Orvosi Hetilap, 1967. január (108. évfolyam, 1-5. szám)
1967-01-01 / 1. szám - Benkő György: Az érrendszeri röntgenvizsgálatok modern módozatai
2 ORVOSI HETILAP Pécsi Orvostudományi Egyetem, Röntgenklinika (Igazgató: Benkő György dr.) Az érrendszeri röntgenvizsgálatok modern módozatai Benkő György dr. A „modern” szó igen gyakran és nem egyértelműen használt. Kritika nélküli alkalmazása az orvosi tevékenységben nagyon félrevezető lehet. Nem lehet modernnek nevezni egy eljárást csupán azért, mert az új, azaz a legutóbbi időben javasolták. A therápiában az új gyógymódok és gyógyszerek közül a jobbak szorítják ki a régieket. Az új diagnosztikai eljárásokkal bonyolultabb a helyzet, azok legtöbbször nem teszik feleslegessé a régieket, mert a diagnosztikai információk nyújtásának rendkívül sok útja és módja van, a sokoldalúság diagnosztikai biztonságot is jelent, s így az eljárások halmozódnak, egymás fölé rétegződnek. Számos régi módszer feledésbe merül, mert feleslegessé vált, de számos új is van, amely nem megy át a gyakorlatba. Hogy egy diagnosztikai eljárást modernnek nevezhessünk, a szó helyes orvosi értelmében, annak az ismérvei a következők: 1. Új vagy több információt nyújtson a maga területén, mint az addigi módszerek, vagy ha azonos teljesítményt nyújt, azt a beteg kisebb igénybevételével és kevesebb kockázattal érje el. 2. A módszert átlagos, jó szellemi és fizikai képességű (de nem különleges manualitású) szakemberek a megfelelő felszerelés birtokában, megtanulás és begyakorlás után rutinszerűen végezhessék, tehát a módszer széles körben el tudjon terjedni. 3. A módszer kockázata minél kisebb legyen, de legalábbis álljon arányban teljesítőképességével. Az érrendszer különböző szakaszai kontrasztábrázolására való törekvés nem új, gyakorlatilag egyidős a röntgenfotografálás elterjedésével. Hogy azonban az angiographia széles körben elterjedő röntgenvizsgálati módszer lehessen, annak néhány, ma már megvalósult (de most is tovább fejlődő) technikai előfeltétele volt, nevezetesen gyakorlatilag veszélytelen, magas jódtartalmú kontrasztanyag, röntgenfilm-gyorssorozatváltó berendezés, magasnyomású kontrasztanyagfecskendő, röntgenképerősítő és televízió, és nem utolsó sorban az érbe vezethető műanyagkatheter. Az angiographia kétségtelenül modern módszer, mert új, fontos, sőt, a diagnosztika számos területén nélkülözhetetlen és más módszerekkel meg nem szerezhető információt nyújt. Elég, ha csak a szív és az aorta fejlődési rendellenességeire, az agydaganatokra, az alsó végtag artériáinak betegségeire, a vese- és pancreasdaganatokra vagy a portarendszer ábrázolására gondolunk. Hogy azonban modern legyen a rutinszerűen végezhetőség és a legkisebb kockázat tekintetében is, az a radiológusokon, azok szemléletén és a szervezésen nyugszik. Tekintsünk el most a kathéteres, nyomásméréssel és gázanalízissel, tehát az ún. szívkathéterezéssel egybekötött angiocardiographiától, amit cardiológus és radiológus rendszerint közösen végez, továbbá a kisebb technikai feltételeket igénylő perifériás venographiától, s nézzük az arteriographiát, a kontrasztos érrendszeri vizsgálatok azon csoportját, amelyet elsősorban értünk angiographián. Két alapmódszer van, melynek segítségével a kontrasztanyagot az artériás rendszerbe juttathatjuk, az egyik a direkt punkciós, a másik az indirekt /catheteres. A direkt punkciós arteriographia kezdete a 20-as évekre nyúlik vissza, leggyakrabban űzött s carotis- és a femoralis-angiographia. A számos helyen ma is végzett perc után translumbalis aortographiát Dos Santos vezette be 1929-ben. Az első katheteres vizsgálatot Farinas végezte 1941-ben egy vastag tűn keresztül ureterkathetert vezetett be az art. femoralisba. Ezen eljárás hátránya, sőt veszélye, hogy a vastagabb tű által az artériafalban ejtett nyílást a vékonyabb katheter nem tömíti biztosan. Seldinger 1952-ben közölte módszerét. A róla elnevezett technika lényege, hogy az artériába vezetett fémkanült egy azon át bevezetett, hajlékony fémspirál segítségével cseréljük fel polyaethylen katheterrel. Ez a módszer az alapja az Edmann, Edholm és Seldinger által inaugurált szelektív technikának is, mely lehetővé teszi a katheter hegyének, sőt, hosszabb darabjának különböz artériákba (ágakba) történő bevezetését. A részütek leírása itt természetesen nem lehet feladatunk A rutinszerűen végezhetőség szempontjából . Seldinger-féle kathéteres technikának két igei, nagy előnye van a direkt punkciós eljárással szemben. Egyrészt, nyugodt munkalehetőséget biztosított tetszőleges időtartamra. A katheter biztosan fekszik az „eltömött” szűrcsatornájú érben, a beteg mozgatható, a különböző pozíciókban történő felvételsorozatok egymás után nyugodtan elvégezhetők, a filmek kidolgozása közben megvárható; ha a katheter periodikus átöblítése heparinos Ringeroldattal történik, a vizsgálat akár két óra hosszat is tarthat. Másrészt, ugyanazon behatolásból, ami leggyakrabban az art. femoralis, ritkábban azt art. axillaris, választott és ugyanazon vizsgálat alkalmával is cserélhető kaliberű és végkiképzésű kathéterrel gyakorlatilag a nagyvérkör egész artéria rendszere elérhető, beleértve a coronariákat, a bt kamrát és az agyi ereket is.