Orvosi Hetilap, 1967. november (108. évfolyam, 45-48. szám)
1967-11-05 / 45. szám - A Nagy Október 50. évfordulójára
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: A LFÖLDY ZOLTÁN DR • DARABOS PAL D R. . FISCHER ANTAL DR. * HIRSCHLER IMRE D R. LENÁRT GYÖRGY DR . SÓS JÓZSEF DR. . SZÁNTÓ GYÖRGY DR Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. • Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. FORRAI JENŐ DR. 108. ÉVFOLYAM 45. SZÁM, 1967. NOVEMBER 5. A Nagy Október 50. évfordulójára E napokban a világ figyelme a Szovjetunió felé fordul. Az egykori Pétervárott kerek fél évszázaddal ezelőtt, 1917. november 7-én az Auróra cirkáló jelzésére rohamra indult az oroszországi proletariátus és győzelemre vezette a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. Az agyongyötört, elnyomott és megalázott orosz munkások és parasztok megtörték a kizsákmányolás, az elnyomás, az önkény örökkévalónak tűnő uralmát, s új fordulatot adtak az emberiség fejlődésének. 50 év egy ember múló életében hosszú, a történelem végtelen sodrában rövid idő. Mégis e történelmileg rövid idő alatt földünk valósággal megrázkódott, és alapjaiban változott meg: földrésznyi hatalmas ország területén öltöttek testet a szocializmus eszméi. S az új társadalom vonzása átjárta a világot. Az emberiségnek több mint egyharmada felszabadult a tőkés uralom alól és a szocializmus útjára lépett. Kialakult és legyőzhetetlenné vált a szocialista világrendszer, feltartóztathatatlanul folyik az imperializmus gyarmati rendszerének széthullása s a politikailag függetlenné vált államok harcot vívnak az imperializmus, a neokolonializmus ellen, hogy kivívják gazdasági függetlenségüket is. De a Szovjetunió léte hatását érezteti a tőkés országokban is, hiszen 50 év alatt mind anyagi-szellemi, mind társadalmi-politikai vonatkozásban nagy tekintélyű hatalommá vált, amely ösztönzi a haladó erők harcát és amelynek álláspontjával a világ minden részén számolni kell. Ezt demonstrálja például az a nyilatkozat is, amelyet C. P. Snow, híres angol író, tudós és politikus tett nemrégiben: — „A szovjet rendszer hatása” — állapította meg — „arra vezetett, hogy a mai kapitalizmus rugalmasabbá és alkalmazkodóbbá vált. Más szóval az Egyesült Államok és még nagyobb mértékben a nyugat-európai országok, mint pl. Nagy Britannia és a skandináv államok társadalmi és gazdasági struktúrájukban jelentősen különböznek attól, amivé lettek volna, ha a Szovjetunió sohasem létezik — megőrizve persze kapitalista fundamentumukat”. Öt évtized alatt a szovjet gazdaság és kultúra óriási nehézségekkel birkózott meg és a küzdelmek eredményeként nagy mélységekből nagy magasságokba ívelt. Szomorú örökség hárult fél évszázad előtt a győztes szocializmus építőire: minden képzeletet felülmúló gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális elmaradottság; a népesség 76%-a írástudatlan volt. Mindezt tetézték a betegségek, járványok, a rendkívül magas általános halálozási arány és csecsemőhalálozás. A súlyos küzdelem esztendei következtek a fennmaradásért és a továbbfejlődésért. Az országot, a népgazdaságot úgyszólván minden területén gyors iramban kellett fejleszteni. A lenini elvek alapján a fiatal szovjet állam úrrá is lett a nehézségeken. Az anyagi megerősödéssel, az életkörülmények javulásával párhuzamosan a forradalom eredményei szociális, kulturális és tudományos téren is kibontakoztak. Rövid idő alatt tízezer általános iskola létesült, s erélyes harcot indítottak az írástudatlanság ellen. Az elkövetkező évtizedben 50 millió felnőtt ember tanult meg írni és olvasni. A közoktatás, a művelődésügy nemcsak demokratizálódott és nem csupán kereteiben szélesült, hanem néhány évtized alatt színvonalban is elérte, sőt túlhaladta a fejlett tőkés országok oktatási viszonyait. 1960—1961 között már 2,4 millió diák tanult a szovjet egyetemeken és főiskolákon, négyszer annyi, mint Angliában, az NSZK-ban, Franciaországban és Olaszországban együttvéve. A hatalmas gépparkkal és energetikával, korszerű vegyiparral és elektronikával rendelkező országban gyors ütemben fejlődött a tudományos kutatómunka és a tudósképzés. A forradalom, amely az ipari termelést rövid öt évtized alatt meghetvenszerezte, a nagy elmaradottságból olyan magasságokba emelte a Szovjetuniót, amelyeknek egy- 1