Orvosi Hetilap, 1968. augusztus (109. évfolyam, 31-34. szám)

1968-08-04 / 31. szám - Kerpel-Fronius Ödön: A gyermekkori veseelégtelenség

1* ORVOSI HETILAP 1683 nem hoz olyan megkönnyebbülést, mint egyszerű glomerulonephritisben. Ez a „korai diureticus fá­zis” ugyanis a tubulusfunctio súlyos betegségét je­lentheti: a vese nem képes káliumot, nátriumot, calciumot és vizet visszatartani. E stadium veszé­lyei a hypokalaemia, az exsiccosis, a hyponatraemia, a hypocalcaemia. A kedvező lefolyású esetekben hetek-hónapok múlva normalizálódik a glomerula­ris filtratio, legtovább a concentrálóképesség bizo­nyos beszűkülése tanúskodik a lezajlott életveszé­lyes állapotról. A haemolyticus-uraemiás syndroma és a mikro­­angiopathia thrombotica 1955-ben Gasser (14) igen rosszindulatú, acut anuriával, uraemiával végződő kórképet írt le, me­lyet a veseelégtelenségen kívül gyorsan progrediáló haemolyticus anaemia jellemez. A Coombs-test ne­gatív. Gyakori a thrombocytopenia és a vérzéses manifestatiók, echymosisok, petechiák, bél- és vese­vérzések. A betegség nem nagyon ritka, 1967-ig több mint 200 esetet írtak le (15). Az esetek túl­nyomó többségét kétéves kornál fiatalabbaknál ész­lelték. E kórkép igen valószínűen azonos, ill. egyik válfaja a Moschkowitz (16) által régen leírt „mikro­­angiopathia thromboticának” (17). Jellemző tünetei ugyancsak a haemolyticus anaemia, a vérzések, a thrombocytopenia és az esetek felében haematuria, ill. uraemia. Kórbonctanilag számos szervben a kis­erek súlyos laesióját és thrombosisát találják, a ve­sékben gyakori a kéregnecrosis. E betegség, úgy látszik, hogy fertőzéseket követ, különleges kóroko­zóról azonban nincs szó. A haemolysis és a throm­­bosisok okát az érlaesiókban keresik. A kezelést illetően heparintól látnak bizonyos eredményt. Az uraemiás állapotban peritonealis dia­lysis, ill. művese alkalmazása indikált. A halálozás 50%-nál magasabbra tehető. Az acut veseelégtelenség nem ritkán anatómiai­lag ép vesék mellett „extrarenalis” okokból kelet­kezik. Legközönségesebb formája az acut exsiccosist követő keringési shock. Ez a kép az élet egyetlen szakaszában sem olyan gyakori, mint a csecsemő­korban, hiszen az exsiccatióval, sóveszteséggel járó gastroenteritis a gyermekorvos mindennapos gond­ja. Az exsiccatiós shock tünetei állnak előtérben: a szív kicsiny, a perctérfogat csökkent, a pulsus sza­pora, alig tapintható, a vérnyomás alacsony. A vese hiányos vérellátásával csökken a glomerulus filtra­tio, a diuresis, a vese concentráló képessége és gyors ütemben emelkedik a maradék nitrogén. Eredmé­nyes rehydratióval gyorsan javulnak a clearancek, csökken az azotaemia.­ A kimenetel általában az alapbetegség és az ex­siccosis eredményes kezelésének a függvénye. Rit­ka, főleg elhanyagolt esetekben azonban nem indul meg a kellő diuresis, a maradék nitrogén tovább emelkedik, mert irreversibilis structurális elválto­zás, többnyire a vesekéreg necrosisa superponálódik a kezdetben functiós veseelégtelenségre. Chronicus veseelégtelenség A chronicus veseelégtelenség a gyermekkori halálozásban jelentékeny szerepet tölt be. Jelentő­ségteljesek azonban a gyermekkorban kezdődő ve­sepusztulással járó folyamatok azért is, mert nem egyszer áthúzódnak a felnőttkorba. A veseelégte­lenségnek számos sajátossága, különlegessége van a gyermekkorban. Az insufficientiát kiváltó okok közt nagyobb szerepe van a fejlődési hibáknak. Korhoz kötött jelenség továbbá a növekedés és veeselégte­­lenség különleges kapcsolata. Az uraemia gyakran a gyermekkor két gyorsabb növekedési szakában, a­k-ik év, ill. a pubertás körül szokott fellépni. Más­részt a chronicus veseelégtelenség annyira lassít­hatja a növekedés-fejlődést, hogy néha jogos egye­nesen renalis törpenövésről beszélni. Aetiologia. A veseelégtelenség oka lehet: 1. szerzett és 2. veleszületett. A leggyakoribb urae­­miába torkolló betegségeket a következő táblázat­ban foglaltuk össze: 2. táblázat. A chronicus veseelégtelenség okai I. Szerzett betegségek 1. Pyelonephritis 2. Nephrosis 3. Chronicus glomerulonephritis 4. Lupus erythematodes 5. Rheumatoid purpura 6. Periarteritis nodosa 7. Diabeteses nephropathia II. Veleszületett betegségek 1. Hypoplasiás vese 2. Polycystus vese 3. Hydronephrosis 4. Nephronephthisis 5. De Toni—Debré—Fanconi-betegség késői szaka 6. Nephrocalcinosis 7. Hereditaer nephropathia süketséggel (Alport­­syndroma) A felsorolt „szerzett” kórképek közül csak ket­tővel foglalkozunk itt röviden, a pyelonephritissel és a nephrosissal. Húgyúti fertőzések, pyelonephritis Az elmúlt tíz év jelentős teljesítményei közé sorolhatjuk a gyermekkori húgyúti fertőzések, ill. pyuk­ák valódi jelentőségének és okainak felisme­rését. Jelentős aetiológiai tényező a vizeletpangás. A vizeletlefolyás veleszületett rendellenességei, kü­lönösen szűkületek, a vesemedencétől az urethráig bárhol előfordulhatnak. Az obstructio közvetlen okai pl. az ureter megtöretése vándor- vagy patkó­vese miatt, külső leszorítás aberrans erek miatt, a hólyag beidegzésének különböző zavarai, az ureth­­rában billentyűszerűen működő redők, extrem phi­mosis. A vizeletlefolyást gátolhatják szerzett okok is, kövek, gyulladásos stricturák, tumorok, a beideg­zés szerzett zavarai. Vizeletpangásnál ascendáló

Next