Orvosi Hetilap, 1967. december (108. évfolyam, 49-52. szám)

1967-12-03 / 49. szám - Petri Gábor - Julesz Miklós - Kovács Kálmán - László Ferenc - Durszt Ferenc - Troján Imre: Fokozott hormontermeléssel járó mellékvesebetegségek sebészi kezelése. Adrenalektomiával kapcsolatos tapasztalataink

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA A­l­a­p­­­t­ot­t­a: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­8­57-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR * DARABOS PAL D R. . FISCHER ANTAL DR. • HIRSCHLER IMRE DR. LENÁRT GYÖRGY DR . SOS JÓZSEF D­R. * SZÁNTÓ GYÖRGY D­R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉN­I TIBOR D­R. . Szerkesztő: BRAUN PÁL D­R. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR.* FORRAI JENŐ DR. 168. ÉVFOLYAM 49. SZÁM, 1967­ DECEMBER 3. Szegedi Orvostudományi Egyetem, I. Sebészeti Klinika (igazgató: Petri Gábor dr.) és I. Belklinika (igazgató: Julesz Miklós dr.) Fokozott hormontermeléssel járó mellékvesebetegségek sebészi kezelése Adrenalektémiával kapcsolatos tapasztalataink Petri Gábor dr., Julesz Miklós dr., Kovács Kálmán dr., László Ferenc dr., Durszt Ferenc dr. és Tróján Imre dr. Az 1956 és 1967 közötti időszakban 25 betegen végeztünk adrenalektomiát. 17 betegen a mellékve­sét csak az egyik oldalon távolítottuk el; 8 betegen két ülésben kétoldali adrenalektomia történt. A műtéti indikációt egy esetben Conn-syndroma, 16 esetben Cushing-syndroma, 2 esetben adrenogeni­talis syndroma, 6 esetben phaeochromocytoma ké­pezte. A 25 betegen végzett 32 műtét során a köz­vetlen postoperatív periódusban egyetlen beteg halt meg. Az eltávolított mellékveséket szövettanilag is megvizsgáltuk. Conn-syndromás esetünkben jelleg­zetes kéregadenomát találtunk. A Cushing-syndro­ma diagnosisával műtétre került 16 betegünk közül 4 esetben histológiailag jóindulatú kéregadenomát, 1 esetben ún. malignus adenomát, 11 esetben vál­tozó fokú mellékvesekéreg-hyperplasiát észleltünk. Hormont termelő mellékvesekéreg-carcinoma anya­gunkban nem szerepelt. Adrenogenitalis syndroma miatt két betegen végeztünk unilateralis adrenalek­tomiát, és a mellékvesekéregben mindkét esetben hyperplasiát figyelhettünk meg. A phaeochromo­cytoma diagnosisával műtétre került hat betegünk­nél a histológiai diagnosis­is phaeochromocytoma Az első sikeres adrenalektomiát emberben Thornton (85) londoni sebész végezte 1889-ben. Ese­tét 1890-ben ismertette. A 36 éves nő testét hosszú, selymes, fekete szőr borította, és naponta kellett bo­rotválkoznia. A műtét során a bal oldalról minden bizonnyal hormont termelő, hatalmas mellékvese­daganatot távolítottak el. Néhány hónappal később a beteg visszanyerte feminin karakterét. A mellék­vese műtéti kiirtása ezután hosszabb időre feledés­be merült. Az eredménytelen próbálkozások a se­bészek kedvét szeghették. A postoperatív időszak­ban ugyanis nem ritkán halálos hypadrenia alakult ki. Goldenberg (22) szerint 1927-ig csak öt sikeres műtétet végeztek. Az utóbbi két évtizedben jelentős változás következett be; az adrenalektomia gyako­ribb műtétté vált. Ez a fordulat­ nemcsak a diagnosz­tikai módszerek, a sebészi technika fejlődésére, a mellékvese megbetegedéseivel kapcsolatos ismere­teink bővülésére vezethető vissza, hanem elsősor­ban arra, hogy olyan hatásos hormonkészítménye­ket állítottak elő, melyeknek birtokában jelentősen kisebb kockázattal vehetjük fel a harcot a legfélel­metesebb postoperatív szövődménnyel, a mellékve­­sekéreg-elégtelenséggel szemben is. Közleményünkben részben saját tapasztala­taink, részben a rendelkezésünkre álló irodalmi adatok alapján foglalkozunk az adrenalektomia in­dikációja, kontraindikációja kérdésével, s ismertet­jük a praeoperatív, műtét alatti, továbbá postope­­ratív kezeléssel kapcsolatos álláspontunkat. Tár­gyalni kívánjuk a műtét sebészi vonatkozásait is. Csak a fokozott hormontermeléssel járó mellékve­se-betegségek operatív kezeléséről lesz szó, a hor­monokat nem decernáló, ún. néma mellékvesetu­morok, a hypersecretióra utaló tüneteket nem oko­zó „belgyógyászati mellékvese-betegségek” b­e­vált. .1­­­rápiás problémáit nem érintjük. Nem foglalkozunk azokkal az elsődlegesen nem mellékvese-betegsé­gekkel sem, melyekben az adrenalektomia indiká­ciója az utóbbi évek során ismételten felmerült, és a műtét elvégzése átmenetileg vagy tartósan ked­vező hatásúnak bizonyult (emlőcarcinoma, súlyos érelváltozásokkal járó diabetes mellitus, bizonyos érmegbetegedések, befolyásolhatatlan ascitessel já­ró, vascularisan dekompenzált májcirrhosis stb.). Anyagunk ismertetése

Next