Orvosi Hetilap, 1967. január (108. évfolyam, 1-5. szám)

1967-01-01 / 1. szám - Benkő György: Az érrendszeri röntgenvizsgálatok modern módozatai

2 ORVOSI HETILAP Pécsi Orvostudományi Egyetem, Röntgenklinika (Igazgató: Benkő György dr.) Az érrendszeri röntgenvizsgálatok modern módozatai Benkő György dr. A „modern” szó igen gyakran és nem egyértel­műen használt. Kritika nélküli alkalmazása az or­vosi tevékenységben nagyon félrevezető lehet. Nem lehet modernnek nevezni egy eljárást csupán azért, mert az új, azaz a legutóbbi időben javasolták. A therápiában az új gyógymódok és gyógyszerek kö­zül a jobbak szorítják ki a régieket. Az új diagnosz­tikai eljárásokkal bonyolultabb a helyzet, azok leg­többször nem teszik feleslegessé a régieket, mert a diagnosztikai információk nyújtásának rendkívül sok útja és módja van, a sokoldalúság diagnoszti­kai biztonságot is jelent, s így az eljárások halmo­zódnak, egymás fölé rétegződnek. Számos régi mód­szer feledésbe merül, mert feleslegessé vált, de szá­mos új is van, amely nem megy át a gyakorlatba. Hogy egy diagnosztikai eljárást modernnek nevez­hessünk, a szó helyes orvosi értelmében, annak az ismérvei a következők: 1. Új vagy több információt nyújtson a maga területén, mint az addigi módsze­rek, vagy ha azonos teljesítményt nyújt, azt a be­teg kisebb igénybevételével és kevesebb kockázat­tal érje el. 2. A módszert átlagos, jó szellemi és fi­zikai képességű (de nem különleges manualitású) szakemberek a megfelelő felszerelés birtokában, megtanulás és begyakorlás után rutinszerűen vé­gezhessék, tehát a módszer széles körben el tudjon terjedni. 3. A módszer kockázata minél kisebb le­gyen, de legalábbis álljon arányban teljesítőképes­ségével. Az érrendszer különböző szakaszai kontraszt­ábrázolására való törekvés nem új, gyakorlatilag egyidős a röntgenfotografálás elterjedésével. Hogy azonban az angiographia széles körben elterjedő röntgenvizsgálati módszer lehessen, annak néhány, ma már megvalósult (de most is tovább fejlődő) technikai előfeltétele volt, nevezetesen gyakorlati­lag veszélytelen, magas jódtartalmú kontraszt­­anyag, röntgenfilm-gyorssorozatváltó berendezés, magasnyomású kontrasztanyagfecskendő, röntgen­képerősítő és televízió, és nem utolsó sorban az ér­be vezethető műanyagkatheter. Az angiographia kétségtelenül modern mód­szer, mert új, fontos, sőt, a diagnosztika számos te­rületén nélkülözhetetlen és más módszerekkel meg nem szerezhető információt nyújt. Elég, ha csak a szív és az aorta fejlődési rendellenességeire, az agy­daganatokra, az alsó végtag artériáinak beteg­ségeire, a vese- és pancreasdaganatokra vagy a portarendszer ábrázolására gondolunk. Hogy azon­ban modern legyen a rutinszerűen végezhetőség és a legkisebb kockázat tekintetében is, az a radioló­gusokon, azok szemléletén és a szervezésen nyug­szik. Tekintsünk el most a kathéteres, nyomásmé­réssel és gázanalízissel, tehát az ún. szívkathétere­­zéssel egybekötött angiocardiographiától, amit car­­diológus és radiológus rendszerint közösen végez, továbbá a kisebb technikai feltételeket igénylő pe­rifériás venographiától, s nézzük az arteriographiát, a kontrasztos érrendszeri vizsgálatok azon csoport­ját, amelyet elsősorban értünk angiographián. Két alapmódszer van, melynek segítségével a kontraszt­­anyagot az artériás rendszerbe juttathatjuk, az egyik a direkt punkciós, a másik az indirekt /cathe­teres. A direkt punkciós arteriographia kezdete a 20-as évekre nyúlik vissza, leggyakrabban űzött s carotis- és a femoralis-angiographia. A számos he­lyen ma is végzett perc után translumbalis aorto­graphiát Dos Santos vezette be 1929-ben. Az első katheteres vizsgálatot Farinas végezte 1941-ben egy vastag tűn keresztül ureterkathetert vezetett be az art. femoralisba. Ezen eljárás hátránya, sőt ve­szélye, hogy a vastagabb tű által az artériafalban ejtett nyílást a vékonyabb katheter nem tömíti biz­tosan. Seldinger 1952-ben közölte módszerét. A ró­la elnevezett technika lényege, hogy az artériába vezetett fémkanült egy azon át bevezetett, hajlé­kony fémspirál segítségével cseréljük fel poly­­aethylen katheterrel. Ez a módszer az alapja az Edmann, Edholm és Seldinger által inaugurált sze­lektív technikának is, mely lehetővé teszi a kathe­ter hegyének, sőt, hosszabb darabjának különböz artériákba (ágakba) történő bevezetését. A részü­­tek leírása itt természetesen nem lehet feladatunk A rutinszerűen végezhetőség szempontjából . Seldinger-féle kathéteres technikának két igei, nagy előnye van a direkt punkciós eljárással szem­ben. Egyrészt, nyugodt munkalehetőséget biztosí­tott tetszőleges időtartamra. A katheter biztosan fekszik az „eltömött” szűrcsatornájú érben, a beteg mozgatható, a különböző pozíciókban történő fel­vételsorozatok egymás után nyugodtan elvégezhe­tők, a filmek kidolgozása közben megvárható; ha a katheter periodikus átöblítése heparinos Ringer­­oldattal történik, a vizsgálat akár két óra hosszat is tarthat. Másrészt, ugyanazon behatolásból, ami leg­gyakrabban az art. femoralis, ritkábban azt art. axillaris, választott és ugyanazon vizsgálat alkal­mával is cserélhető kaliberű és végkiképzésű ka­théterrel gyakorlatilag a nagyvérkör egész artéria rendszere elérhető, beleértve a coronariákat, a bt kamrát és az agyi ereket is.

Next