Orvosi Hetilap, 1968. július (109. évfolyam, 27-30. szám)
1968-07-07 / 27. szám - Bíró Imre: A központi ideghártya-degeneratiók átalakulása és a "cysta vitelliformis"
1. Az ideghártya központi részének, a maculatájéknak, nem gyulladásos, pontosabban: nem exogén elváltozásai polymorphizmusuk és azok értelmezése tekintetében a szemfenéki pathologia még ma sem lezárt fejezetét alkotják. Akik a kérdés historikumát ismerik, azok jól tudják, hogy a szemtükör felfedezését követő idők első megismeréseinek mámora után a szemfenéki diagnosztika mind precízebbé és finomabbá vált (természetesen a szemtükrök tökéletesedésének eredményeképpen is), de ez a periódus időbelileg egybeesett a bakteriológiai aera kivirágzásával, vagyis azzal a tudományos korszakkal, amely a szervezeti elváltozások — s ezen belül a szemfenéki bonyodalmak — többségét is külső kórokozók következményeként értékelte. Az Iso maculadegeneratiót (Hutchinson és Tay, 1875), noha az három testvéren azonos, tehát familiáris jellegű volt, még „chorioretinitis”-nek (majd „choroiditis guttata”-nak), vagyis gyulladásos folyamatnak nevezték. A múló évtizedek, a megfigyelések ■s vizsgálatok tömege kellett ahhoz, hogy a szemínék endogen bántalmai és dystrophiái (degeneratiói) a szemfenéki pathológiában polgárjogot ngérjenek. A szemfenék endogen degeneratív elvárásainak tényét és valóságát nyomatékosan erőltette a mendeli tanoknak az 1900-as évek elejénörtént újrafelfedezése, nyomukban az örökléstani megfigyelések számának rohamos szaporodása, melyek segítségével az endogén szemfenéki bajok ■s az öröklődés között az esetek messze túlnyomózámában törvényszerű kapcsolatot sikerült bizonyítani. Az érdeklődés és a vizsgálatok eleinte a perifériás, később — különösen Best 1905-ben publiált tanulmánya után — mind nagyobb intenzitással a centrális degeneratiók felé fordultak. Ennek magyarázatát főképpen abban kell keresni, hogy a perifériás folyamatok kevésbé változatos klinikai képe aránylag korán lezárt, vagyis stationál kórképek, ezzel szemben a maculadegeneratiók — mint már a bevezető mondatban említettem — szinte alig áttekinthető számban variálódnak és jelentékeny csoportjaik, miként azt már Stargardt is állította (1909, 1913) és mint az utóbbi évek sorozat- és nemzedékvizsgálatai tanúsítják, szöveti szerkezetükben s funkcionálisan is állandó, lassú átalakulásokon mennek keresztül. A szemfenék degeneratív folyamatainak, de általában a szemfenéki betegségeknek értelmezésében is fundamentális értékű és hatású volt az a nagy horderejű és jelentőségű munkásság (az Orv. Hetil. 1967. évi 27. számában már megemlékeztem róla), amelynek során a Graefe oldalán pallérozódott Theodor Leber histológiai, örökléstani és klinikai vizsgálatok révén mind a perifériás, mind a centrális ideghártya-degenerátiókat — a retinának valamennyiüknél kimutatható elsődleges és örökletes neuroepithelium pusztulása alapján — élesen határolt, egységes komplexumba, a tapetoretinális degeneratiók betegségcsoportjába fogta össze (1916). Amíg Leber morphologiai és örökléstani alapon kategorizálta a tapetoretinális s ezen belül a maculadegeneratiókat, Behr (1920) a Leber-féle rendszerbe a maculadegeneratiók manifesztálódásának magyarázatául fiziológiás (illetve pathofiziológiás) eszméket plántált, (idők folyamán Franceschetti, majd Sorsky további módosításokat is ajánlottak) s az ő megfigyeléseivel és megállapításaival vette kezdetét a maculadegeneratiók congenitalis, infantilis, juvenilis, virilis, praesenilis, senilis, tehát bizonyos életkorokban megfigyelt és azokra szinte jellemző ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította : MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN D R. * DARABOS PÁL D R. * FISCHER ANTAL D R. * HIRSCHLER IMRE D R. LENÁRT GYÖRGY DR. * SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. * FORRAI JENŐ DR. 109. ÉVFOLYAM 27. SZÁM, 1968. JÚLIUS 7. Országos Testnevelés- és Sportegészségügyi Intézet IO .- A központi ideghártya-degeneratiók átalakulása és a „cysta vitelli form is’ Bíró Imre dr. Az Orvosi Hetilap újraindulásának 20. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány