Orvosi Hetilap, 1968. szeptember (109. évfolyam, 35-39. szám)
1968-09-01 / 35. szám - Bársony Jenő: A terhesség és diabetes, illetőleg praediabetes szövődésének korai kórismézésére irányuló vizsgálatok
ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR • DARABOS PA L D R. * FISCHER ANTAL DR. • HIRSCHLER IMRE D R. LENÁRT GYÖRGY DR. • SÓS JÓZSEF DR. * SZÁNTÓ GYÖRGY DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉN TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR.* FORRAI JENŐ DR. 109. ÉVFOLYAM 35. SZÁM, 1968. SZEPTEMBER 1. Orvostovábbképző Intézet, II. sz. Szülészeti-Nőgyógyászati Tanszék A terhesség és diabetes, illetőleg praediabetes szövődésének korai kórismézésére irányuló vizsgálatok Bársony Jenő dr. Semmelweis Ignác születésének 150. és az Orvosi Hetilap újraindulásának 20. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány A diabetes mellitus kórképével foglalkozó kutatók egyöntetű megállapítása szerint e betegség előfordulása a kultúrországokban, az utóbbi időben szaporodik. Hazai vonatkozásban Kopasz és mtsai 1963-ban megjelent közleményükben említik, hogy az utolsó 11 év cukorbetegeinek kórlapját áttanulmányozva, kórházi osztályuk beteganyagában az 1951. évi 31-ről, 1961-ben 113-ra emelkedett a cukorbetegség előfordulási száma. 11 év alatt összesen 204 új cukorbeteget kezeltek. Megemlítendő Wilkerson és Krall 1947-ben végzett szűrővizsgálatából levont és azóta sokszor megerősített következtetése: „Minden ismert cukorbetegre nagyjából még egy — eredetileg — ismeretlen jut”. Ez a szaporodás két forrásból származik. Egyik az életkor meghosszabbodásával, a másik valószínűleg a kórismézés fokozódó javulásával hozható összefüggésbe. A valódi szaporulatban szerepet visz az a kétségtelennek tekinthető megállapítás, hogy a diabetessel kapcsolatos infertilitás az insulin felfedezése óta jelentősen csökkent. Az insulin felfedezése előtti időben a terhesség és diabetes együttes előfordulása ritkaságszámba ment, a diabeteses nők 96—98%-a meddő volt. A fertilitás száma az insulin felfedezése előtti 2%-ról Mestwerdt 1952. évi közlése szerint 28,6%-ra emelkedett. Boughton és Perkins szerint pedig az utóbbi időben a diabeteses nők fertilitása alig, vagy egyáltalán nem különbözik a nem diabeteses nők fertilitási számától. Ami a gestatio szerepét illeti, a diabetes viszonylag korai felfedésében, ismeretes, hogy a nők jelentős számban először az esetleges meddőség panaszával, vagy a bekövetkezett terhességgel kapcsolatban jelentkeznek az orvosnál. Az ilyen esetben végzett ún. rutinvizsgálatok deríthetik ki a diabetes fennállását. Nem elhanyagolható az a körülmény sem, hogy az utóbbi időben mind magasabb szintű terhesgondozással kapcsolatos rutinvizsgálatok kiterjesztése vezethet a diabetes kórisméjéhez. Minthogy nemcsak a manifest és a terheléssel kimutatható — ún. kémiai diabetes lehet az anyára, illetve magzatára kedvezőtlen hatású, hanem az ezeket megelőző „praediabeteses” állapot is, érthető, hogy a szülész számára a diabetes korai kórisméjére irányuló vizsgálat a praenatalis, valamint a perinatalis magzati morbiditás, ill. mortalitás számának csökkentésére irányuló törekvés igen jelentős tényezője. Az insulin felfedezése után a teherbeesésen kívül a terhesség lefolyásának, az esetleges vetélésnek, vagy koraszülésnek kérdésében ugyancsak lényeges változás történt az insulin felfedezése előtti rendkívül kedvezőtlen magzati életviszonyokhoz képest. Mindazonáltal, még mindig számos olyan kérdés maradt megoldatlan, mint pl. az, hogy a magzati morbiditás, illetőleg mortalitás százalékszámának csökkentésére irányuló törekvéseink nem mutatnak kielégítő eredményt. A gyakorlatban éppen az esetleges gestatiós zavarok, ezek mellett még a terhesség alatt bekövetkező nagyfokú hízás, szülés után a hyperlactatio vetheti fel a praediabeteses állapot valószínű jelenlétét. Ezek a problémák a szülész szempontjából a következők: a diabeteses terhes nő magzatának túlméretezettsége, a hydramnion és toxaemia diabetessel kapcsolatos gyakori előfordulása, a terhesség korai megszakadása, továbbá a kiviselt magzatok anomáliái, ritkábban az újszülöttek torzképződményei (anencephalus, hydrocephalus, spina bifida,