Orvosi Hetilap, 1967. január (108. évfolyam, 1-5. szám)

1967-01-01 / 1. szám - Bevezetés - A huszadik évfolyam

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította : MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL D R. * HIRSCHLE.R IMRE DR, LENART GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D R. * Szerkesztő: BRAUN PÁL D R. Munkatársak: PAPP MIKLÓS D R. * FORRAI JENŐ D R. 108. ÉVFOLYAM, i. SZÁM. 1967. JANUÁR 1. IQ?- Fj£7 A HUSZADIK ÉVFOLYAM o ^ A felszabadulás után újraindult Orvosi Hetilap huszadik évfolyamát bocsátjuk útnak. Az elmúlt évtized folyamán a He- lap néhány orvostörténeti évfordulóját ünnepeltük és most mindennapi életünk folyamatában, a huszadik évfolyam küszöbén, ír élő múltunkra emlékezünk. E húsz évfolyam hü tükre a Hetilap mennyiségi és minőségi fejlődésének: terjedelme és példányszáma növekedésének ; rovatai cikkanyaga gyarapodásának és a szerkesztőség kritikai munkája méreteinek, amely több mint 12.000 kéziratból válogatta ki a 'ZZjtett közleményeket. E húsz évfolyamon nevelődött a ma élő magyar orvosnemzedékek derékhada, amely letéteményese a hazai orvostan jövőjének. ' E húsz évfolyam hasábjain fiatal kórházi segédorvosok és alorvosok, klinikai tanársegédek és adjunktusok kórházifőorvosokká, 1 yetemi tanárokká nőttek és váltak a magjar orvostan megbecsült tagjaivá. A húsz évfolyam híven tükröz} azt a fejlődést, amelynek során az újraindítás kezdeti nehézségei után lépésről lépésre sikerült ■vostársadalmunk akkor már kiforrott generációit a lap építéséhez, arculata kialakításához lelkes részvevőként megnyerni, jy válva nevelőivé a nyomukba lépett és a hazai orvostanjövőjét képviselő fiatalabb nemzedékeknek. A Hetilap e két évtizedének évfolyamai így tükrözik az egymást váltó orvosnemzedékek cseréjét. 1 Míg az első esztendőkben kicsit rezignáltan még azt kellett írnunk, hogy a Hetilapot továbbképző közleményekkel támogató yetemi tanárok száma nem éri el egy kéz njjainak számát, addig ma már megelégedéssel mondhatjuk, hogy szerkesztői toborozá- unk e téren nem volt eredménytelen. Munkatársaink készségesen és bővebben segítik a lap továbbképző funkcióját, de még mindig em elegendően, mert a gyors ütemben szaporodó ismeretanyag e közlemények számának további növelését követeli meg. Azzal, hogy felvirágzott orvosi könyvkiadásunk sokoldalúan és körültekintően elégíti ki a gyakorló orvos alapismereteinek 1újítására és bővítésére irányuló igényeit, mód nyílik arra, hogy a Hetilap a gyakorló orvos magasabb színtű továbbképzését te- 'tse egyik fő feladatának, ami egyben a specializált szakterületeken működők továbbképzése is. E magasabb szintű ismeretterjesztés körébe tartozik, annak egyik legjobb ismérve a legújabb, a könyvekben még nem feldol- 'ott ismeretek publikálása. A Hetilap e közleményei könyvirodalmunk további kiadásainak forrásául is szolgálnak. A lapnak ‘ öl az alapvető funkciójáról az elmúlt évtizedek folyamán, amikor oly szerteágazó feladatkörét többször is felmértük, eddig m sok szó esett. A továbbképzés, ismeretterjesztés mellett kezdettől fogva legfontosabb teendőnknek tartottuk az orvosok irodalmi munkás sá­lnak serkentését, a medicina valamennyi ágát felölelő klinikai és kutatási tevékenység szorgalmazását, a publikálásra való ösz~ inzést. Ugyanakkor szerkesztőségi apparátusunkkal és széleskörű lektori hálózatunkkal magas igényeket is igyekeztünk támasz- ani a tanulmányok tartalmi és formai minősége érdekében. Ezyel törekedtünk hozzájárulni az irodalmi működés terére lépők neve­déhez *s aZ ott tevékenykedők továbbképzéséhez- A lap, mint egyetlen hetenként megjelenő és széles olvasótáborral bíró folyóirat hazai publicitást már eleve szolgálja és eredményesen törekszik azt a határokon túl is biztosítani. Mindez aZZa^ a kötelezett- :ggel jár, hogy szerkesztési elveinkben és gyakorlatunkban maximális igényességre törekedjünk. Néhány szót még szerkesztéspolitikánk általános érvényű kérdéséről. Szinte közhely ma már a hivatkozás a mind szűkebb őrületre szorítkozó specializálódásra az elméletben és gyakorlatban egyaránt. A tudomány életében nem újkeletű probléma ez, hiszen az elemző megfigyelés mindig is természetes iránya volt az ismeretszerzésnek s az egész soha nem érthető meg a részek vizs­gálata nélkül. Már Goethe is szembenézett e kérdéssel: „Hogy a természet millió jelensége el ne veszelytsen, kénytelen vagyok azokat önmagukban egymástól elválasztva vizsgálni. Később, ha összefüggéseiben szemlélem őket, szerves, eleven EGÉSSZÉ szedődnek össze". A t?iásfél évszázad távolából hangzó szavak megszivlelendöek, mert az analízis és szintézis dialektikus egységéért szállnak síkra, és mert korunk tudományának megváltozott viszonyai között annak dezjntegrálódása és az új ismeretek gyarapodása olyan ’-mtikus szintet ért el, amely már-már veszélyezteti a tudományok egyetemességét. Az elmondottakat szem előtt tartva az Orvosi Hetilapnak, mint általános folyóiratnak nem lehet időszerűbb és sürgetőbb fel- ~ta mint a részkutatások és ismeretek szintézise, az orvostan egyetemességének és integritásának képviselete. ^ •' -i .•!•>; fest szerkesztőség

Next

/
Thumbnails
Contents