Orvosi Hetilap, 1967. január (108. évfolyam, 1-5. szám)
1967-01-01 / 1. szám - Bevezetés - A huszadik évfolyam
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította : MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL D R. * HIRSCHLE.R IMRE DR, LENÁRT GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. * FORRAI JENŐ DR. 108. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, 1967. JANUÁR 1. IQ? Fj£7 A HUSZADIK ÉVFOLYAMo ^ A felszabadulás után újraindult Orvosi Hetilap huszadik évfolyamát bocsátjuk útnak. Az elmúlt évtized folyamán a Helap néhány orvostörténeti évfordulóját ünnepeltük és most mindennapi életünk folyamatában, a huszadik évfolyam küszöbén, íz élő múltunkra emlékezünk. E húsz évfolyam hű tükre a Hetilap mennyiségi és minőségi fejlődésének terjedelme és példányszáma növekedésének , rovatai cikkanyaga gyarapodásának és a szerkesztőség kritikai munkája méreteinek, amely több mint 12.000 kéziratból válogatta ki a s Zejtett közleményeket. E húsz évfolyamon nevelődött a ma élő magyar orvosnemzedékek derékhada, amely letéteményese a hazai orvostan jövőjének. E húsz évfolyam hasábjain fiatal kórházi segédorvosok és alorvosok, klinikai tanársegédek és adjunktusok kórházi főorvosokká,yetemi tanárokká nőttek és váltak a magyar orvostan megbecsült tagjaivá. A húsz évfolyam híven tükrözi azt a fejlődést, amelynek során az újraindítás kezdeti nehézségei után lépésről lépésre sikerült ■vostársadalmunk akkor már kiforrott generációit a lap építéséhez, arculata kialakításához lelkes részvevőként megnyerni, jg válva nevelőivé a nyomukba lépett és a hazai orvostan jövőjét képviselő fiatalabb nemzedékeknek. A Hetilap e két évtizedének évfolyamai így tükrözik az egymást váltó orvosnemzedékek cseréjét. Míg az első esztendőkben kicsit rezignáltan még azt kellett írnunk, hogy a Hetilapot továbbképző közleményekkel támogató petemi tanárok száma nem éri el egy kéz ujjainak számát, addig ma már megelégedéssel mondhatjuk, hogy szerkesztői toborozásuk e téren nem volt eredménytelen. Munkatársaink készségesen és bővebben segítik a lap továbbképző funkcióját, de még mindig em elegendően, mert a gyors ütemben szaporodó ismeretanyag e közlemények számának további növelését követeli meg. Azzal, hogy felvirágzott orvosi könyvkiadásunk sokoldalúan és körültekintően elégíti ki a gyakorló orvos alapismereteinekújítására és bővítésére irányuló igényeit, mód nyílik arra, hogy a Hetilap a gyakorló orvos magasabb színtű továbbképzését tette egyik fő feladatának, ami egyben a specializált szakterületeken működők továbbképzése is. E magasabb szintű ismeretterjesztés körébe tartozik, annak egyik legjobb ismérve a legújabb, a könyvekben még nem feldobott ismeretek publikálása. A Hetilap e közleményei könyvirodalmunk további kiadásainak forrásául is szolgálnak. A lapnak fél az alapvető funkciójáról az elmúlt évtizedek folyamán, amikor oly szerteágazó feladatkörét többször is felmértük, eddig sok szó esett. A továbbképzés, ismeretterjesztés mellett kezdettől fogva legfontosabb teendőnknek tartottuk az orvosok irodalmi munkássainak serkentését, a medicina valamennyi ágát felölelő klinikai és kutatási tevékenység szorgalmazását, a publikálásra való ösztönzést. Ugyanakkor szerkesztőségi apparátusunkkal és széleskörű lektori hálózatunkkal magas igényeket is igyekeztünk támaszani a tanulmányok tartalmi és formai minősége érdekében. Ezzel törekedtünk hozzájárulni az irodalmi működés terére lépők nevedéhez és az ott tevékenykedők továbbképzéséhez- A lap, mint egyetlen hetenként megjelenő és széles olvasótáborral bíró folyóirat hazai publicitást már eleve szolgálja és eredményesen törekszik azt a határokon túl is biztosítani. Mindez azzal a kötelezettéggel jár, hogy szerkesztési elveinkben és gyakorlatunkban maximális igényességre törekedjünk. Néhány szót még szerkesztéspolitikánk általános érvényű kérdéséről. Szinte közhely ma már a hivatkozás a mind szűkebb őrületre szorítkozó specializálódásra az elméletben és gyakorlatban egyaránt. A tudomány életében nem újkeletű probléma ez, hiszen az elemző megfigyelés mindig is természetes iránya volt az ismeretszerzésnek s az egész soha nem érthető meg a részek vizsgálata nélkül. Már Goethe is szembenézett e kérdéssel: „Hogy a természet millió jelensége el ne veszélyesen, kénytelen vagyok azokat önmagukban egymástól elválasztva vizsgálni. Később, ha összefüggéseiben szemlélem őket, szerves, eleven EGÉSSZÉ szedődnek össze". A t m másfél évszázad távolából hangzó szavak megszívlelendőek, mert az analízis és szintézis dialektikus egységéért szállnak síkra, és mert korunk tudományának megváltozott viszonyai között annak dezintegrálódása és az új ismeretek gyarapodása olyan kritikus szintet ért el, amely már-már veszélyezteti a tudományok egyetemességét. Az elmondottakat szem előtt tartva az Orvosi Hetilapnak, mint általános folyóiratnak nem lehet időszerűbb és sürgetőbb felet, mint a részkutatások és ismeretek szintézise, az orvostan egyetemességének és integritásának képviselete. ^ •' -i .•!•@. fest szerkesztőség