Orvosi Hetilap, 1968. május (109. évfolyam, 18-21. szám)

1968-05-05 / 18. szám - Magyar Imre: A májpathologia problémái

X* ORVOSI HETILAP 955 főbb hibája az, hogy a b­rit változások bizonyos körül­mények között csupán Freund-adjuváns hatására is létrejönnek, sőt, néha megtalálhatók egészséges állat­ban is. Még szövődöttebbé teszi a helyzetet az, hogy nem csupán a májban keletkeznek változások, patkány­ban például nephrosis is megfigyelhető, tengerimalacon pedig demyelinisatio a központi idegrendszerben, vi­szont a májban fokális nekrosist lehet létrehozni egyéb szervek extraktumaival is. Heterológ májszövettel immunizált állatban kelet­kező antitesteket praecipitatiós eljárásokkal vagy kom­­plementfixatiós technikával lehet kimutatni. Minthogy azonban a májszövetből készült homogenisatum seru­­mot, vörösvérsejteket, vércsoport-antigeneket, Fors­­man-antigeneket is tartalmaz, a nyert antiserum is tar­talmaz antierythrocyta ellenanyagokat, Forsman-anti­­testeket és egyéb nem specifikus antitesteket is. Ezzel magyarázható, hogy az antiserum hatása nem csupán a májsejt mikrosomalis fehérjéire, hanem más szervek alkatrészeire is vonatkozik. Az irodalom adatai e téren rendkívül ellentmondók és sokszor zavarosak (36). Ha valaki a kérdéssel foglalkozni óhajt, leghelyesebb az adatokra való támaszkodás nélkül újra elvégezni a vizsgálatok nagy részét. A létrehozott laesiók nagyon különböző természetűek és kiterj­edésűek, a heterológ antimáj-antiserum hatása egyszer kimutatható, más­szor nem, nem zárhatók ki nem specifikus reakciók, sőt az idegen serum direkt toxikus hatásai sem. A meg­ítélést nagymértékben zavarja az a már említett körül­mény, hogy Freund-adjuváns használata nélkül nem keletkeznek laesiók, hogy ez az adjuváns magában is előidézhet változásokat és hogy a jelenségek a nem azonos szervben is kimutathatók. Az adatok ismerete feljogosít bennünket annak a kijelentésére, hogy expe­rimentális immunbetegség a májban a kísérlet kötelező tisztaságával mindmáig nem volt létrehozható. Az experimentális immunbetegség májbeli megjelenése leginkább az ún. „runt” syndromában idézhető elő. Ha immunológiailag kompetens sejte­ket, lymphocytákat juttatunk újszülött állat szer­vezetébe és ezek ott megtapadnak és szaporodnak, a recipiens szövetben immunreakció keletkezik. Ez haemolytikus anaemiában, májmegnagyobbodásban, a májban kimutatható lymphocytás infiltratióban és fokális nekrosisokban nyilvánul meg és az álla­tok 6 héten belül elpusztulnak. A megjelenő szö­vettani kép hasonlít a lupoid hepatitis histológiai képére. Lehetséges (31), hogy a lupoid hepatitis ke­letkezésében szerepelhet ilyen mechanismus. Hasonlít az emberi autoimmun betegségre az aleuti szigeten élő menyét betegsége. Ezt az aleuti menyétbe­­t­eg­séget hypergammaglobulinaemia jellemzi, perivascu­laris lymphocytás és plasmasejtes infiltratio a­­paren­­chymás szervekben, nekrotizáló arteritis, hepatomega­lia és fokális májnekrosis. A betegséget azonban újab­ban sejtmentes szövetkivonattal egészséges állatra is át lehet vinni (9). Az aleuti gén szempontjából homozy­­gota recessiv állatok nemcsak a spontán betegséggel szemben érzékenyek, hanem ezeken experimentális hy­­pergammaglobulinaemiát is könnyebb létrehozni (9). Steroidkezelés a spontán hypergammaglobulinaemiát csökkenti, a kezelés abbahagyásakor a gammaglobuli­­nok mennyisége ismét nő. Ez az eddig ismert