Orvosi Hetilap, 1967. október (108. évfolyam, 40-44. szám)

1967-10-01 / 40. szám - Szarvas Ferenc: Az idült májgyulladás klinikumának időszerű kérdései

ORVOSI HETILAP Granulomatosus hepatitisek Különösen vitatható az egyébként elég mosto­hán kezelt granulomatosus hepatitisek idesorolása. Az összes többi forma közös vonása, hogy aetioló­­giájukban a hepatitis vírus szerepe valószínű vagy lehetséges. Schmid persistáló chronicus hepatitis né­ven a benignus lefolyási formákat, aktív chronikus hepatitis néven pedig a progressiv alakokat külö­níti el (34a). Az idült májgyulladás legtipikusabb reprezen­tánsa kétségkívül a primaer chronikus hepatitis. Általában, ha más kiegészítő megjelölést nem al­kalmazunk, ezt és a secundaer chronikus hepatitist értjük az idült májgyulladás elnevezés alatt. A se­cundaer chronikus hepatitis esetében az anamnesis­­ben található acut májgyulladásra vonatkozó adat, míg a primaerben nem, ami természetesen egyálta­lán nem zárja ki anakterikus hepatitis lehetőségét; e két forma különválasztását Magyar (23) joggal vitatja. Az idült recidiváló hepatitis elnevezés a jelleg­zetes lefolyású formára utal. Persistáló hepatitis esetében közvetlenül, latens szak közbeiktatása nél­kül következik be a heveny májgyulladás elhúzó­dása fél, egy évre, vagy hosszabb időre is. Spleno­­megaliás chronikus hepatitisben a lépmegnagyob­­bodás mellett hyperspleniás jelek lehetnek. A máj­­fibrosis a különféle chronikus hepatitisek klinikai gyógyulása után visszamaradó kép, tulajdonképpen ez nem tartozik egészen szigorúan nézve a chroni­kus hepatitisekhez. A lupoid hepatitist később kissé részletesebben elemezzük. Heveny májgyulladás előfordulása idült hepa­titises betegek anamnesisében szerzők szerint meg­lehetősen változó, magunk többszáz eset kapcsán 38%-ban találtuk. Nem tudjuk megmondani, mitől függ, hogy a heveny májgyulladás után kialakul-e idült hepatitis. Egyesek a korai felkeltést okolják (42). Magunk mintegy 400 idült májbeteg adatainak feldolgozása során arra a következtetésre jutottunk, hogy két vagy több májkárosító tényező együttes előfordulása különösen hajlamosít a chronikus he­patitis (sőt cirrhosis) kifejlődésére (34, 37, 40). Leg­gyakrabban alkoholizmus és hepatitis fordult elő együtt, vagyis úgy látszik, hogy a már előzetesen is károsodott májban könnyebben keletkezik idült gyulladás vírushepatitis után. A diagnosis eszközei A chronikus hepatitises betegek jól ismert pa­naszai : étvágytalanság, teltségérzés, epigastm­ális és máj táji fájdalom, székürítési zavarok mellett elég gyakran találunk allergiás diathesisre utaló jele­ket, különösen a kezdeti, latens stádiumban. Egy 59 éves férfibetegünk, akin 1967-ben portális cirrho­sis diagnosisát állítottuk fel, 1953-ban nutritiv al­lergia, 1955-ben pedig chronikus hepatitis kórismé­vel feküdt a klinikán. 50 év alatti idült hepatitises férfiak anamnesisében megfelelő rákérdezéssel 18%-ban találtuk a sexuális libido és 28%-ban a potencia csökkenését vagy hiányát. A fizikális leletből a többé-kevésbé kifejezett he­­­patomegaliát emelhetjük ki, a máj rendszerint nyo­másérzékeny is. A lép is tapintható lehet, különö­sen a splenomegaliás formában; ha azonban portá­lis hypertonia egyéb jelei is megvannak, akkor már klinikailag cirrhosisról van szó (24). Palmaris ery­thema anyagunkban 31%-ban, csillagnaevusok 3%­­ban fordultak elő. 50 év alatti férfiakon a szőrzet megritkulását, a virilis fanszőrzet pseudo-femininné válását 15%-ban, here­atrophiát 10%-ban láttunk. A máj betegségének kimutatására ajánlott több mint 500 laboratóriumi próba közül általában azo­kat érdemes elvégezni, amelyek viszonylag egysze­rűek, és legalábbis bizonyos következtetéseket le­vonhatunk belőlük a parenchymasejtek állapotára és a mesenchymális reakció mértékére vonatkozóan. Leghasználhatóbbnak látszanak az enzymvizsgála­­tok, a BSP-retentio, a vizelet terheléses vbg. vizs­gálata, a serum bilirubin, prothrombin aktivitás, thymol turbiditás, a fehérjeelektroforézis és újab­ban az immun pathológiai történésekre vonatkozó próbák. Hangsúlyozni kell, hogy nincsen olyan la­boratóriumi próba, amelynek a negativitása bizto­san kizárná idült hepatitis fennállását. Természe­tesen a progressiv esetekben és az acut shubokban nagyobb százalékban és intenzívebb pozitivitás várható. Dán és mtsainak (5) vizsgálatai szerint különösen a hyperfermentaemia jelzi a latens chro­nikus hepatitis aktiválódását, progressivvé válását. Egyelőre a radioaktív izotópok sem forradal­masították az idült májgyulladás diagnosztikáját. A lu8Au és a 13lJ-dal jelzett bengál vörös mellett ,15S- nel jelzett methionint és 35S-nel jelzett bromsulfa­­leint is ajánlottak (3, 4). Legjobbnak a 1­ ill-bengál­­vöröst tartják, mivel felvilágosítást ad a májsejtek excretorikus működéséről, és ugyanakkor scinti­­gráfiára is alkalmas. Chronikus hepatitisben a 1311- ben mál vörös eliminációs test is csak enyhe eltéré­seket mutat (3). Az idült májgyulladás kórisméjét tehát nem le­het biztonsággal felállítani a klinikai kép és a la­boratóriumi próbák alapján, hiszen hasonló képet látunk az ún. hepatosisokban, sőt a cirrhosis kez­deti stádiumában is. A diagnosis döntő tényezője a szövettani vizsgálat, amely egyúttal támpontot ad a progressivitás megítélésére, sőt, a therapia meg­választására is. A friss májszövet alkalmas enzym­­histochemiai (31), in vitro autoradiographiás (20), és elektronmikroszkópos (10, 33) vizsgálatokra is. A májbiopsiát végezhetjük vakon vagy célzottan, la­­paroscopia alkalmával (44, 47). Sajátos kórformák A primaer chronikus hepatitis egyik sajátos kli­nikai megjelenési formája a Mackay-féle lupoid he­patitis (14, 21, 28). Nevezik plasmasejtes hepatitis­nek, aktív juvenilis hepatitisnek is. Leginkább fia­tal nőkön jelentkező, ismeretlen aetiológiájú, lázzal, splenomegáliával, kifejezett gamma-globulin szapo­rulattal, gyakran icterussal és LE-sejt pozitivitással járó betegség. A szövettani képen intenzív lympho­­cytás és plasmasejtes infiltratio látszik. Jellemző

Next