Orvosi Hetilap, 1967. december (108. évfolyam, 49-52. szám)
1967-12-03 / 49. szám - Petri Gábor - Julesz Miklós - Kovács Kálmán - László Ferenc - Durszt Ferenc - Troján Imre: Fokozott hormontermeléssel járó mellékvesebetegségek sebészi kezelése. Adrenalektomiával kapcsolatos tapasztalataink
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alaptotta: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR * DARABOS PAL D R. . FISCHER ANTAL DR. • HIRSCHLER IMRE DR. LENÁRT GYÖRGY DR . SOS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. . Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR.* FORRAI JENŐ DR. 168. ÉVFOLYAM 49. SZÁM, 1967 DECEMBER 3. Szegedi Orvostudományi Egyetem, I. Sebészeti Klinika (igazgató: Petri Gábor dr.) és I. Belklinika (igazgató: Julesz Miklós dr.) Fokozott hormontermeléssel járó mellékvesebetegségek sebészi kezelése Adrenalektémiával kapcsolatos tapasztalataink Petri Gábor dr., Julesz Miklós dr., Kovács Kálmán dr., László Ferenc dr., Durszt Ferenc dr. és Tróján Imre dr. Az 1956 és 1967 közötti időszakban 25 betegen végeztünk adrenalektomiát. 17 betegen a mellékvesét csak az egyik oldalon távolítottuk el; 8 betegen két ülésben kétoldali adrenalektomia történt. A műtéti indikációt egy esetben Conn-syndroma, 16 esetben Cushing-syndroma, 2 esetben adrenogenitalis syndroma, 6 esetben phaeochromocytoma képezte. A 25 betegen végzett 32 műtét során a közvetlen postoperatív periódusban egyetlen beteg halt meg. Az eltávolított mellékveséket szövettanilag is megvizsgáltuk. Conn-syndromás esetünkben jellegzetes kéregadenomát találtunk. A Cushing-syndroma diagnosisával műtétre került 16 betegünk közül 4 esetben histológiailag jóindulatú kéregadenomát, 1 esetben ún. malignus adenomát, 11 esetben változó fokú mellékvesekéreg-hyperplasiát észleltünk. Hormont termelő mellékvesekéreg-carcinoma anyagunkban nem szerepelt. Adrenogenitalis syndroma miatt két betegen végeztünk unilateralis adrenalektomiát, és a mellékvesekéregben mindkét esetben hyperplasiát figyelhettünk meg. A phaeochromocytoma diagnosisával műtétre került hat betegünknél a histológiai diagnosisis phaeochromocytoma Az első sikeres adrenalektomiát emberben Thornton (85) londoni sebész végezte 1889-ben. Esetét 1890-ben ismertette. A 36 éves nő testét hosszú, selymes, fekete szőr borította, és naponta kellett borotválkoznia. A műtét során a bal oldalról minden bizonnyal hormont termelő, hatalmas mellékvesedaganatot távolítottak el. Néhány hónappal később a beteg visszanyerte feminin karakterét. A mellékvese műtéti kiirtása ezután hosszabb időre feledésbe merült. Az eredménytelen próbálkozások a sebészek kedvét szeghették. A postoperatív időszakban ugyanis nem ritkán halálos hypadrenia alakult ki. Goldenberg (22) szerint 1927-ig csak öt sikeres műtétet végeztek. Az utóbbi két évtizedben jelentős változás következett be; az adrenalektomia gyakoribb műtétté vált. Ez a fordulat nemcsak a diagnosztikai módszerek, a sebészi technika fejlődésére, a mellékvese megbetegedéseivel kapcsolatos ismereteink bővülésére vezethető vissza, hanem elsősorban arra, hogy olyan hatásos hormonkészítményeket állítottak elő, melyeknek birtokában jelentősen kisebb kockázattal vehetjük fel a harcot a legfélelmetesebb postoperatív szövődménnyel, a mellékvesekéreg-elégtelenséggel szemben is. Közleményünkben részben saját tapasztalataink, részben a rendelkezésünkre álló irodalmi adatok alapján foglalkozunk az adrenalektomia indikációja, kontraindikációja kérdésével, s ismertetjük a praeoperatív, műtét alatti, továbbá postoperatív kezeléssel kapcsolatos álláspontunkat. Tárgyalni kívánjuk a műtét sebészi vonatkozásait is. Csak a fokozott hormontermeléssel járó mellékvese-betegségek operatív kezeléséről lesz szó, a hormonokat nem decernáló, ún. néma mellékvesetumorok, a hypersecretióra utaló tüneteket nem okozó „belgyógyászati mellékvese-betegségek” bevált. .1rápiás problémáit nem érintjük. Nem foglalkozunk azokkal az elsődlegesen nem mellékvese-betegségekkel sem, melyekben az adrenalektomia indikációja az utóbbi évek során ismételten felmerült, és a műtét elvégzése átmenetileg vagy tartósan kedvező hatásúnak bizonyult (emlőcarcinoma, súlyos érelváltozásokkal járó diabetes mellitus, bizonyos érmegbetegedések, befolyásolhatatlan ascitessel járó, vascularisan dekompenzált májcirrhosis stb.). Anyagunk ismertetése