egyetlen spontán autoimmunbetegség állaton. Feltételezhető, hogy a kórokozó ágens, pl. vírus vagy somatikus mutá­ciót indít meg, vagy saját antigének keletkezését teszi lehetővé a májból vagy más szervek sejtjeiből. Nem szólunk itt a gyógyszer okozta májbetege­­dés vagy a vírushepatitis immunvonatkozásairól. A krónikus májbetegség és a vírushepatitis viszo­nyát nehéz addig tisztázni, amíg a vírus kimutatá­sára nincsen módszerünk. A krónikus hepatitisek önmagát folyton újra indukáló autoimmunmecha­­nismussal (selfperpetuation) történő magyarázatá­nak fő képviselője és gyakori hangoztató­ja Popper és iskolája (27). Krónikus májbetegségek sezumát a legkisebb epecsatornákban és ezek hámsejtjeinek cytoplasmájában PÁS pozitív anyag köti meg: anti­gen, mely a helyileg keletkezett antitestekkel cyto­­toxikus antigen-antitestkomplexust ad (25). Vannak azonban (15), akik a májsejtekre gyakorolt cy­to­tox­ikus hatást immunológiailag kompetens lympho­­cytákra, a Burnet által „forbidden clones”-ra veze­tik vissza. E lymphocyták májsejtantigenekkel rea­gálnak és egyben szövetellenes antitestek, valamint a hypergammaglobulinaemia létrehozói is. A sérült szövet révén további mennyiségben termelődő anti­gén további reakciók és további szöveti destrukció forrása, így jön létre a­­ Popper-féle „selfperpe­tuation” circulus vitiosusa. Nehéz azonban elkép­zelni mást, minthogy a reakció alapja a szöveti bán­­talomra történő genetikusan meghatározott kóros válasz. A lymphoid sejtek ilyen szerepe, a tiltott clone előtérbe kerülése, sajnos, tetszetős spekuláció, melynek azonban experimentális alátámasztása nem nyugszik szilárd alapon. A primaer biliaris cirrhosis autoimmun eredetére (13, 14) a lympho­cytás infiltratio, a ritkán ugyan, de mégis előfor­duló gyógyszeres eredet, a hypergammaglobulin­aemia — mely a vérsejtsüllyedés gyorsulásával együtt nem egyszer hosszú idővel a klinikai tüne­tek megjelenése előtt már megfigyelhető — a Pop­per laboratóriuma által kimutatott gamma-globu­­lint termelő sejtek a májban és az ugyancsak kimu­tatható szövetellenes antitestek sora utal. Mackay autoimmun complement f­ixatiós (ACF) próba igen magas titerét mutatta ki (1:2048, 10512) májantigénnel (13), sajnos veseantigénnel is. Mások is találtak hasonló eredményeket (25, 8). Az AICF reakció inkább cytoplasma-antigennel volt pozitív (8), mint nucleáris antigénnel (8). Sokszor megfi­gyelhető pozitív LE jelenség is. Fluorescein techni­kával a legkisebb epeutak hámsejtjeinek reakcióját lehetett kimutatni a serum gamma-globulinjával. Autoimmunmechanismus mellett értékelhető az a tapasztalat is, hogy a primaer biliaris cirrhosis ese­tei nem egyszer Sjögren-syndromával, autoimmun thyreoiditisszel, polyarticuláris panaszokkal társul­nak. Bizonyos mértékig autoimmun eredet mellett szól a steroidok jó hatása az eddig említett króni­kus májbántalmak valamennyi típusában. 3. táblázat. Májbetegségek autoimmun eredetének bizonyítékai. 1. Együttes megjelenés autoimmun betegségekkel 2. Leukocytás és plasmasejtes infiltratio 3. Corticosteroidok jó therápiás hatása 4. Hypergammaglobulinaemia 5. Keringő antitestek kimutathatósága Az eddigiek alapján a 3. táblázatban foglaljuk össze azokat a körülményeket, melyek a krónikus aktív hepatitisek autoimmun, eredetét támasztják alá. A krónikus májbetegség társulása lupus ery­thematosus disseminatusszal, szerzett haemolytikus

Next