Orvosi Hetilap, 1968. október (109. évfolyam, 40-43. szám)

1968-10-06 / 40. szám - Budvári Róbert: Szociális medicina - vagy Klinikai Igazságügyi Orvostan

ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK TUDOMÁNYOS FOLYÓIRATA Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS I S­z 7-b­en Szerkesztő bizottság: ALPÖLDY ZOLTÁN DR. • DARABOS PAL DR. • FISCHER ANTAL DR. • HIRSCHLER IMRE DR. LÉNÁRT GYÖRGY DR • SÓS JÓZSEF DR . SZÁNTÓ GYÖRGY D­R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. * Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. Munkatársak: PAPP MIKLÓS DR. • FORR­AI JENŐ D­R. 109. ÉVFOLYAM 40. SZÁM, 1968. OKTÓBER 6. Pécsi Orvostudományi Egyetem, Igazságügyi Orvostani Intézet (igazgató: Budvári Róbert dr.) Szociális Medicina­i vagy Klinikai Igazságügyi Orvostan Budvári Róbert dr. Az Orvosi Hetilap újraindulásának 20. évfordulójára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány A múlt esztendő hazai tudományos tanácskozá­sainak jelentős eseménye volt a Nemzetközi Igaz­ságügyi Orvostani és Szociális Orvostani Akadémia (Académie Internationale de Médecine Légale et Médecine Sociale) Budapesten tartott VII. kongresz­­szusa. Ez tette időszerűvé — magyarországi viszony­latban — az igazságügyi orvostan és a szociális or­vostan egymáshoz való viszonyának tisztázását. A társadalombiztosítási törekvések a XX. század első évtizedében hozták létre a „szociális medi­cina” fogalmát, amelyet kezdetben még a „szo­­cialhygiene”-vel együtt emlegettek. Teleky (1) azon­ban már 1914-ben leszűkíti a szociális medicina fo­galmát arra a tevékenységre, amelyet az orvos a társadalombiztosítás, illetve a szociális gondozás terén végez. A szociális medicinán azóta is többnyire a társadalombiztosítással kapcsolatban álló tevékenységet, többek közt a társadalombizto­sításban végzett orvosszakértői működést értik. Mi­után a szociális medicina számos témakörével , így az ipari toxikológiával, a baleseti traumatológiával, a sérülések minősítésével, stb. mindig is az igazság­ügyi orvostan foglalkozott és e tudományág képvi­selőinek gyakorlati tevékenysége az orvosszakértői véleményadás, külföldön a szociális medicina jórészt az igazságügyi orvostanba épült be. Ennek folytán a húszas évektől kezdve egyre több igazságügyi or­vostani társaság, intézet, folyóirat elnevezésébe ke­rült bele a „szociális orvostan” is. (Deutsche Gesell­schaft für die gesamte gerichtliche und soziale Me­dizin; Istituto di Medicina Legale e delle Assicura­­zioni; Annales de Médecine Légale et de Médecine Sociale.) Hazánkban nem vert gyökeret a szociális medi­cina az igazságügyi orvostanban. Bár Csépay (2) szerint „az orvosszakértői működés nem merül ki a büntető igazságszolgáltatás alátámasztásában, talán még kiemelkedőbb jelentősége van a társadalom­biztosításban, ... az egész társadalombiztosítás az orvosszakértői tudományon épül fel” — Magyaror­szágon a társadalombiztosítási orvosszakértő és a biztosítási ügyekben a bíróságok előtt, tehát a fel­­lebbviteli fórumokon eljáró törvényszéki orvos (igazságügyi orvosszakértő) mindenkor két külön­böző szemléletet képviselt. A két világháború kö­zötti időszakban társadalmi-politikai okai is voltak annak, hogy a társadalombiztosítás orvosszakértői kérdései nem tartoztak az igazságügyi orvostan tan­könyvi vagy egyetemi tananyagába. Az igazságügyi orvostan még 1945 után is megőrizte elsősorban morphológiai-kriminalisztikai jellegét és a szociális medicina körébe tartozó kérdésekkel a rohamosan fejlődő új tudományágak, főleg a munkaegészség­ügy és az egészségügyi szervezés, részben a köz­egészségtan foglalkoztak. A szociális medicina hatá­sának nyomait és ennek művelésére irányuló tö­rekvéseket úgyszólván csak a Pécsi Igazságügyi Orvostani Intézet működésében lehetett fellelni, ahol a bányavidék adottságai miatt egyrészt a szili­kózissal (tehát munkaegészségügyi), másrészt a rehabilitációval kapcsolatos gyakorlati és tudomá­nyos tevékenység folyt (Beöthy, Dános, Farkas, Kerekes, 3, 4, 5, 6). Az igazságügyi orvosszakértők élő egyénvizsgá­lati tevékenységéről kevesen tudnak, ezért a tudo­mányágra jellemző tevékenységnek legtöbben a boncolást és az orvoskriminalisztikát tekintik, hol­ott ez az igazságügyi orvosszakértői működésnek csak egyik területe. E szűk körből az igazságügyi orvostan már régebben kilépett, hiszen az elmeál­lapot, a sérülések, nemi állapotok élén történő vizs­gálata a „klasszikus” törvényszéki orvostan anyagá­nak is szerves részét képezték. Az elmúlt két évti­zedben azonban az effajta vizsgálatok száma any­­nyira megnövekedett, hogy ma nem egy igazságügyi orvostani intézmény tevékenységének teszi ki több

Next