Orvosi Hetilap, 1968. június (109. évfolyam, 22-26. szám)

1968-06-02 / 22. szám - Berényi Béla: Az arcdeformitások korrekciója szájsebészeti módszerekkel

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította : MARKUS OVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL D R. * HIRSCH LE.R IMRE D R, LENART GYÖRGY D R. * SÓS JÓZSEF D R. * SZÁNTÓ GYÖRGY D R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D R. * Szerkesztő: BRAUN PÁL D R. Munkatársak: PAPP MIKLÓS D R. * FORRAI JENŐ D R. 109. ÉVFOLYAM 22. SZÁM, 1968. JÜNIUS 2. Budapesti Orvostudományi Egyetem, Szájsebészeti és Fogászati Klinika (igazgató: Berényi Béla dr.) Az arcdeformitások korrekciója szájsebészeti módszerekkel Herényi Hóin dr. Az Orvosi Hetilap újraindulásának 20. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány A fogak és az állcsontok veleszületett vágy- szerzett helyzeti rendellenességei jelentős mérték­ben befolyásolják a rágóképességet, a hangképzést és — ami a beteg számára általában mindennél fon­tosabb — az arc harmóniáját, a külső megjelenést. A fogászatnak a múlt században kialakult ága, a fogszabályozás, abból a felismerésből kiindulva, hogy a fogak az élet egész folyamán, de különösen a gyermek- és serdülőkorban megfelelő, finoman adagolt erők segítségével károsodás nélkül elmoz­díthatok, a fogazati rendellenességek egész sorát képes különböző, állandóan hordott fixkészülékkel, vagy csak éjjel hordott kivehető készülékkel korri­gálni. Ez lényegében a Roux-féle törvény alkalma­zását jelenti a fogászatban, mert a csontszövetnél keményebb és ellenállóbb fogszövet az elmozdítás irányába ható erő nyomására a csontszövetben re- sorptiót hoz létre, míg az ellenkező oldalon a paro- dontium kötőszöveti rostjai által közvetített húzó­erő a csontszövetben appositiót eredményez. Így te­hát a kezelés befejeztével az egyes elmozdított fo­gak, vagy fogcsoportok ugyanolyan szilárdan ülnek az állcsontokban, mint elmozdításuk előtt. A rendellenességek többsége, ha idejekorán kezdik meg az orthodontiai kezelést és a gyermek megfelelően kooperál, egy-két év alatt helyrehoz­ható. Vannak azonban olyan anomáliák is, amelyek orthodontiai eszközökre egyáltalán nem, vagy csak nagyon renyhén reagálnak, vagy pedig a retenciós készülék elhagyása után hamarosan recidiválnak. Különösképpen vonatkozik ez az olyan rendellenes­ségekre, amelyeknél nemcsak a fogazat, hanem az állcsontok, vagy esetleg még a nyelv is érintve van. Ilyen esetekben csak a sebészi vagy kombinált se­bészi és orthodontiai módszer hozhatja meg a kívánt eredményt. Ugyancsak sebészi vagy kombinált módszer alkalmazása szükséges az olyan esetekben is, amikor a beteg csak serdült, vagy felnőttkorban jelentkezik kezelésre, vagy a megkísérelt konzer­vatív orthodontiai kezelés helyes tervezés és a beteg kooperációja ellenére is eredménytelen marad. A csontos alveolus átépülése, mint a terhelés­hez, kopáshoz, foghiányhoz történő fiziológiás al­kalmazkodás, az élet folyamán állandóan végbe­menő folyamat, amelynek orthodontiai úton való befolyásolása — tehát a fogak elmozdítása — elvi­leg nincs korhoz kötve, legalábbis addig nem, míg a fogak parodontiumában nem alakultak ki olyan regresszív elváltozások, amelyek már- kis erőkre is a foglazulás fokozódásával válaszolnak. Hogy idő­sebb korban a csont ellenállása az elmozdító erővel szemben nagyobb mint gyermekkorban, az termé­szetes. Más a helyzet azonban olyan rendellenességek esetében, amelyek korrekciója csak az ízület, illetve egyik vagy másik állcsont átépülése révén vihető véghez. Ez csak az állcsont kialakulása idején a nö­vekedés stádiumában várható. Ilyen esetekben a 20—21 éves kor utáni konzervatív kezelés már eleve kilátástalannak tekinthető. Ebbe a csoportba tartozik például a valódi progenia, a nagyfokú pro­gnathia, a nyitottharapás és ezek kombinációi. A maxillo-facialis traumatológia követelmé­nyei a második világháború folyamán egész sor új sebészi módszer kidolgozásához vezettek, amelyek a háború után ugrásszerűen megszaporodott közle­kedési balesetek ellátása során tovább fejlődtek és tökéletesedtek. Ezek sikerei bátorították fel a száj­sebészeket arra, hogy a traumatológiában kénysze­rűen alkalmazott módszerek tapasztalatai alapján kozmetikai, vagy funkcionális szempontból hátrá­nyos formájú vagy helyzetű állcsontokon mestersé­1

Next

/
Thumbnails
Contents