­R. 108. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1967. JANUÁR 1. IQ?­ Fj£7 A HUSZADIK ÉVFOLYAM­o ^ A felszabadulás után újraindult Orvosi Hetilap huszadik évfolyamát bocsátjuk útnak. Az elmúlt évtized folyamán a He­­lap néhány orvostörténeti évfordulóját ünnepeltük és most mindennapi életünk folyamatában, a huszadik évfolyam küszöbén, íz élő múltunkra emlékezünk. E húsz évfolyam hű tükre a Hetilap mennyiségi és minőségi fejlődésének­ terjedelme és példányszáma növekedésének , rovatai cikkanyaga gyarapodásának és a szerkesztőség kritikai munkája méreteinek, amely több mint 12.000 kéziratból válogatta ki a s Zejtett közleményeket. E húsz évfolyamon nevelődött a ma élő magyar orvosnemzedékek derékhada, amely letéteményese a hazai orvostan jövőjének.­­ E húsz évfolyam hasábjain fiatal kórházi segédorvosok és alorvosok, klinikai tanársegédek és adjunktusok kórházi főorvosokká,­­­yetemi tanárokká nőttek és váltak a magyar orvostan megbecsült tagjaivá. A húsz évfolyam híven tükrözi azt a fejlődést, amelynek során az újraindítás kezdeti nehézségei után lépésről lépésre sikerült ■vostársadalmunk akkor már kiforrott generációit a lap építéséhez, arculata kialakításához lelkes részvevőként megnyerni, jg válva nevelőivé a nyomukba lépett és a hazai orvostan jövőjét képviselő fiatalabb nemzedékeknek. A Hetilap e két évtizedének évfolyamai így tükrözik az egymást váltó orvosnemzedékek cseréjét.­­ Míg az első esztendőkben kicsit rezignáltan még azt kellett írnunk, hogy a Hetilapot továbbképző közleményekkel támogató petemi tanárok száma nem éri el egy kéz ujjainak számát, addig ma már megelégedéssel mondhatjuk, hogy szerkesztői toborozá­­suk e téren nem volt eredménytelen. Munkatársaink készségesen és bővebben segítik a lap továbbképző funkcióját, de még mindig em elegendően, mert a gyors ütemben szaporodó ismeretanyag e közlemények számának további növelését követeli meg. Azzal, hogy felvirágzott orvosi könyvkiadásunk sokoldalúan és körültekintően elégíti ki a gyakorló orvos alapismereteinek­­újítására és bővítésére irányuló igényeit, mód nyílik arra, hogy a Hetilap a gyakorló orvos magasabb színtű továbbképzését te­­­tte egyik fő feladatának, ami egyben a specializált szakterületeken működők továbbképzése is. E magasabb szintű ismeretterjesztés körébe tartozik, annak egyik legjobb ismérve a legújabb, a könyvekben még nem feldob­­­ott ismeretek publikálása. A Hetilap e közleményei könyvirodalmunk további kiadásainak forrásául is szolgálnak. A lapnak f­él az alapvető funkciójáról az elmúlt évtizedek folyamán, amikor oly szerteágazó feladatkörét többször is felmértük, eddig­­ sok szó esett. A továbbképzés, ismeretterjesztés mellett kezdettől fogva legfontosabb teendőnknek tartottuk az orvosok irodalmi munkás­sa­inak serkentését, a medicina valamennyi ágát felölelő klinikai és kutatási tevékenység szorgalmazását, a publikálásra való öszt­önzést. Ugyanakkor szerkesztőségi apparátusunkkal és széleskörű lektori hálózatunkkal magas igényeket is igyekeztünk támasz­­ani a tanulmányok tartalmi és formai minősége érdekében. Ezzel törekedtünk hozzájárulni az irodalmi működés terére lépők neve­déhez és az ott tevékenykedők továbbképzéséhez- A lap, mint egyetlen hetenként megjelenő és széles olvasótáborral bíró folyóirat hazai publicitást már eleve szolgálja és eredményesen törekszik azt a határokon túl is biztosítani. Mindez azzal a kötelezett­­éggel jár, hogy szerkesztési elveinkben és gyakorlatunkban maximális igényességre törekedjünk. Néhány szót még szerkesztéspolitikánk általános érvényű kérdéséről. Szinte közhely ma már a hivatkozás a mind szűkebb őrületre szorítkozó specializálódásra az elméletben és gyakorlatban egyaránt. A tudomány életében nem újkeletű probléma ez, hiszen az elemző megfigyelés mindig is természetes iránya volt az ismeretszerzésnek s az egész soha nem érthető meg a részek vizs­gálata nélkül. Már Goethe is szembenézett e kérdéssel: „Hogy a természet millió jelensége el ne veszélyesen, kénytelen vagyok azokat önmagukban egymástól elválasztva vizsgálni. Később, ha összefüggéseiben szemlélem őket, szerves, eleven EGÉSSZÉ szedődnek össze". A t m másfél évszázad távolából hangzó szavak megszívlelendőek, mert az analízis és szintézis dialektikus egységéért szállnak síkra, és mert korunk tudományának megváltozott viszonyai között annak dezintegrálódása és az új ismeretek gyarapodása olyan k­ritikus szintet ért el, amely már-már veszélyezteti a tudományok egyetemességét. Az elmondottakat szem előtt tartva az Orvosi Hetilapnak, mint általános folyóiratnak nem lehet időszerűbb és sürgetőbb fel­­et, mint a részkutatások és ismeretek szintézise, az orvostan egyetemességének és integritásának képviselete. ^ •' -i .•!•@. fest szerkesztőség

Next